2. rész: Livo, Gravedona, Monte di Vercana

Ebben a bejegyzésben nem lesznek váratlan fordulatok, vagy hihetetlen történetek: néhány (na jó, baromi sok) kép következik a Comoi tó környékéről - csak olyan szemlegeltetés gyanánt. Ráadásul exhibicionista énem még itt sem hagyja majd abba, lesznek további részek is, szóval aki unja nézegetni, hogy mások hol jártak (simán el tudom képzelni, hogy ez csak nekünk érdekes, vagy esetleg annak, aki már járt ott), az most ugorjon át nyugodtan a következő kedvenc blogjára, teljesen megértem :)

Tehát mai sétánk helyszínei: Livo, egy parányi, nagyon régi (és ennek megfelelően elöregedett) hegyi kis falu, ahová véletlen belecsöppentünk egy "fesztiválba". Hát ez érdekes volt: úgy kell elképzelni egy ilyen alkalmat, hogy a falu apraja-nagyja összegyűl a helyi iskolában (vagy faluházban?), és ott helyi ételeket árul - tulajdonképpen maguknak, hiszen túl sok idegen nem jár errefelé. A helyi ételeken nem kell mást érteni, mint néhány szelet (de fincsi!) szalámit, sajtot, kenyeret és polentát. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint akik belecsöppentek a "bazi nagy görög lagzi" olasz változatába: a hegyi olasz asszonyok igencsak a "mediterrán típust" képviselik, éles, napszítta arcukat sűrű fekete szemöldök keretezi, stb. És persze hiába is várnád, hogy az olasz helyi dialektusán kívül bármi más nyelven megszólaljonak... Viszont itt ittunk először kávét Grappával, és ez egy nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult :) (Aki esetleg kipróbálná, kérjen Café Corretto-t)

A "fesztiválon" ugyan nem készült kép, mert egyszerűen ott nem éreztük a "Jelentőségét", de a falut valahogy így kell elképzelni:
réges-régi kőházak, amelyek azért valljuk be: omladoznak.

Ez egy utca!!!

Ez pedig egy melléképület, ilyeneket tavaly is fotóztam Provenceban; a szárazon rakott kövekből összeálló, évszázadokig megmaradó épületkék valahogy tetszenek.

Livot elhagyva megálltunk egy kieső templomnál, ugyanis megkaptuk tanácsként  a szállásadóinktól: innen valami csodás a kilátás a tóra, meg amúgy a helynek is elég különös (elhagyatott?) az atmoszférája.
Kilátás a parkolóból :)

Volt ennek a templomnak ugyanis egy különös belső udvara. A díszes bejárat felett innen is jól látszik a koponya, viszont a festett ábrázolás talán jobb is, hogy nem: az is valami hasonló "kedves" témát őrzött... Ehhez párosult egy szabadtéri oltár az árkádok alatt, és máris kész egy tökéletes Da Vinci kód helyszín..

A kilátás az árkádok alól...

Ilyen az, amikor az egyik hegyről átfényképezel egy másik hegy falujára..

Miután teljesen leereszkedtünk újfent a tó szintjére, a legközelebbi állomásunk Gravedona volt. Szerintem az egyik ékköve a tónak (bocs, ha nagyon csöpögős a megfogalmazásom.) Lehet, hogy kellett hozzá a ragyogóan tiszta idő, (ebből itt nincs hiány), de a tó mélykék színe, meg a háttérben a monumentális helyek, meg a falu házainak élénk színei - valahogy elég jó összképet adtak. (na csak sikerült csöpögősen írni :)

Amit Gravedonában nem szabad kihagyni: az a fagyi. De nem ám akárhol! Meg kell keresni azt a kicsi fagyizót, ahol a nagy sor áll. A parthoz közel van, így fagyival a kezünkben elég kisétálni a parti padokhoz. A fagyi az valami csodás itt! A tiramisus fagyijuk egy más dimenziót nyit a fagyizás élvezetében. 

(Na a tiramisut egyébként ne is emlegessük, később egy másik étteremben volt szerencsém egy nem éppen friss verzióhoz: az is megnyitotta egy másik dimenzióját az "élvezeteknek", egy "egyéjszakás" kaland képében, és mivel Ádám is evett belőle, ő is részesült a dologban. Nálam plusz egy napi pihenő is járt hozzá, mármint hogy felkelni se tudtam. Szóval: Tiramisut csak ott vegyetek, ahol bíztok hozzá...) De mindennek semmi köze Gravedonához, vagy a fagyijához, ott nagy a pörgés, nincs ideje megromlani. Egyébként az figyeltük meg, hogy motorcsónakkal még a tó túloldaláról is ruccantak át ide. Ezen felbuzdulva később mi is így tettünk :)

A napnak viszont még nincs vége. Mivel vasárnapról volt szó, máshol is épp fesztivált tartottak, mégpedig a vercanaiak, a felettük tornyosuló hegyükön. Mivel én fesztiválrajongó vagyok, Peti meg inkább hegyrajongó, így meglátogattuk ezt is. Nem volt könnyű elérni: az amúgy se széles olasz utak egy hegytetőn kevesebb mint egy sávra keskenyednek, ami a szembeforgalommal együtt kissé vicces. Utólag.

Persze Apája szerint megérte. Hát, a látvány tényleg, a fesztivál már kevésbé. De legalább hallottunk echte olaszokat helyi búsongókat énekelni.

Amit látunk: a Lago di Como legészakibb része. Szemben, a hegy lábánál Colico terül el. Itt két folyó is beletorkollik a tóba, az egyik jól elkülönül a világosabb színével, a másik a bal alsó sarokban látható szélesebb torkolat.

Ez a látvány délfelé nézvést.

Mondtam, hogy szeretem a régi kőházakat :)

Mai utolsó:

Még lesz folytatás!!!

1. rész: Vercana, Domaso

A helyszín tehát Lago di Como, Észak-Olaszország. Magyarországról 1 napi járóföldre van, lehet menni autópályákon és úgy is, ahogy mi tettük: 48 hajtűkanyarral felfelé egy hegyen keresztül. Viszont így fordulhatott elő, hogy aznap, mikor otthon tetőzött a kánikula, elindulva a 40 fokból mi még tapasztaltunk olyat is, hogy 7 fok van, és megmarad a hó. Mondjuk ehhez kellett a 3000 m szintkülönbség...

Lényeg, hogy estére Vercanaba értünk, s a 7 fok után kicsit izgultam, milyen időnk is lesz a nyaralás alatt... Végülis 2 kicsit felhősebb nap kivételével szerencsére jó időnk volt, a jó alatt azt is kell érteni, hogy nem kánikula. Így tudtunk végre pihentetően is aludni...

Vercana egy kicsi falu a tó fölött, s megvan a saját régi kis óvárosa, annak a szinte hihetetlen szövevényességével. Egyik este, mikor bejártuk ezeket a kis hegyi sikátorokat, készítettem pár fotót, de aki fotózott már sikátort életében, az tudja, hogy nagyon nem jönnek ki ezek a hangulatok a képen, jobb híján két nagy falfelület fog látszani. Emellett a szürkület sem segített... De tényleg megvan a maga atmoszférája, még a hangos, sokgyerekes olasz család is megvolt, ahol az emberek és a gyerekek közvetlenek, és odajönnek, és barátkoznának. Mégsem az a déli olasz hangulat, ahol nem mersz kimenni az utcára, annyira azért északon vagyunk, hogy biztonságérzetünk megmaradjon.

Vercana alatt, közvetlen a tó partján Domaso városa terül el, szó szerint. Ugyanis a hegyekből összegyűlt víz egy kis folyóként itt éri el a tavat, ezáltal legyezőszerű torkolatot építve ki. Erre aztán szép sugaras szerkezetű település tudtak kialakítani. Több ilyennel is találkozunk ennél a tónál, fénykép is másik hasonló jellegű városról lesz majd. Egyébként pont ebben a domasoi folyóban lehet túrázgatni is (igen, magában a folyóban), illetve bátrabbak vízesés ugrásokat is végrehajthatnak.

Domaso nem is annyira bájos, mint sok másik falu a tó körül, de azért neki is vannak szép részletei, mint pl a parti sétány, vagy a Villa Camilla.

A szállásunk Vercanaban jó döntésnek bizonyult, mert sok klassz helyet lehet innen viszonylag könnyen elérni. Ugyanakkor ez a tó legészakibb csücskében található, innen Como azért messze van. a fordított Y alakú tó közepén lévő Bellaggiot is hajóval értük el, autóval végtelen hosszú lett volna az út (főleg a szűkös olasz utakon, ismerve a helyiek vezetési szokásait...)

De hogy ne csak száraz szöveget prezentáljak, inkább következzenek a képek, a nem is olyan csúnya Domasoról.

Ahogy nézem ezt a képet, az a kis emberke a tó partján olyan aránytalanul kicsnek tűnik, mintha csak utólag került volna oda, nem? :) Pedig nem......

EZ a Villa Camilla kapuja. Az épületet ma a helyi önkormányzat használja, de be lehet menni, és a kertjét is turisztikai célokra használják, mint pl koncertek egy színpadon, játszótér, stb.

Ez egy borzalmas kép rólam, de egy jó csoportkép, úgyhogy bent maradt.... Legalábbis Maci arca nagyon vicces :)

Amíg mi ezt a csoportfényképezősdit játszottuk egy egyébként baromira kilengő mólón ülve, 3 helyi srác mást játszott.... Ádámnak bejött a móka, amíg le nem lett fröcskölve vízzel.

Ádámot (a szokásos helyén, az ablakban ülve - mögötte festett Szűz Mária a falon), épp arra kértem, mutassa meg, hogyan táncolt az autóban a zenére. Ehhez képzeljétek el a fejbólogatást is... Hát szerintem zabálnivaló dolgokat talál ki.

Egy kép mégis Vercanaról, ennyit engedtek a furcsa esti fények.

És ha már ilyen jól belejöttem a blogírásba, még megmutatom azt a bizonyos legyezőszerű város képet is, ami tételesen a szomszéd faluról, Gravedonáról készült egy fentebbi szögből. Viszont Gravedona egy külön poszt lesz, mert megérdemli :) 

Kezdem a beszámolót: szokásos szállás-ismertetés :)

SERENDIPITY

Véletlenszerű felfedezés, vagy szerencsés véletlen, váratlan meglepetés, stb. Nem lehet jól lefordítani (ezt maguk az angolok is tudják :P).

Lényeg, hogy nálam már törvényszerűvé vált az egyes utazásaink előtti hosszas szálláskeresés az interneten. Ugyanis mindig a tökéleteset keresem, mert szerintem eléggé meghatározó a kirándulás érzetében,hogy milyen helyen alszunk: ha egyáltalán csendes helyen van, és lehet aludni (autópálya, vasúti sín reszkessetek). Mert ugye nem csak aludni megyünk oda, a nap több mint felét ott töltjük majd. Szóval az alapvető tisztaság mellett nem baj, ha ki is néz valahogy. Persze nem elszállt árakra kell gondolni - és ez adja meg a keresés nehézségi fokát: a meghatározott büdzsén belül megtalálni az igazit. Aztán másik nehéz kérdés: van-e olyan, hogy adnak reggelit az árban, és használhatok egy konyhát is (esetleg az apartmanon belül van)? Na ilyen a legritkább esetben fordul elő. Vagy ez, vagy az. Pedig a reggeli jó, mert főként az első reggel nehéz anélkül elindulni boltot keresni, de amúgy is, nyaralunk: legalább egy étkezésnél jó, ha nem nekem kell ugrálnom. Viszont a konyha is nagyon hasznos: főleg, amíg Ádám kisebb volt, de a másik ok, hogy nálunk nagyon jól bevált (már tavaly, és idén is adaptáltuk): ott vacsorázunk. Ugyanis nagyon klassz dolog kipróbálni a helyi tájjelegű étkeket, mint pl. az ízletes szalámikat, sajtokat, borokat. Épp ezért nem árt, ha van a szállásnak kiülős része, mondjuk terasz vagy hasonló. Mert jó a nyári estében kiülni. Aztán az is fontos volt, hogy ha már tóhoz megyünk nyaralni, akkor a szállás ne legyen 5 km-re fentebb a hegyekben. Mert igen jó kis szállásokat adtak a megszabott áron belül - az üveghegyen is túl. Szóval: voltak igények :)

Elindult a keresés... De elég kiábrándító volt a helyzet: néhány szállás már majdnem teljesítette az elvárásokat, de mindnél ott volt a kompromisszum. Félretettem őket, megnéztem másnap, de mindig arra jutottam, hogy eléggé fontos lenne az a tényező, amiben épp hiányos volt.

És itt jön az, hogy milyen jó, hogy nem adtam fel, azaz adtam be a derekamat :). Amikor már azt hittem, minden létező hirdetést végignéztem a Comoi-tó körül, mégis szembejött az a bizonyos Serendipity :) A szó szoros értelmében. A fent felsorolt kívánalmakat mind tudja teljesíteni, sőt, sok esetben még többet is ad: ugyanis csak élőben derül ki, hogy a házigazdák tényleg nagyon jófejek és segítőkészek, a szoba tényleg tiszta, és minőségi felújítása miatt nagyon kellemes, vagy hogy a reggeli mennyire pazar: a kilátás miatt is, és Antonella minden reggel frissen sült croissantja miatt is...

Ez most itt a reklám helye, tényleg szívből tudjuk ajánlani ezt a helyet.

Az elhelyezkedés is pont olyan volt, amilyet vártam: a tó felett 2 km-re egy pici falu óvárosában van a szoba, tehát a kőfalú házak sikátorai között, mégis közel a parkolási lehetőséghez. Tehát adott a romantikus környezet, ehhez jön a szoba provencei stílusú berendezése - számomra tökéletes. További áradozások helyett inkább mutatok képeket:

Kívülről: a szobánk a lépcső tetején található "Pink room", a lépcső alatti helyiség a konyha, jobbra a kovácsoltvaskapun át jutunk a szállásadóink udvarára. (A "Blue room" is onnan nyílik.)

Ez a szállásadónk udvara, errefelé nyílt a mi szobánk ablaka is. A szemközti falon - bár sajnos ezen a képen túl fényes és emiatt nem látszik - egy díszes Szűz Mária ábrázolás látható. Mondjuk kicsit néha furcsa, hogy fekszel az ágyban és az udvarról Mária néz be rád :)

Ez is az udvaron van: (meg hortenzia bokrok, meg felfuttatott lila akác, meg levendula, meg macskák és macskakövek :)...)

A "Pink room":

és annak felső emelete, ahol további 2 személy tud aludni. (A lépcső tetején babakorlát van, és van baba-éjjeli fény, és kérésre adnak utazóágyat)

Mint utóbb kiderült, az összes szekrényt Derek, az angol származású házigazda festette, a virágokkal együtt! Ehhez stencilt használt, meg sok türelmet.

 A reggelit jó idő esetén a saját lakásuk teraszán tálalják fel, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tóra.

Ez.Ádám.Kedvenc.Helye.Apa!!! Fotózzzállleeee!

Kis romcsi részletek :)

Este ide is kiülhettünk, de legtöbbször a konyhában maradtunk mégis, az is nagyon hangulatos volt: elindítottuk a zenét a lejátszóban, és klassz vacsikat tartottunk.

További részletek:

Még több kép, árak és elérhetőségek az alábbi linkeken:

http://www.bedandbreakfast.it/de/bb/7517

http://www.serendipitybb.it/dove.html

Visszaértünk, és ovis szülinapozás van

Gyors jelentkezés: újra itthon vagyunk, a megszokott életritmusban, bár azért a lakás eltérő pontjain még felsejlik a hosszabb utazás lenyomata, szép lassan majd ezek is eltűnnek. Most még friss az élmény, jó itthon lenni újra a kedvenc lakásunkban, és teli vagyunk élményekkel a nyaralásból. Majd ezekről is hozok fotókat, csak mivel nagyjából napi 100-at kattintottunk, nem egyszerű a feldolgozásuk.

Most amúgy is csak egy rövid bejegyzés erejéig ugrottam be, hogy megmutassam a tegnap délutáni/esti foglalatosságom eredményét: a 3 féle sütit, amit ma Mackó vitt az óvodába szülinapi "torta" gyanánt. Még a szünet előtt megbeszéltük a Frau Elkével, hogy Maci aug. 02-i szülinapját felcseréljük egy aug. 20-aira. Nem csak mi nem mentünk oviba az elmúlt 3 hétben, de az ovi is be volt zárva pont ez idő alatt. Úgyhogy a hétfői napon mindenki örült mindenki viszontlátásának. (Annyira kíváncsi vagyok, hogy fogadták a gyerekek a sütiket, és milyen volt a zsúr hangulata, remélem, az óvónénik lőttek pár fotót, pl a koronás Maciról :)

A mini muffinok citromos tésztából vannak, remélem, így a cukormázzal együtt nem voltak túl édesek.

A kis kuglófok ugyancsak muffinból vannak, mégpedig birsalmás ízben, lekvár segítségével.

A hosszúkás egybesüti a kedvenc szőlős sütim receptje, amelyet Kifli és Levendulánál találtam, de annyit módosítottam rajta, hogy fele olaj helyett inkább vajat raktam hozzá, mert az utolsó alkalommal túl olajosnak éreztem. Illetve jelen sütiből kihagytam az amúgy nagyon klassz mandulát, de gondoltam nehogy bajt okozzon allergiás gyerekeknél, illetve esetleg fulladásveszélye is lehet. Furcsa úgy odaadni egy sütit, hogy az ember nem tudja megkóstolni, tényleg jó lett-e :) (Na jó, a citromos mini-muffint megkóstoltam, de a többit nem.) A díszítés része volt persze a legjobb, még soha nem csináltam ilyet, legalábbis nem színeset. Egyébként nem tartott sokáig, csak után a mosogatás (minthogy elromlott a mosogatógépünk.)

Remélem, délután kapok valami visszajelzést, hogy tetszett a gyerkőcöknek :)

"Vonatos születésnapom volt!"

Ami késik, nem múlik: itt lennének a szülinapos fényképek, bár már maga a parti sem a napján történt, hanem két nappal később.

Még egyszer köszönjük a szervezési segítségeket, a jelenlétet, és persze az ajándékokat!

Itt látszik, miért volt "vonatos" a születésnapja...

Ádám most bepótolta az elvesztegetett korábbi két szülinapi tortáját is, legalább 4 szeletet evett. A csokis nyerő az ilyen kis Maciknál.

Végül pedig még egy fürdős kép, még a kanizsai tartózkodásunkkor készült