Télelő változások a bejárat körül

Most átmentem romantikusba. Amikor az őszi napok szürkék (mert sajna nem mindig süt a nap), akkor kellenek a világos színek lelket vidítani. Skandináv módra. (Na jó, kicsit már télinek is mondható ez a dekó) Az esernyő valójában elő-névnapi ajándékom :) Jócskán elő... :) Ja, a lámpás maga pedig elő karácsonyi ajándék :) Még jobban előőőő. Köszi még egyszer! :)

Ezzel a kavicsos tálcás megoldással is már a lucskos időszakra készülünk. A két tálcán éppen jól elfér két felnőtt és egy gyerek cipője. A dolog lényegét gondolom nem kell túlmagyarázni: a csizmákról leolvadó hó feladata, hogy a tálcába folyjon, ahelyett, hogy az előszobában nagyobb tócsát csinálna. Vagy esetleg rusnya rongyok szívnák magukba, ahogy a korábbi években történt nálunk :) Az ötlet nem saját, azt hiszem, tavaly hallottam róla, de mostanra ért be nálam a gondolat :) Egyébként persze praktikusabb lenne egy nagyobb tálcát készíteni, de sajnos nagyon a szívemhez nőttek ezek a kékek, és kénytelem voltam őket választani :). Nagyobb megoldás úgysem jött szembe. Amúgy lehet, hogy nyáron majd más funkciót kapnak.

Ádám csizmája elférne az enyém mellett, és akkor Apájáé mehetne a kisebbe, de most Apájának még nincs szüksége rá, így Ádám szépen beállította az övét a kicsibe, ugyanolyan szögben, mint ahogy az enyém áll. :)

Orvali apátság, Belgium

Voltunk már itt, csak arra nem emlékszem, mikor. A blogon nem találtam meg, így arra sem emlékszem, gyerekkel, vagy még gyerek nélkül. Simán tudnék emléket kreálni arra is, hogy babakocsival voltunk ott, meg arra is, hogy anélkül.

Szóval Orval egy külön kis települése az apátoknak Florenvilletől nem messze. Mármint nem a Tieteknek, hanem a Trappista Cisztercieknek. A legenda szerint élt itt egy bizonyos Mathilde grófnő, aki a patakban elvesztette a gyűrűjét, amelyet aztán egy pisztráng megtalált, s visszaadta neki. Ezért hálából megalapította a kolostort. (Ezért találhatjuk meg a címerükben a hal képét.) Később (az 1100-as években) 7 cisztercita apát alapította meg erre az alapra az apátságukat, melyet az 1700-as években komoly támadás ért, lerombolták és felgyújtották az egészet. Ennek a romjait járhatjuk be. Csak 1926-ban indult el az újjáépítése, javarészt magánadományokból. A romok mellé (és kis részben fölé) épült modernebb, de egyszerű rajzolatú épületegyüttes tehát egy ma is működő apátság, amely nem látogatható, viszont a látogatható részben videókat lehet megtekinteni az apátok életéről. (Legalábbis a wikipédia szerint, mert én most erre nem emlékszek.) Annál inkább az apátok által előállított sört bemutató épületre, amelyet igyekeztek legalább olyan élvezetesre és interaktívra megcsinálni, mint pl. az amszterdami Heineken-múzeumot, csak tized-akkora méretben. Tehát jelenleg sör-, sajt- és kenyér-előállítással is foglalkoznak (ez utóbbit megint nem láttam, csak a wikipédia írja.) A sajtjuk tényleg nagyon jó, a sörről személy szerint nem tudok nyilatkozni: még mindig nem sikerült megbarátkoznom vele.

Ennyi szöveg után inkább lássuk a képeket:

Orvali apátság, kívülről. (Mellesleg szuper időt fogtunk ki, volt vagy 22-24 fok, nagyon szép fények)

Egyik belső udvar

Ez a nem látogatható újabb rész belső kertje.

Ez pedig a vendégfogadásra fenntartott épületük, állítólag a luxembourgi parlament is összegyűlt már itt többször, illetve királyokat is fogadtak már itt. Jelenleg egy modern festő kiállítása van benne.

Ebben a házikóban található a sör előállításával kapcsolatos kiállítás.

Séta a gyógyfüves kert mellett

Háttérben a gyógyfüves ház. Előtérben a lazán sétáló Ádám. (Nem vagyok Mackó. Ádám vagyok.)

Ezekben a rézüstökben kisfilmek mennek a sörgyártás egy-egy fázisáról. Később egy érintőképernyőn leellenőrizhetjük, mire emlékszünk, egy kis kvíz keretében.

Lépjünk a romok földjére...

A kíváncsi látogató.

Nem hozok több rom-képet, mert blogon nézve megunjuk, de ezt az ajtót azzal a lámpással még muszáj volt...

Gyerexáj 6.

Megfogott egy darabka kábelt (épp lámpaszerelés miatt elő volt hagyva), nem túl hosszú, de azért neki épp jó, hogy ugrálókötelezzen vele. (legalábbis valami hasonlót műveljen) Közben ezt mondogatta:

- Ez kötelező. Kötelező. Kötelező.

Így rakja össze a korábban hallott szavakat...

Nem sokkal később valahonnan eszébe jutott, hogy labdázni akar, s ezt mondogatta:

-Lambdázok. Lambdázok.

Utánanéztem: a hullámhossz jele. Lehet, hogy nem esik messze a (család)fájától, és villamosmérnök lesz belőle? :) 

Bernkastel-Kues

Most visszakerestem itt a blogon, de mivel akkor még nem adtam címeket, nem tudom belinkelni: 2010. november 28-án, vasárnapi napon voltunk először Bernkastel-Kuesben, mégpedig egy karácsonyi vásáron. Most meg is nyugodtam, hogy abban a posztban nem túloztam el a képmennyiséget, ellenben most ez fog történni. A lényeg, hogy nem egy utolsó hely, érdemes felvenni a bakancslistára annak, aki még nem járt errefelé. Karácsonyi vásár nélkül is megvan a hangulata (nekem egészen karácsonyi, de lehet, hogy csak azért, mert mindig hidegben/borús időben jártunk errefelé.) Egyébként ő is a Mosel partján fekszik, mint Nittel. Csak kicsit arrébb (tudjátok, amerre a meredek szőlőhegyek laknak.)

Fachwerk minden mennyiségben

"Spitzhäuschen" vagyis csúcsos házikó. Jelenleg borozó lakik benne.

A főtéren, az egyik ház aljában található ez a szégyen-bilincs, ahová régen a bűnösnek ítélteket kötötték ki. Ádám jelen esetben önként vállalkozott. És még élvezte is.

Ugye milyen karácsonyi feeling??

Utánaolvastam ennek a medve-ügynek. Valahogy úgy történt, hogy i.sz. 340 körül Szent Maximus püspök testvérével, Szent Martinussal gyalog indultak Mainzból Rómába. Ezen a környéken megálltak, mert Martinus elment élelmet szerezni, s meghagyta testvérének, hogy vigyázzon a szamarukra, amely a terheiket cipelte. Ám erre rátört a fáradtság és jó mélyen elaludt. Így aztán azt is átaludta, hogy az erdőből kijött egy medve, és jól megette a szamarat. Mikor visszajött Martinus, kérdőre vonta testvérét, hová lett a szamár. Ez meg jól bemérgesedett,  és ráparancsolt a medvére Krisztus nevében(akit előzőleg megkeresett az erdőben), hogy akkor mostantól ő cipelje nekik a terhüket, meg hogy ilyet nem szabad csinálni, hanem mindig alázatosnak kell lennie. Az meg ment és engedelmeskedett. Így lett belőle címerállat.

Visszatérve a jelen valósághoz: tart a szüret még errefelé is.

"és akkor ott mentünk, mentünk, és akkor ott elfordultunk, meg mentünk, mentünk arra,meg arra...."

A vicces homlokzat. Ilyen nincs és mégis van.

A romantika....

A vár. Most sem mentünk fel oda. Még mindig van miért visszamenni.

Vissza a blogoláshoz :)

Az van, hogy néha élni is kell, hogy aztán legyen miről beszámolni :). Mostanában voltunk sokfelé, készültek is a képek szép számban, de arra már nem jutott idő, hogy itt közzé tegyem. Ez azt jelenti, hogy most ömlesztem őket a nyakatokba (már annak, akit érdekel), és mégpedig az se biztos, hogy időrendi sorrendben. Olyannyira nem, hogy mai képekkel kezdem, aztán majd jön a többi is.

Szóval igyekszem visszatérni, és rendszeresen jelentkezni.

Péntek, fél 5, Nittel. Ragyogó napsütés, záporos eső. (A frizura mégis tartós marad.) Egyenes következmény: szivárvány-jelenség. Szemfülesek kiszúrhatják azt is, hogy dupla volt! (Egyébként épp sétáltunk haza az oviból.)

Lehet, hogy ő is a szivárványt nézi? (vagy nem is látnak színeket? vagy azok a kutyák?)

Az elmaradhatatlan piros falevelek. Mert én látom a színeket :)

Siiinging in the raiin...

Luxembourgi falvak 5.: Lenningen

Ádám mostanában már így indul velem sétálni: faluba megyünk? :) (vagyis futóbiciklit autóba be, és nyomás valami ismeretlen falu feltérképezése :)

Lehet, hamarosan ki fogom terjeszteni a falunézéseket Németországra is. Korábban a Mosel-menti falvaktól nem annyira jött az ihlet, hogy ott fényképezni kéne, de ma véletlenül olyan helyeken keresztül vezetett az utam, ahova még vissza kell majd menni :)

Vissza Lenningenhez, ami azért még Luxembourghoz tartozik. (Nem, Leningrádhoz nincs köze.)

Ezzel a faluval eltávolodtunk a Moseltől, viszont nem kevésbé szép tájakra érkezünk. Érződik, hogy nagy a nyugalom, nem lehet rossz itt lakni. Talán azért éreztem ezt a "hazaértem" feelinget, mert itt is fel van túrva minden utca, akárcsak Nittelben :) Valahogy mindenkire most jött rá a csatorna-cserélhetnékje. Éppen ezért, ahogy a korábbi falvakat se, ezt se tudtuk Macival teljesen töviről hegyire bejárni, mindig is maradtak ki szép részek, s az ezeket megmutató képek.

Viszont ezek vannak:

Nem egy túlkomponált kép: autóból fotóztam és sietni kellett :) De ez a ház!!! Rájöttem, hogy bírom ezeket a merész színeket. Most a ház sárgájáról beszélek, a piros levelek csak hab a tortán :) A szürke luxi időjárásban ezek hozzák meg a jókedvet.

Ennek meg kifejezetten vintage színei vannak, nem? :) (ajtó már csak az ajtós posztban lesz közelebbről :)

Őszi bejárat

Jók ezek a kis belső utcák/ szinte udvarok

Őszi színek virágokkal!

Nem tudom, ez a rom tetszik nekem :) Lehet, hogy látnék benne fantáziát?

No jó, láttam már tyúkot, de itt az utcán bóklászva ez elég meglepő volt

No és a szerencsésebbeknek ilyen kilátás jár.

A kedvencem! (igen, Machtumban egy nagyon hasonlót már fényképeztem, de talán ez eddig a legszebb.)

Néédcsak cuki kisautót, Anyaaaa! Lefényképezeed?

Ez ugyan nem egy régi ház, s általában a félnyereg tetőnek nem is vagyok nagy híve, de azért van egy hangulata. Főleg annak a cink dézsának ott középen! :)

Vasárnap

A vasárnap sem maradt program nélkül, Junglinsterben is felhajtás volt. Mi már csak ilyenek vagyunk, megyünk a történések után. (Azért itthon is szoktunk ülni néha, csak az nem érdekes annyira, hogy itt írjak róla :))

A lényeg abban állt, hogy a város mellett fekvő bevásárló- és ipari  negyed szervezésében sok-sok programban vehettünk részt, leginkább Maci, aki ugrálóvárról ugrálóvárra járt, és természetesen eközben az üzletek nagy része is nyitva volt, ami ugye vasárnap errefelé nem szokás. 

egy kis kacsahalászat,

majd pedig..... Ugrálóvár (itt saját!)

Még sokkal több ugrálóvárra felment, amiről kép is készült, és még jónéhányra fel se ment, szóval képzelhetitek, mennyi volt. Mind ingyen.

De szerintem a csúcs ez a rezesbanda volt (hát honnan, ha nem Hollandiából :)) A zenéjük is, a humoruk is jó volt :)

Az RC Machines udvarán járunk, ahol ilyen gőzzel hajtott (!) százéves traktorokat is megcsodálhattunk, mint pl. Lady Jane:

Hát ez XY kromoszómákkal rendelkezők számára maga a mennyország.

Egy kisebb, de ugyancsak szénnel felfűtött trakeszt ki is próbálhattunk :) Csak mivel borzasztó hangosan tudott sípolni, Macinak nem lett a kedvence.

RCM-ék 2 db hőlégballonon is képviseltették magukat, amúgy meg modellkiállítást is rendeztek, meg traktorfelvonulást, szóval csupa érdekességeket (leginkább fiús családoknak :))

Velük szemben pedig folyt az almalé. Legalábbis a gyártása. A piros kabátos lány keze alatt épp a présgép működik, az ott kiszivárgott levet aztán viszik át egy nagyobb edénybe, ott a daraboktól megszűrik és töltik is a palackba, amit aztán helyben meg lehet venni. Vigyázat a fogyasztásával..... Olyan őszi tisztítókúrát végez.