sütik&séták

Újabban a filmeket is más szemmel nézzük. Szülő szemmel. Tegnap például egy olyan filmet láttunk, ahol elrabolnak egy 17 éves lányt, és az apja indul a megkeresésére. (Másfél óra küzdelem után meg is találja.) Ekkor Bab már aludt, pedig nagy kedvem támadt megölelgetni. Mondanom se kell, az éjjel 2 órás etetésnél már a nagy szeretetáradat helyett inkább kötelességtudatot meg fáradtságot éreztem...

Egyébként nem való nekem az ilyen akciódús meg izgalmas film így elalvás előtt: először is nem bírtam elaludni, úgy fel voltam pörögve, aztán meg egész éjjel üldözőset álmodtam...

Ja, és hálát adtam, hogy fiunk van :) Igaz, a másodikat még mindig lánynak szeretném :)

Két helyről örököljük a fiúcska ruhákat. Még az elején kiválogattam méret szerint. A ma reggeli etetés nyoma jól meglátszott Bab pólóján, így elkezdtem keresgélni, mit is adjak rá. Ekkor jöttem rá, hogy elővehetem a következő adag ruhát, mert teljesen beléjük nőtt. Úgyhogy lesz most sok új ruhája. :) Így aztán a Rékás tornám után első dolgom volt berakni a mosógépet. Amúgy is ki kellett már mosni a fejvédőjét: csupa haj az a sarok, ahová mindig bújni szokott... Igen, a hajzata kezd a szerzetesekére hasonlítani: felül kopaszdik, oldalt alul van sok haja. :)

Próbálom játszani/fogni tanítani, és a kezébe adom a csörgőt. De a keze még túl rövid, a csörgő még túl nagy, így közel kerül az arcához, és kénytelen bandzsítani rá :)
Felfedeztünk egy új tulajdonságát: ha jó kedvében van, az álla megbirizgálását mindig kis göcögések követik :)). Nagyon jópofa!
Ebben a Hóc hóc katonás könyvben egész sok ismert versike van. Egy csomót megénekelt belőle Halász Judit is.

Utánaolvastam a hozzátáplálásnak, de jól emlékeztem: mindenhol azt írják, féléves kortól ajánlott. Tehát még korán vagyunk. Ennek ellenére tegnap is megkóstoltattam vele egy -szerintem- fincsi gyümölcspürét. Hát a ruhájától kezdve a párnáig mindenhova jutott abból a pici kanálnyi adagból. Ismét nem díjazta, egész megijedt tőle...