Eredetileg október 17.-re volt kiirva, de ez sosem volt köbe vésve...
Szerintem fontos elmondani, hátha valaki meg tud belöle profitalni: mivel az elsö szülésélmény meglehetösen borzasztóra sikerült, elhatároztam, hogy a másodikra jobban felkészülök. Nem csak elmentem a szülésfelkeszitö tanfolyamra, amit elsö esetben kihagytam, (akkor meg nem voltam jártas magyartól különbözö nyelvek gyakorlati használatában), hanem rátaláltam egy nagyon hasznos elökészitö kurzusra, a hypnobirthingre. Azért nagyon hasznos, mert visszaadja az embernek a hitet, hogy kepés ra, hogy szüljön, mert ez egy természetes folyamat része, igy vagyunk megkomponálva, és nem csak az orvosok közremüködésével lesz meg a végén a baba. (Persze nagyon fontos, hogy nem utasitja el a korházat, meg az orvostudomány ezen területen elért vivmányait!) Lényeg, hogy ez is fejben döl el, hogyan viszonyulunk a szüléshez.
Anélkül, hogy túl mélyen beleásnánk most magunkat ebbe, el kell mondjam, nekem nagyon sokat segitett ez a mentalis felkészüles. Aztán kiderült, hogy baba farfekvéses, es ez már igy is marad. Volt egy kisérlet a megforditásara - a császáros mütöben, ha bármi félresiklana, akkor azonnal lépni lehessen - de kb 1 percen belül kiderült, hogy nem fog menni, mert már túl nagy hozzá. Kiirtuk a császár idöpontját: oktober 9, péntekre. (Hiába szerettük volna, hogy valami szep dátum legyen, pl 15.10.15, vagy 15.10.10, ezt mi nem választhatjuk meg - az elsöt azért, mert túl közel lett volna az eredeti dátumhoz, es olyankor félö, hogy már megindul magátol is a szülés, amit nem szeretnek az orvosok egy tervezett császárnal, a 2. pedig hétvégére esett, amikor tervezett császárt nem vállalnak.)
Szóval, ha azt mondtam, hogy nem szerencsés orvosi szempontból, ha megindul a szülés egy tervezett császárnál, akkor mi ebbe a kategóriába tartozunk... Október 2-án, pénteken még ellátogattam egy gyerekvásárba, délután elvittem Ádámot focira, aztán éjjel meg már rohantunk a Maternitere. Mondhatom, hogy utolsó pillanatig aktiv voltam :)
Éjfélkor, az elfolyt magzatviz es a fájások közepette jól jött a hypnobirthinges hanganyag, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeit az embernek, mikor épp szülni készül. (Akkor is, ha az biztosan császár lesz.)
Még egy jótanács: tényleg legyen összepakolva idöben az a börönd! Mert amikor indulni kell, es még akkor dobáljuk be a dolgokat, az kényelmetlen is, es tutira kimaradnak dolgok...
Hogy miért nem szerencsés orvosi szempontból a nem tervezett császár? Mert az azt jelenti, hogy nem üres a gyomor, es a beltartalom bekavarhat az érzéstelenitésben: ergo altatás lesz. Hát ezt nem akartam! Es láss csodát: engedték, hogy csak érzéstelenités legyen! Fizikailag nem kellemes ugyan, de az ember legalabb "jelen" van a baba születésénél.
A másik nagy mázlink az volt, hogy épp ezen az éjjelen az én orvosom (dr. Jean-Paul Hermand) volt az ügyeletes, tehat ö végezte a császárt is! Tényleg biztonságban tudtuk magunkat.
Benjámin 1 óra 45 perckor jött a világra (hallottuk, ahogy a doki Bon Jourt köszön neki :)), 3,2 kg-mal es 48 cm-rel. :)
Túl sokat nem aludtunk ezen az éjjelen. Àdámra a nagynénje vigyázott, és reggel 8 órakor hivtuk fel (épp abban a percben, ahogy felébredt, és konstatálta, hogy nem mi vagyunk otthon vele, hanem Szilvi es Jochen), hogy megszületett a kistestvére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése