sütik&séták

Ma is sűrű napot tartottunk. Csak Bab pihent, de ő se sokat.

Addig én megvarrtam a megvarrnivalót, megragasztottam a megragasztanivalót, kiporszívóztam, kimostam a hintaszék huzatát (nincs bor a pincénkben, mégis borospince-szagot árasztott...); megfőztem az ebédet, megfőztem Bab krumpliját, aztán kidobtam, mert azt hittem nem jó, aztán megfőztem még egyszer, és kiderült, hogy az első is jó lett volna... (Hogy hogy lehet a krumplit elrontani? Héjában főztem, amit ritkán szokott az ember utána turmixolni... Így én se tudtam, hogy ha nyúlós ragadós gumiszerű lesz, az normális. Az a nem normális, hogy héjában főztem. A kudarcokról is beszámolok :D)

Sütöttem sütit, apropó: mindjárt meg is osztom Veletek a receptet; aztán elmentünk sétálni, mert kell a friss levegő is. Út közben véletlen összefutottunk Apájával, úgyhogy ő is csatlakozott. Bár rövidre fogtuk, mert marha hideg volt.

Este Apja elment falra mászni, én meg Babtól akartam majdnem, mert egyfolytában nyikorgott. Ez most biztos, hogy a fogak számlájára írandó, bármennyire is nem látszik. Tonna nyál (az első pólócserém emiatt volt), piros fenék minden kenőcs ellenére (igen, én se tudtam, de ez is a fog jele!), és mindent a szájába vesz, amit ér. Freud szerint van az embernek orális életszakasza? Hát nem csoda, szegénykének, akinek meg kell küzdenie első körben 28 foggal, hogy a szájával van elfoglalva! Ehhez nem kell sok ész...

Aztán megfőztem a vacsit, amit még mindig nem ettünk meg, mert előbb Babfej-fektetési projekt volt, most meg Apja még a pincében matat. Ja, második pólócsere fürdetés után volt... Hihetetlen, még a feneke se éri a vizet, máris kipancsolja. Konkrétan a fenekét a kád aljához veri, és repül a víz mindenfelé. Már nem vicces...

Szóval, a múltkor fényképében közölt, elvileg csokis, gyakorlatilag bármilyen kekszről szeretnék bővebb kifejtést adni:

Ma is megcsináltam, ugyanis jó, ha van itthon az embernek mihez nyúlnia. Mármint valami kis nassolhatnék gyanánt. És mivel megint nem cukorral sütöttem, ezért még lelkifurdalás se gyötör. Ennek ellenére este 6 után nem esszük. Főként, mert az ízesítésben azért biztosan cukor van: a csokidarában, vagy a marcipánmasszában. Ami persze nem kötelező, ez az én újításom. Mert rájöttem, nem tudok kísérletezés nélkül főzni, csak úgy végigvinni egy receptet. Még ha egy szimpla gulyáslevesről is van szó.

A hozzávalók mennyiségénél szerintem csak az arányokat tartsuk be, ugyanis ennyiből 1 tepsinyi keksz jön ki, amit kb. egymagam el tudnék fogyasztani egy ültő helyemben. Minimum duplázzuk.

Az alapok:

15 dkg liszt (én teljes kiőrlésűt használtam, ezzel is jó)

fél tk. szódabikarbóna

negyed tk. fahéj

10 dkg vaj

5dkg cukor (agávé, stb)

1 tojás

kis tej, hogy gyúrható legyen

ami feldobja:

apróra vágott csoki

esetleg kakaópor

meg szerintem jó a mazsola,

marcipán (belecsipkedni egy kicsit)

vaníliás cukor

vagy ami eszetekbe jut

A tetejére 

először szeletelt mandulát, 

másodszor darált mogyorót raktam, de minden nélkül is tuti.

Először az olvasztott vajat és a tojást elkeverem, bár én az agávét is ebbe a részbe szoktam tenni, mivel folyós. Közben a többit is összerakom, majd az egészet egybeöntöm. Ha nem eléggé gyúrható, kis tejjel felöntöm, de vigyázat, nehogy túl folyós (ragadós) legyen (mint nekem ma), mert utána kis golyóbisokat kell belőle formázni. Ezeket a sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd (kézzel v. poháraljával) kilapítom. Itt lehet a tetejét díszíteni. Kb 150-170 fokra előmelegített sütőben 1 percig sütöm. Nem lesz se száraz, se kemény! Csak ki kell várni, hogy kihűljön :( Ja, azt elfelejtettem: a múltkor én szétosztottam a tésztát, és különbözőeket csináltam, ma mindent egyberaktam. Ígyis jó, amúgy meg lehet közte válogatni, amíg a készlet tart. :)