sütik&séták

Egész nap írom a fejemben, hogy majd este ide mi kerüljön, aztán mire idejutok, hulla fáradtan, mindig elfelejtem.

Szóval leesett 10 cm hó. Magasabb, mint a teraszunk. Éjjel az etetésekkor láttam, ahogy a munkások hordják el a havat a házak elől. Reggel megint a postásra ébredtem, ki is ugrottam az ágyból azonnal: hozta a karácsonyi ajándékomat :), az órámat. Peti díszcsomagolásban rendelte meg, de azért kibontottuk, hogy meggyőződjünk róla, benne van-e, ép-e. Nagyon szép! Persze a szíja hosszú. Gyorsan összekaptam magunkat (mármint a babát és magamat), és irány a séta a szép havas parkba, meg a kevésbé szép osanba. Bogyesz azonnal elaludt, csak az osanba érve ébredt fel. De szerencsére jól viselkedett :)

 Beöltözve

 Apa munkahelye a fák mögött.

Vicces dolog ez a nagy hó: mindenképpen rendkívüli állapot. Vagy nagyon jó kedve lesz az embereknek tőle, vagy nagyon rossz. Mert ugye ki szeret 8 órát dugóban ülni, vagy a reptéren várni. De ha ilyen rossz élményhez nincs közünk, rögtön másképp nézünk a világra. Pl ma is, ahogy kiléptem a lakásból, a gyönyörű fehér parkba érve, a szembe sétáló emberek mosolyogtak, és köszöntek! Ha még mindig Gonderange-ban laknánk, ez persze nem lenne nagy csoda, ott még él, hogy falun mindenki mindenkinek köszön. De itt a városban persze ez nincs. Kivéve nagy hóban a parkban :)

 Tudom, hogy már sok téli képet raktam fel, de olyan szépek...

Ez Apa munkahelyétől hazafelé indulva

 Délutánra a nap is kisütött. Kilátás a konyhából

Azt hiszem, ez élőben szebb

Az órásnál is pozitívan csalódtam: alig mertem remélni, hogy nem csak eladással foglalkoznak, hanem esetleg javítással is, de a nő (aki beszélt angolul!) nagyon kedves volt, a méretemre igazította, ingyen! "Merry Christmas!"

Volt más intézni valóm is, mégpedig sajnos a környéken nincs posta, de eszembe jutott, hátha az újságosnál árulnak bélyeget, és van ott egy postaláda is. Így is volt! Na az újságos nem beszélt értelmes nyelven, nem is annyi bélyeget adott, amennyit kértem. De legalább probléma megoldva, képeslapok (nagy része) feladva.

Hazafelé ismét bealudt a bébi, így tudtam itthon 1-2 dolgot tenni-venni. Aztán farkasüvöltéssel jelezte farkaséhségét. (Nem lehetett nehéz Mauglinak se megszokni az új családját :)

Alig vártam, hogy újra lecsillapodjon, és eljátsszon magában, mert nekem fontos mézeskalács-sütési akcióm volt. Mellesleg: eléggé pepecs munka, ha még ki is díszíti az ember.... De kész! Lásd a mellékelt ábrát. Bab is kifejezetten jól elvolt magában.

Ennél sokkal több van :)

Újabban felfedezte, hogy van lába :). Általában akkor veszi észre, amikor pelenkázom, és magasra tartom neki. Ilyenkor automatikusan beléjük csimpaszkodik, és az a legviccesebb, hogy nem csak a kezével markolja a lábát, hanem a lábával is a kezét :) Még él az ősi ösztön :) (Mondom én : Maugli :)

Egyébként pont azt veszem észre, hogy sok vele született dolgát kezdi kinőni, elhagyni. Persze ez így normális.

Nézd már, van lábam és meg is lehet fogni! :)

Jaj képzeljétek, itt szaladt a kertben egy egér! A fehér havon jól látszott a kis feketeség. Már tegnap is láttunk egyet séta közben, a lakótelepünk mellett van egy üres tér, általában gazzal benőve. Most szűz hómező takarja. Na ezen láttuk a kis állatot.

A szűz hómezőről jut eszebe: mért vannak emberek, akinek mindenképp el kell rontaniuk? Ma is előttünk ment egy kalapos bácsi, véletlen se az elsöpört járdán, hanem végiggázolta a szép havat...