Benjamin keresztelöje (képriport, fotokredit: Anyu)

2016. április 30, Weimerskirch-i templom (Luxembourg)

Ebéd Nittelben: Zilliken Sektscheune-ban

Gyerexaj

... hosszú kihagyás után ismét itt... Ami azt is jelenti, hogy Ádámnak volt ideje sok 'bölcsességet' elmondania, de sajnos nem mind került rögzítésre. Csak ezek:

• Mesét nézünk tv-ben, szokásos szünet jön: - Na, megint lekrám van.
• Karácsonyi süti az asztalon (bolti, ezért sok rajta a porcukor). Ádám arra jár, keze nyomot hagy a tetején (nyílván nyalintott egyet belöle). Rákérdezünk, hogy is volt ez? Szája lebiggyen: - Ó, pedig titokban akartam tartani...
• Benjámin születése után (khm, és valójában még most is) sokat kell felkelnem éjszaka, így néha elöfordul, hogy Apa és Ádám hamarabb kelnek fel reggel nálam. (Azért mostanában már nem annyira jellemzö, mint az elején volt.) Àdám ezt sz´vá teszi: -Anya, neked hamarabb kéne lefeküdnöd, mint nekem.
• Valami vitában vagyunk éppen, eltéröek az álláspontok. Próbálom védeni az igazamat: - Most nem az a lényeg, hanem... Erre Àdám: - Most nem is a lényegröl beszélünk!
• Kisebb fogalomzavar a fejében: miután Benjáminnal kötelezö védöoltáson voltunk, Ádám kérdezi: - És kapott oltárt?
• Ben fülsiketitö hangon sikít - én: szétreped a fülem! - Ádám: szétrepül a fülem!
• Ádám Apjától hallott szakszavakkal becézgeti a testvérét: -Mi van, te kis... sérülékenység
• Építös játékban lépcsöt épít hosszan, majd mutatja nekem. Megjegyzem neki: Te aztán lépcsözös kedvedben vagy most! - Nem! Én épp lépcsözést megmutató kedvemben vagyok!
• Bújócskás játékra invitál: - Anya! Gyere a nappaliba, ott kell lennem valahol...
• Számítógépes játékban építeni lehet, de nem csak földre, bárhova.- Nézd Anya, ez itt LEVEG!

Folytatjuk :)

Baba mozgóképpel és hanggal

Sajnos igazi beszélös videót nem tudtam még feltölteni, mert azok túl nagyok lettek google szerint.

(A videók az elinditás utan jobb alsó sarokban lévö ikonra kattintva kinagyithatók, de sajnos google durván lerontotta a minöséget... talán mégis jobb kicsiben nézni)

Hintában ülve, valami fincsi kajára gondolva;

Maxi cosi kitalálója gondolkodott, mert ilyen egyszerüen hajtható:

Bocs, ez hangos lesz: elment mellettünk 2 autó közben:

Amúgy nem cumizik, itt véletlen mégis rápippantott:

-1. bejegyzés: Családfotózás - 2015 november

A képeket elkövette: Székely Judit fotográfus, Babócafotó

- 2. bejegyzés: Baba-Mama találkozó

Babó 10 hetes volt, mikor 2.-szor jártunk vele "társaságban". Ez mondjuk már inkább neki való volt: baba-mama találkozó. Egész pontosan ez is egy mérföldkö volt a babás-mamás csoportnak, nekik is különleges alkalom volt ez, érdekes programpontokkal, mit pl nevetö-jóga, baba-foglalkozások, stb. A csodás süti-költeményekröl nem is beszélve!

Jó alkalom ez arra, hogy ismerösökkel találkozzon az ember, esetleg új ismeretségeket kössön.

Képek:

-3. bejegyzés: Mumpreneur talalkozó

Baba 7 hetes volt, mikor "bevezettem a társaságba" :).

Nagyjából egy évvel ezelött egy luxembourgban élö vállalkozó hölgy és egyben édesanya, Angelique Supka (édesapja felöl magyar származású) inditott egy facebook csoportot azzal a szándékkal, hogy kideritse, vajon más is jár-e abban a cipöben, mint ö: gyerköc mellett vállalkozik? A nem várt gyors ütemü csoportnövekedés megadta a választ: nem is kevesen vannak ezek az otthon dolgozó anyukák, akik napi szinten próbálják össszehangolni a családi életet a biznisszel... Mára odáig növekedett a csoport, hogy jelentösége felülemelkedett holmi facebook csoportosuláson. Ahhoz viszont, hogy komolyan vehessék öket, hivatalos útra kellett lépni: ennek kapcsán rendezték meg ezt az összejövetelt, ahol megünnepeltük a nonprofit szervezetté alakulást. Fontos lépes ez, hiszen innentöl kezdve az anyavállalkoz´k politikai támogat´sra is számithatnak, ami nem kis segitséget jelent ebben a drága és globalizált világban.

A rendezvényen többen is beszédet mondtak, mint például a luxembourgi családügyi miniszter asszony. Benjámin csak és kizárólag a beszédek alatt üvöltött, igy mi ezt az idöt az elötérben töltöttük. Kb. 70 ember ismert meg minket egy csapásra, a miniszterasszonnyal együttvéve :)

- 4. : Születes

Pár szóban Benjámin világra jöveteléröl.

Eredetileg október 17.-re volt kiirva, de ez sosem volt köbe vésve...
Szerintem fontos elmondani, hátha valaki meg tud belöle profitalni: mivel az elsö szülésélmény meglehetösen borzasztóra sikerült, elhatároztam, hogy a másodikra jobban felkészülök. Nem csak elmentem a szülésfelkeszitö tanfolyamra, amit elsö esetben kihagytam, (akkor meg nem voltam jártas magyartól különbözö nyelvek gyakorlati használatában), hanem rátaláltam egy nagyon hasznos elökészitö kurzusra, a hypnobirthingre. Azért nagyon hasznos, mert visszaadja az embernek a hitet, hogy kepés ra, hogy szüljön, mert ez egy természetes folyamat része, igy vagyunk megkomponálva, és nem csak az orvosok közremüködésével lesz meg a végén a baba. (Persze nagyon fontos, hogy nem utasitja el a korházat, meg az orvostudomány ezen területen elért vivmányait!) Lényeg, hogy ez  is fejben döl el, hogyan viszonyulunk a szüléshez.

Anélkül, hogy túl mélyen beleásnánk most magunkat ebbe, el kell mondjam, nekem nagyon sokat segitett ez a mentalis felkészüles. Aztán kiderült, hogy baba farfekvéses, es ez már igy is marad. Volt egy kisérlet a megforditásara - a császáros mütöben, ha bármi félresiklana, akkor azonnal lépni lehessen - de kb 1 percen belül kiderült, hogy nem fog menni, mert már túl nagy hozzá. Kiirtuk a császár idöpontját: oktober 9, péntekre. (Hiába szerettük volna, hogy valami szep dátum legyen, pl 15.10.15, vagy 15.10.10, ezt mi nem választhatjuk meg - az elsöt azért, mert túl közel lett volna az eredeti dátumhoz, es olyankor félö, hogy már megindul magátol is a szülés, amit nem szeretnek az orvosok egy tervezett császárnal, a 2. pedig hétvégére esett, amikor tervezett császárt nem vállalnak.)

Szóval, ha azt mondtam, hogy nem szerencsés orvosi szempontból, ha megindul a szülés egy tervezett császárnál, akkor mi ebbe a kategóriába tartozunk... Október 2-án, pénteken még ellátogattam egy gyerekvásárba, délután elvittem Ádámot focira, aztán éjjel meg már rohantunk a Maternitere. Mondhatom, hogy utolsó pillanatig aktiv voltam :)
Éjfélkor, az elfolyt magzatviz es a fájások közepette jól jött a hypnobirthinges hanganyag, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeit az embernek, mikor épp szülni készül. (Akkor is, ha az biztosan császár lesz.)
Még egy jótanács: tényleg legyen összepakolva idöben az a börönd! Mert amikor indulni kell, es még akkor dobáljuk be a dolgokat, az kényelmetlen is, es tutira kimaradnak dolgok...

Hogy miért nem szerencsés orvosi szempontból a nem tervezett császár? Mert az azt jelenti, hogy nem üres a gyomor, es a beltartalom bekavarhat az érzéstelenitésben: ergo altatás lesz. Hát ezt nem akartam! Es láss csodát: engedték, hogy csak érzéstelenités legyen! Fizikailag nem kellemes ugyan, de az ember legalabb "jelen" van a baba születésénél.

A másik nagy mázlink az volt, hogy épp ezen az éjjelen az én orvosom (dr. Jean-Paul Hermand) volt az ügyeletes, tehat ö végezte a császárt is! Tényleg biztonságban tudtuk magunkat.

Benjámin 1 óra 45 perckor jött a világra (hallottuk, ahogy a doki Bon Jourt köszön neki :)), 3,2 kg-mal es 48 cm-rel. :)

Túl sokat nem aludtunk ezen az éjjelen. Àdámra a nagynénje vigyázott, és reggel 8 órakor hivtuk fel (épp abban a percben, ahogy felébredt, és konstatálta, hogy nem mi vagyunk otthon vele, hanem Szilvi es Jochen), hogy megszületett a kistestvére.

- 5. bejegyzes: Terhessegi fotozas

Arra gondoltam, nem csak a most pillanatatol kezdve irom a blogot, hanem egy kicsit visszamenöleg is dokumentalok. Az egyik erre erdemes esemeny a terhessegi fotozas, bar szerintem mar legtöbben lattatok ezeket a kepeket.

O-OK, nem birtunk magunkkal, es kinyitottuk korabban...