Baba mozgóképpel és hanggal

Sajnos igazi beszélös videót nem tudtam még feltölteni, mert azok túl nagyok lettek google szerint.

(A videók az elinditás utan jobb alsó sarokban lévö ikonra kattintva kinagyithatók, de sajnos google durván lerontotta a minöséget... talán mégis jobb kicsiben nézni)

Hintában ülve, valami fincsi kajára gondolva;

Maxi cosi kitalálója gondolkodott, mert ilyen egyszerüen hajtható:

Bocs, ez hangos lesz: elment mellettünk 2 autó közben:

Amúgy nem cumizik, itt véletlen mégis rápippantott:

-1. bejegyzés: Családfotózás - 2015 november

A képeket elkövette: Székely Judit fotográfus, Babócafotó

- 2. bejegyzés: Baba-Mama találkozó

Babó 10 hetes volt, mikor 2.-szor jártunk vele "társaságban". Ez mondjuk már inkább neki való volt: baba-mama találkozó. Egész pontosan ez is egy mérföldkö volt a babás-mamás csoportnak, nekik is különleges alkalom volt ez, érdekes programpontokkal, mit pl nevetö-jóga, baba-foglalkozások, stb. A csodás süti-költeményekröl nem is beszélve!

Jó alkalom ez arra, hogy ismerösökkel találkozzon az ember, esetleg új ismeretségeket kössön.

Képek:

-3. bejegyzés: Mumpreneur talalkozó

Baba 7 hetes volt, mikor "bevezettem a társaságba" :).

Nagyjából egy évvel ezelött egy luxembourgban élö vállalkozó hölgy és egyben édesanya, Angelique Supka (édesapja felöl magyar származású) inditott egy facebook csoportot azzal a szándékkal, hogy kideritse, vajon más is jár-e abban a cipöben, mint ö: gyerköc mellett vállalkozik? A nem várt gyors ütemü csoportnövekedés megadta a választ: nem is kevesen vannak ezek az otthon dolgozó anyukák, akik napi szinten próbálják össszehangolni a családi életet a biznisszel... Mára odáig növekedett a csoport, hogy jelentösége felülemelkedett holmi facebook csoportosuláson. Ahhoz viszont, hogy komolyan vehessék öket, hivatalos útra kellett lépni: ennek kapcsán rendezték meg ezt az összejövetelt, ahol megünnepeltük a nonprofit szervezetté alakulást. Fontos lépes ez, hiszen innentöl kezdve az anyavállalkoz´k politikai támogat´sra is számithatnak, ami nem kis segitséget jelent ebben a drága és globalizált világban.

A rendezvényen többen is beszédet mondtak, mint például a luxembourgi családügyi miniszter asszony. Benjámin csak és kizárólag a beszédek alatt üvöltött, igy mi ezt az idöt az elötérben töltöttük. Kb. 70 ember ismert meg minket egy csapásra, a miniszterasszonnyal együttvéve :)

- 4. : Születes

Pár szóban Benjámin világra jöveteléröl.

Eredetileg október 17.-re volt kiirva, de ez sosem volt köbe vésve...
Szerintem fontos elmondani, hátha valaki meg tud belöle profitalni: mivel az elsö szülésélmény meglehetösen borzasztóra sikerült, elhatároztam, hogy a másodikra jobban felkészülök. Nem csak elmentem a szülésfelkeszitö tanfolyamra, amit elsö esetben kihagytam, (akkor meg nem voltam jártas magyartól különbözö nyelvek gyakorlati használatában), hanem rátaláltam egy nagyon hasznos elökészitö kurzusra, a hypnobirthingre. Azért nagyon hasznos, mert visszaadja az embernek a hitet, hogy kepés ra, hogy szüljön, mert ez egy természetes folyamat része, igy vagyunk megkomponálva, és nem csak az orvosok közremüködésével lesz meg a végén a baba. (Persze nagyon fontos, hogy nem utasitja el a korházat, meg az orvostudomány ezen területen elért vivmányait!) Lényeg, hogy ez  is fejben döl el, hogyan viszonyulunk a szüléshez.

Anélkül, hogy túl mélyen beleásnánk most magunkat ebbe, el kell mondjam, nekem nagyon sokat segitett ez a mentalis felkészüles. Aztán kiderült, hogy baba farfekvéses, es ez már igy is marad. Volt egy kisérlet a megforditásara - a császáros mütöben, ha bármi félresiklana, akkor azonnal lépni lehessen - de kb 1 percen belül kiderült, hogy nem fog menni, mert már túl nagy hozzá. Kiirtuk a császár idöpontját: oktober 9, péntekre. (Hiába szerettük volna, hogy valami szep dátum legyen, pl 15.10.15, vagy 15.10.10, ezt mi nem választhatjuk meg - az elsöt azért, mert túl közel lett volna az eredeti dátumhoz, es olyankor félö, hogy már megindul magátol is a szülés, amit nem szeretnek az orvosok egy tervezett császárnal, a 2. pedig hétvégére esett, amikor tervezett császárt nem vállalnak.)

Szóval, ha azt mondtam, hogy nem szerencsés orvosi szempontból, ha megindul a szülés egy tervezett császárnál, akkor mi ebbe a kategóriába tartozunk... Október 2-án, pénteken még ellátogattam egy gyerekvásárba, délután elvittem Ádámot focira, aztán éjjel meg már rohantunk a Maternitere. Mondhatom, hogy utolsó pillanatig aktiv voltam :)
Éjfélkor, az elfolyt magzatviz es a fájások közepette jól jött a hypnobirthinges hanganyag, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeit az embernek, mikor épp szülni készül. (Akkor is, ha az biztosan császár lesz.)
Még egy jótanács: tényleg legyen összepakolva idöben az a börönd! Mert amikor indulni kell, es még akkor dobáljuk be a dolgokat, az kényelmetlen is, es tutira kimaradnak dolgok...

Hogy miért nem szerencsés orvosi szempontból a nem tervezett császár? Mert az azt jelenti, hogy nem üres a gyomor, es a beltartalom bekavarhat az érzéstelenitésben: ergo altatás lesz. Hát ezt nem akartam! Es láss csodát: engedték, hogy csak érzéstelenités legyen! Fizikailag nem kellemes ugyan, de az ember legalabb "jelen" van a baba születésénél.

A másik nagy mázlink az volt, hogy épp ezen az éjjelen az én orvosom (dr. Jean-Paul Hermand) volt az ügyeletes, tehat ö végezte a császárt is! Tényleg biztonságban tudtuk magunkat.

Benjámin 1 óra 45 perckor jött a világra (hallottuk, ahogy a doki Bon Jourt köszön neki :)), 3,2 kg-mal es 48 cm-rel. :)

Túl sokat nem aludtunk ezen az éjjelen. Àdámra a nagynénje vigyázott, és reggel 8 órakor hivtuk fel (épp abban a percben, ahogy felébredt, és konstatálta, hogy nem mi vagyunk otthon vele, hanem Szilvi es Jochen), hogy megszületett a kistestvére.

- 5. bejegyzes: Terhessegi fotozas

Arra gondoltam, nem csak a most pillanatatol kezdve irom a blogot, hanem egy kicsit visszamenöleg is dokumentalok. Az egyik erre erdemes esemeny a terhessegi fotozas, bar szerintem mar legtöbben lattatok ezeket a kepeket.

O-OK, nem birtunk magunkkal, es kinyitottuk korabban...

Ujraelesztem a blogot

Hello Evribadi! Elöre meghatarozhatatlan idöre ujraindul a blog: egyreszt abbol a megfontolasbol, hogy hasonlokepp tudjam dokumentalni Benjamin elsö honapjait, nehogy az egyikröl maradjonak feljegyzesek, a 2. gyerekröl meg mar ne. (Az elsö ujjaelesztes - merthogy ez mar a 2.!) is körülbelül akkortajt volt, mikor Adam 12 hetes volt). Masreszt: nehezen jutok dülöre, hogy facebbokon, vagy google-ön tegyem közze az uj kepeket, raadasul ott csak kepek vannak, magyarazat nelkül. Szoval, megprobalom itt dokumentalni az eletünket. Idö az nem tul sok all rendelkezesre, mert legutobbi blogiras ota egy vallalkozassal es egy gyerekkel több van a haznal...

Furcsa lesz irni magyarul a nemet billentyüzettel, ekezetek nelkül, illetve, inkabb olvasni lesz furcsa. Legutobbi blogirasom ota a magyar billentyüzetes lapotopom feladta, es nemet billentyüzetes került helyette.

Persze nem csak a laptop esett at valtozason, 2 eve hagytam abba a blogolast, szerintem ezalatt mi is masok lettünk kicsit.

A kommenteknek tovabbra is nagyon örülünk, irjatok batran!

Gyerekszáj meg miegymás

Sikerült kihagyni majdnem egy hónapot. Ez annak a jele, hogy mostanság kicsit mások a prioritások, s ez pedig annak a jele, hogy valami történni fog a bloggal hamarosan: valószínűleg, hogy nem fog történni jó ideig semmi. Még van jó pár bejegyzés a gondolatomban, többek között egy DIY lámpa bemutatása, de aztán valószínűleg szünet következeik: egyelőre nem tudom meddig. Nem törlök innen semmit, nem zárok le semmit, egyszerűen csak nem lesz időm írni. Ill. lesz helyette más, ha egyszer lesz, akkor arról itt is be fogok számolni. Esetleg, ha szeretnétek egy emailt kapni arról, hogy mikor indítom el újra ezt a blogot, vagy azt a bizonyos MÁST, akkor írjatok nekem. Szerintem minden Olvasóm tudja az emailcímemet. Mivel ez a blog úgy indult, hogy csak ismerősök fogják olvasni. Hát, van 1-2-3 nem ismerős, ez látszik a statisztikákból, egyelőre nem tudom, mi legyen az ő sorsuk. Gyanítom az lesz, hogy mivel nem vagyunk ismerősök, nem lesz számukra fájdalmas a búcsú. Aki ismerős/ismeretlen nem tudná az emailcímemet, az írjon nekem a hozzászólásoknál légyszi.

No mai bejegyzés másik aktuális témája az Ádám által gyártott viccek. No persze ő nem annak szánja :) Elég sok időm volt rá, hogy gyűjtögessem őket :)

• "Én becsukom ezt - {DAAANG} - nehogy bejőjjön a méhecske!" (így november végén, egy lépcsőházból nyíló bejárati ajtót...
• "Anya! Csináljunk Apának fájdalom-LAPÍTÓT!" (Aspirin pezsgőtablettát) - Világos nem? Ha fáj, lapítsuk le...
• {Csöngettek} "Kik jöttek? -ajtót kinyit - Hát a Róka néniék!" - ugye nem kell magyarázni hogy RÉKA? :)
• Erről eszembe jutott egy nyári történet: "Hova megyünk? - Panna néniékhez- Jaaaa, a Panda néniékhez?"
• De van ám még egy ilyen: falubeli kisfiúért rendszeresen magyar bébiszitter jön, akivel néha együtt érünk az oviba. Ilyenkor Ádám felkiált: "Áron! Megjött Előke!" (Khm. Emőke, csak ez a szó nem értelmes úgy, mint az előke.)
• Esti elköszönés: "Jajaszékát!"
• Egyik délután nyújtjuk együtt a süteménymasszát. "Anya, én segítek neked, hogy ne legyen szenvedés!"
• Verset mond: "Kutyatár, kutyatár,/ Ala-fülű Aladár
• "Képzeld, találkoztunk a Mikolausszal!"
• Mikuláspartiról hazafelé: "és Ádám, mi volt a legjobb?"   "Éééén voltam a legjobb!" - nincs baja az önbecsülésével.... ( vagy lehet hogy mégis?? :))
• Adventi naptárban kis csokit talált, nyomott mintával. "Nézd, rá van írva, hogy megegyem!"
• "Ádám, mi volt ma az óvodában?" - "Hát Anya, úgy elkéstünk, mint a huzat!"      (Ezt nagyon vicces, komolykodó hanglejtéssel mondta, de valójában nem késtünk el: akkor be se jutottunk volna..... 3/4 9-kor bezárják. Viszont minden reggel noszogatni kell, hogy siessen, különben elkésünk. Mint a huzat.)
• Furcsán keverednek Ádám fejében a szavak. Pl. minden, ami betű, az szerinte Német. Nem azért, mert németül van, csak ez a szó felülírja nála a Betű szót. Innen adódnak néha érdekességek: sétálunk egy autó mellett, mutat a rendszámára: "Nééézd Anya, ez német!" Hát, trieri rendszámú, úgyhogy nem lehet vele vitatkozni...
• Másik, mikor tv-ben mutogattak ókori sziklákat, teleírva mindenféle rovással. "Nééézd mennyi német!" - na ezzel már lehet vitatkozni, mert inkább valami héber vagy mi volt :)
• Nyelvi keveredésekről többet is lehetne írni (ha eszembe jutnának), a mai ez volt: "Hát a Dylan inglisül beszél".   (Na ez egy másik história, hogy Dylan milyen nyelveken beszél, magyar anyuka amerikai apuka gyerekeként német óvodában. Mivel mostanában ő játszott legtöbbet Ádámmal, tőle tanul németül. Vagy inglisül. Vagy ki tudja hogy :)) Amúgy nagyon cuki kölyök a Dylan.

No, mára ennyi, és remélem, nem sokára összeszedem magamat a következő megjegyzésre :)

Höchst - avagy Frankfurt utoljára.

Nem is gondolnátok, hogy csak egy hosszabb hétvégét töltöttünk Frankfurtban, ugye? Sőt, annyira elhúztuk az indulást, hogy csak péntek este értünk oda, és vasárnap délután jöttünk is haza, s közben nagyon lazán szerveztük a programokat, mégis 6 bejegyzés lett belőle :) De ez lesz az utolsó, lennének már itt aktuálisabbak is.

Höchst, mint majd látni fogjátok nagyon szép - volt. Minden adottsága megvan hozzá, hogy Frankfurt "Szentendréje" legyen, mégsem az. Amikor pár hete elkezdtem szállást keresni, (tudjátok: alacsony ár, bájos szobácska, stb), rátaláltam egy nagyon szuper höchst-i apartmanra, nagyon jó áron is kínálták, és megvolt benne a "plusz" meg a "hangulat", amit kerestem: beltérben látható favázszerkezet, kellemes bútorok, gyerekbarát, az utcakép pedig fenomenálisan szép kis fachwerkházikós. Gyorsan lefoglaltuk (hogyhogy két héttel a hosszú hétvége előtt még szabad?) aztán megjött az sms meg az email a szállásadóktól, hogy bocsi-bocsi, de elfelejtették levenni a hirdetést: azon a hétvégén épp Oroszországban lesznek és nem tudják megoldani a szoba kiadását. Hát, lett helyette egy városközpontban fekvő steril hotel (természetesen ez is fájdalomküszöb alatti áron.) De akkor megfogadtam, ez az a hely, amit megnézünk.

A vasárnap délutáni hazaútba iktattuk be. Szegény Mackónak nem volt több mint 20 perce az alvásra a kocsiban, máris megérkeztünk. (Nagyon nehezen bírtam felébreszteni! Márpedig gyorsan sötétedik, s előtte akartuk megnézni.)

A leírás szerint ez az egyik legnagyobb épen megmaradt fachwerk-stílusban épült városközpont. Ez már önmagában elég sokat ígér. Mit vár az ember egy ilyen helytől? Először is: természetesen nem fogják beengedni az autós forgalmat, hiszen minden kis utcácskát sétálóutcává alakítottak. Másodszor, minden második házikó aljában működnie kell egy hangulatos kávézónak, műteremnek, vagy kézművesboltnak. Az egész csalogatja a céltalanul bóklászó turistákat.

Hát nem. Nemhogy autók, buszok is keresztülmennek rajta, s nemhogy keresztül mennek de még le is parkolhatnak. (Nem a buszok, hanem az autók.) De mondjuk nem jön a sok turista, mert ők tudják, hogy annyira nem vonzó hely, mint amilyen lehetne. Nincsenek kellemes boltocskák, viszont vannak hangosan kiabáló kisebbségiek. Sőt, úgy tűnik, ők vannak itt többségben. (Itt a kisebbségiek a Boszporusz partjairól érkeztek, ez azonban a gyerekek bandázásain nem sokat segít.) Ami üzletek/ kirakatok vannak, furcsák, nem lehet eldönteni, mit is árulnak? A legszebb terükre bevittek egy naagy narancssárga szemétkonténert, de amúgy minden kis utcácskán tájidegen táblák, kukák, egyéb elemek nehezítik a fényképezést meg a beleélést...Egy érdekes látnivaló van, a höchsti porcelánmúzeum, na az tényleg óriási, nagyon sok épen megmaradt porcelánt mutatnak be az 1770-es évekből, de soknak van olyan letisztult dizájnja, ami napjainkban is ugyanolyan korszerű! Egyébként van itt egy működő manufaktúra még, erre viszont már nem volt időnk.

Most megmutatom, miért lenne szép ez a hely: