Aktívan nyugis, gyerekbarát (és szülőbarát is) hétvégét tartottunk. Gyerekprogramból volt több is, de mi is jól éreztük magunkat, Apája azért, mert mászhatott egy nagyot, Anyája meg mehetett vásárolgatni :) Ki is használta - hehe...
Szombat délután kacsás-parkoztunk, ami azt jelenti, hogy a kis mesterséges tónál minden odaérkező gyerek először is megszemléli a vadkacsaállományt, illetve sok szárazkenyér bedobálásával igyekeznek a kedvükben járni, aztán irány-horány, vagyis a játszótér. Szombat délutáni enyhe időjárás ellenére nem volt jelen a szokásos tömeg, így akár még a babahintához is hozzájuttunk. Maci megtanult csúszdázni egyedül (vagyis van mersze ellökni magát, és még élvezi is), vittük neki a Boby-Cart, azaz a kis piros autóját, de azzal még nem tud gyorsan közlekedni. Mivel itt minden második gyereknek (nemtől függetlenül) Bobby-Carja van (itt ugyanis a kismotort nem ismerik), így ha a játszótéren szabadon kószál egy példány, akkor arra sokan rárabolnak. Ráadásul vagy azt hiszik, hogy az az övék, vagy azt, hogy ez a játszótér része. Szóval néha akár Bobby-Car versenyeket is lehetne tartani... Nekünk meg sürgősen be kell szereznünk a hozzá kapható tolókart, mert anélkül semerre se haladunk.
Apája is megtalálta a számítását..
Esti búcsú a kacsáktól
Ez pedig már a mai, vasárnapi játszóterezés. Eredetileg egy akváriumhoz indultunk Wasserbilligbe, de amíg az ismerősökre vártunk, addig felfedeztük a helyi játszóteret. Vicces, hogy kiírták, 4 éves kortól használható a játszótér. Mi voltunk ott az elsők (felvállalva, hogy 4 év alatti gyerekkel is bemegyünk eme "rendkívül" veszélyes helyre, majd csupa hozzánk hasonló korú gyerekkel jelentek meg a szülők. Na jó, volt egy-két magas építésű játék, ez biztos, de 4 év alatti gyerek úgyse kerül egyedül egy játszótérre. A többi játék kimondottan babás volt, egész különös módon, Luxembourgban ugyanis ez nem alapvető. A lakásunkhoz közel eső játszóteret szerintem kimondottan kamaszoknak építették...
Apája itt is megtalálta a számítását...
Aztán megérkezett a Mercury29Lion fedőnevű család, és Babnak játszótársa akadt:
A sok hasonló korú gyerek egy autóban. Cukik, nem? :)
Később végül betértünk az akváriumba is, ami igazán aranyos kis program volt, még ha nem is nagy területű az egész. Itt is próbáltam a két gyereket együtt lefotózni, hát azt hiszitek, sikerült? :)
A halak képesek viszonylag sokáig egymás mellett maradni - de hozzá kell tennem Apája lelki nyugalmáért, hogy ezt ő fotózta.
Meg ezt a vicceset is
A két gyerek együtt, és egy rossz fényképező beállítás.....
Vasárnap délután, itthon. Bab (no meg Anyája és Apája) élvezi a favonathoz vett kiterjesztést, vagyis a sok-sok sínt, elágazást, alagutat. A játék lényege, hogy mindent felhasználva értelmes pályát kell építeni. Nem olyan egyszerű ám, ugyanis sajnos nem teljesen kompatibilis az új kiterjesztés a régi pályaelemekkel.
Aztán Apája nyert, de az nincs lefényképezve, haha.
Szentséges ég, én teljesen elfelejtettem, hogy a gépem tele van vasárnapi wasserbillig-i fotókkal!!! Gabi, ha ezt nem olvasnám most, akkor 2024 tájékán küldeném el nektek a vasárnapi képeket. Így azonban csekély féléven belül eljutnak hozzátok, ígérem.
VálaszTörlésMercury29Lion