Az imént azon kaptam egyszülött gyermekünket, hogy a szülei esküvői fényképével kokettál :). Nyílván látta rajta mosolygó Apát és mosolygó Anyát. Mondjuk hízelgő, ha engem felismert, mert nem kis mértékben változtam meg azóta. Csak azt nem értem, hogy ezalatt ott ültem tőle 1 m-re a kanapén. Ilyenkor elhiszi, hogy anyából több is van, vagy teljesen kizárja az egyiket? Igaz, még a tökör előtt se jött zavarba, ahol megduplázódott Anyák és Babák száma.
Ha már újfent filozofikus kérdéseknél járunk: minden éjjel elcsodálkozok, hogy Bab nem fél a sötétben. Sőt, jól lát, és ha kellőképp ébren van, és észreveszi az arcomat, még mosolyog is. Aztán persze rájöttem, hogy eddigi létezése során jóformán többet volt sötétben, mint fényben, és ő még elhiszi a kis ártatlan, hogy a világ jó. Nem rontották el holmi krimik, vagy legalább a híradó. Pedig szeret tvt nézni: színes, mozog, és emberek laknak benne :) (Pl. Meklódék :))) De szoktam is rá figyelni, hogy ijesztőt még véletlenül se lásson. Sajnos vannak napközben is késő esti filmelőzetesek...
Hogy visszatérjek gyakorlatiasabb dolgokra, ma bebizonyította, hogy Apát is úgy szereti, mint Anyát: reggeli etetés közben neki is telerakta a pelust, de úgy, hogy a java a hálózsákban landolt :)) Volt nemulass... :)
Tegnap esti szórakozásom az volt, hogy néhány bejegyzésemet lefordíttattam google.translate-tal angolra. Amellett, hogy nagyon vicces, amikor egy-egy saját szavamat nem tud hova tenni, vagy nem érti, mit keres a Bab vagy Maci szó egy mondatban, ahol látszólag semmi értelme; szóval amellett egész jól fordít, mondhatni szlengesen. Ja, néha az alanyt nem jól érti, és rossz személyes névmást használ, de legalább következetesen :). Így, hogy én írtam a szöveget, még rá is jöttem, mi akar lenni. :)
vicces a google fordító, az biztos! :D
VálaszTörlés