Csütörtök esti giccs az erkélyről - 2. rész

Mindig csütörtök estére időzíti magát a különös időjárás. A messzi kilátás velejárója, hogy az ember jobban érintve érzi magát az időjárás változásaitól: egyszerűen jobban látszik, mi fog következni.

Nittel, a poros kisváros... Puskaporos :)

Azt hittem, a világ egyik legbiztonságosabb és legnyugodtabb, legcsendesebb falujába költöztünk.

Hogy mekkorát tévedtem, talán az bizonyítja, hogy nem egész két hónap alatt itt már történt néhány érdekes dolog.

Ok, a bankrablás még korábban volt, ha jól értelmezem a cikket a Volksfreundban, akkor ez év január 17-én, amikor egy sorozat-rabló (ezt így mondják?) épp a nitteli Volksbankban vette rá fegyverével az alkalmazottakat némi pénzkiadásra. Még nem sikerült elkapni, pedig pontosan tudják, ki volt.

Aztán ugye, volt a 2. világháborús amerikai bomba május közepén, amit kiástak az iskola udvarán, s aminek kapcsán kilakoltatták a környéket. (Kár, hogy épp ügyet intéztem a legközelebbi kisvárosban, kíváncsi lettem volna egy evakuálásra.)

Aztán jött a mentőhelikopter, és leszállt egy random helyre, a rengeteg bámészkodó közé. (Erről azt hiszem, nem cikkeztek, talán nem is olyan ritka eset, hogy Németországba hívnak luxi mentőhelikoptert?)

(Aztán kivágtak két fenyőt, ez persze nem világot rengető ügy, de azért nem szép.)

Aztán a múlt szombaton fel kellett volna robbantani a grevenmacheri hidat. (Ez is 400 ember ideiglenes kilakoltatásával járt volna) Nem tették, ugyanis a lux.i hídfő mellett közvetlen a Bernard-Massard nevű híres-neves pezsgőgyár épülete áll, a pincéjében sok üveg értékes nedűvel. A biztosító nem vállalta a kockázatot. Pedig már rákészültünk a hídrobbantásra, ilyet se lát minden nap az ember. A cikk szerint viszont, amelyik a hivatalos álláspontot képviseli, a magas vízállás az oka....

De, hogy a biztosító vajon mit fog kezdeni az eddigi legérdekesebb, legutolsó esettel, arra kíváncsi lennék.

A faluban nincs élelmiszerbolt, ami valljuk be, nem jó. Sőt, a következő 3-ban sincs, bármelyik irányba is indulunk el. Volt viszont egy pékség, amely egyúttal pizzázó is, kávézó is, cukrászda is, és alapélelmiszereket is árult, mint lisztet, olajat, üdítőt vagy felvágottat. Tőlünk kb. 500 m-re áll, tehát akár Macival is elérhető gyalogtávra, épp a folyó melletti főútvonalon. Ha nem is egy Kaufland, éhség ellen biztosan jó. A "pékmester" beszélt már rá finom pizzára, és tényleg nagyon finom volt, költözésnél különösen jól esett a meleg étel. Az alkalmazott kislány nem volt épp a szívem csücske, de tette a dolgát. Múlt héten meg azt hiszem, a mester feleségébe futottam bele, nagyon kedélyes középkorú asszony, aki azonnal lefülelt, hogy magyar vagyok: van ugyanis egy házuk Hercegszántón, minden évben várja azt az időszakot, hogy mehessenek oda nyaralni, és várja a nyugdíjat, hogy végleg odaköltözhessenek... Hosszan beszélgettünk a német és a magyar viszonyokról, s már vizionáltam magamban egy kellemes pékné-barátságot, akihez hetente fogok ismerősként betérni friss kenyérért.

Ehhez képest vasárnap hajnal 3 magasságában irgalmatlan hangos légó-szirénázásra riadtam fel, s kezdtem azon agyalni, hova kell itt bújni a szőnyegbombázás elől. De aztán az álmosság győzött, és a 2x5 hangos szirénajelzést követően vissza is aludtam, anélkül, hogy az erkélyről megláthattam volna, mi történt. (Utólag már bánom.)

Majdnem 3 nap telt el, hogy megtudtuk: a pékség égett ki! (Pedig vasárnap este még bicikliztünk is a parton...) Valami 80 tűzoltót vezényletek ki, még a szomszéd településekről is jöttek (lehet, ezért volt ilyen hangos a riasztás?), és csak reggel 7-re sikerült megállítani a lángokat!

Ugyancsak Volksfreundos cikk alapján pedig egy egészen szaftos történet rajzolódik ki a háttérben: az épület tulajdonosa, és a pékség üzemeltetője között zajló több hónapos huzavonáról, amelyet már polgári pereskedésre is vittek. A tulaj szerint a péknek ki kell költöznie, a házat le fogják bontani, helyére társasházat építenek. A pék szerint így kell tovább működni, még a nitteliek is gyűjtöttek aláírásokat, hogy egyetlen pékségük megmaradhasson. Valami határozat alapján végül június 1-éig kapott haladékot a kiköltözésre, ehhez képest, jóval egy héttel később is ugyanúgy ment a bolt, mint előtte. Állítólag a tulajdonos Ausztráliában nyaral, mégis az ő keze nyomát sejtik a különleges tűzeset mögött....

Egy biztos: mostanában itt kenyeret nem veszünk.

Mosel parti tekerés

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy folyó partján lakunk - azt hiszem, ezt manapság nem nevezi mindenki szerencsének, de a Mosel volt olyan kedves, és nem öntött ki, sőt, egyáltalán nagy vízszintemelkedést sem produkált, pedig itt is sok hó és eső esett. Másik kedvező szituáció, hogy a Mosel partján, a német oldalon egy bicikliút vezet. (A folyó és a vasúti sínek között.) Ez nem csak azért jó, mert a Mosel partja szép, hanem azért is, mert viszonylag kevés emelkedővel kell számolnunk. Nem nullával: ahol pl egy híd vezet át felette, ott nekünk is fel kell mászni a híd magasságáig, aztán lehet lefelé száguldani.

Apája kiderítette, barátunk a google segítségével, hogy a bicikliút tőlünk kb 17 km-re délre indul Palzem nevű község Thorn nevű kastélyából, elhalad itt Nittelen keresztül, majd meg sem áll egészen Koblenzig, ami barátok közt is 235 km (mondom, barátunk a google, ő mondta). (Autóval menne gyorsabban is.) Nittelben a borászatokon kívül a sziklák jelentenek látványosságot, de az út érinti Triert, Bernkastel-Kuest, Cochemet, mind gyönyörű célpont magában is.

Mivel tegnap kaptam egy biciklit, épp amilyenről már régóta ábrándoztam, itt volt az ideje, hogy kipróbáljuk az utat is, meg az eszközt is :) Már csak az idő nem volt a legjobb formájában, pedig egész múlt héten jól tartotta magát a júniusi elvárt hőmérséklethez és napsütéshez.

Képek:

Az út mellett találtunk egy kis nyuszikát, de nem sikerült megfogni

Az új családtag:

Ahn nevű luxi falu Németo.-ból nézve

Fényképeztem néhány kis vityillót is

I ♥ vasárnap délután

Wincheringen-Wormeldange között van egy híd a Mosel fölött, jelenleg mi is ezt használjuk, ha be kell mennünk a városba. Innen ez a kilátás:

Az utazás lelkes résztvevői :)

További fertelmes tákolmányok :))

Aki letérne a bicikli útról Ralingen felé, itt kell átvágnia, majd a sebes patak mellett felfelé tekerni sokat:

Egyéb állatok is utunkat állták:

Részletkérdés :) és a hangja is szép

Végül mutatok két képet, amelyek jó időben készültek a bicikliút nitteli szakaszán, vagyis közvetlen a folyóparton:

Rendszeresen járnak itt sétahajókák

Rádióadó.Mármint a befizetős fajta

A németeket újabban az árvíz mellett egy újfajta adónem is sújtja.A címben szereplő rádióadó.

2013 január elsejével életbe lépett a törvény, miszerint minden háztartás köteles havonta 17 E-t befizetni az ARD-ZDF társaságnak: függetlenül attól, hogy hallgatnak-e rádiót, őket hallgatják-e, egyáltalán, rendelkeznek-e a jelek dekódolására alkalmas készülékkel. Bizonyára abból indulnak ki, hogy rádiójelek vételét akár egy káposztából vagy almából is el lehet érnie annak, aki jól figyelt technika órán. Meg talán abból, hogy az ember általában információéhes alaptermészettel rendelkezik, de legalábbis jól felfogott érdekében követi a világ eseményeit. Ezzel nem is lett volna baj, ha mondjuk a rádió feltalálásának és elterjedésének korát élnénk, és mint ilyen, monopol helyzetben lennének. De bő 100 (!) évvel ezután vagyunk, amikor is az említett szolgáltatókon kívül csak ebben az országban is rádióadók ezrei léteznek.

De akkor még nem tettem fel a kérdést: vajon egyáltalán hányan hallgatnak még rádiót? Ok. Rádiózni biztos jó. Akinek van erre ideje. De hogy nem ez az elsődleges információ-forrásunk az egészen biztos. Még csak nem is a tv, amit ugyancsak alig használunk - ily módon elő sem fizettünk semmilyen csatornára, tehát logikusan nem is kapjuk a szolgáltatást. Meglepő fordulat, nem? Így is lehet ezt csinálni. (Egyébként nem igaz: véletlenül van a házon parabola antenna, tehát fogunk vagy 5 csatornát, de az akkor is igaz, hogy nem nézzük, mert ha az általunk kiválasztott filmet akarjuk nézni az általunk kiválasztott időpontban, akkor ahhoz erre nincs szükségünk: van 1000 más megoldás az elavultnak számító DVD-lejátszótól kezdve a házimozi-rendszerig.)

(Zárójel kettő: épp nem rég vettünk egy rádiót a zuhanyzóba, tehát napi 4 és fél percig igenis hallgatok rádiót. Luxembourgit...)

Tehát, talán a ZDF-ARD vezetőség számára meglepő módon, 2013-ban az internet az elsődleges információszerző forrásunk, ezen lógunk egész nap ha kell, ha nem.

Akkor mért is nem azt tettük kötelezővé, hogy minden háztartás fizessen már be ugyan havi 17 E-t azért, mert létezik az internet, mint szolgáltatás? Ja, mert net-szolgáltatóból is ugyanúgy Dunát lehet rekeszteni, mint rádió-szolgáltatóból, csak ott még nem volt senki olyan ügyes, hogy ezt elérje a kormánynál: ugyan neki fizessen már a 80 millió német kötelező havidíjat.

Nem tudom, az alattunk lakó 78 éves házaspár, akik még hírből se láttak számítógépet, vajon mit szólnának egy ilyen rendelethez? Tehát csak azért fogadjuk el a rádió-adót, mert az már régi és bevett és megszokott?

Egyébként a németek petícióval próbálnak tiltakozni, de egyelőre nem sok sikerrel.

S, hogy lássuk ZDF-ék nagylelkűségét: a süketnémák felmentést kapnak a díjfizetés alól.

Vajon Magyarország mit szólna egy ilyen törvényhez? (gondoljunk csak a vizitdíjra)

Bemutatom a gyerekszobát :) = Ikea minden mennyiségben

Nagyon nehezen akart kialakulni a gyerekszoba. Hosszú ideig nem találtam meg a megfelelő megoldást rá. Viszonylag szedett-vetett bútorok kerültek oda, ami nem azt jeletni, hogy baj lett volna a minőségükkel, vagy a külalakjukkal, csak sehogy nem alkottak egységet. Ilyen volt a fehér Hensvik pelenkázópolc, a másik fajta fehér óriási gardróbszekrény (ugyancsak ikea, de ezt az előző lakásban örököltük még), aztán a Zsuzsiéktól kapott Leksvik kiságy, ami a gyerekkel nő, a piros színű Hemnes komód, ami a folyosón túl nagy lett volna, a szürke színű kisasztal és a fekete 2x2 Expedit polc.

Egyik fő célom a Leksvik bútorcsalád bővítése volt, legalább a kiságyhoz igazodjunk felkiáltással. De viszonylag nehéz úgy véghezvinni, ha az Ikea kivonta ezt a termékcsaládot. Nem nagyon értem, miért tették, mivel nagyon kellemes vonalú és színű bútorokról van szó, szerintem nagyon sokan vették, és bútorozták ezzel a lakásukat. Most erre hajazhattam: hátha valaki elad belőle, tekintve, hogy bővíteni már nem tudja. Volt is ilyen hirdetés: amikor még nem tudtam, hogy ez kell nekem :) Azóta semmi.

Aztán találtam egy képet, ami elindított bennem egy másik vezérhangyát:
(forrás: http://nooshkids.blogspot.co.nz  nagyon ajánlom nézegetésre :))

Faltól-falig alacsony szekrénysor, ami pont gyerekmagasságú. Igaz, így előlappal még rendszeretőbbnek is tűnik ez a megoldás, de ha olcsón meg akarom úszni, akkor csak a polcokat veszem meg 26 E/ db-ért. EZ volt a terv.

Hosszas fontolgatás után elmentünk az említett áruházba, venni 3 db Billyt. De ahogy ott álltunk fölötte, mindkettőnket a hideg rázott tőle: komolyan, ne halmozzuk már a gagyi bútort!

És ekkor jött a Deus ex machina: egy Hemnes alacsony tálalószekrényt találtunk leárazva. Nagyon úgy néz ki, a Hemnes családot is kivonják szép lassan a forgalomból, amit megint nem értek meg, ez is egy nagyon szép formájú és minőségi család... Mondjuk nem olcsó kategóriás. Lényeg, hogy rögtön megláttuk benne a fantáziát, nagyon gyerekközpontú elrendezésében és színvilágában :) Aztán kiderült, hogy az a darab az áruházban az utolsó, ezáltal további engedménnyel vásárolhattuk meg: az eredeti ár feléért. Megnyugodhattunk: ez egy olyan bútor, amelynek később nem bánjuk, ha más funkciót is kell kapnia, maradhat a lakásban, mert tetszetős.

Nézzétek, ilyen lett: (Igen, egy új bútorszínt hoztunk be a szobába :)

Ezt az ötletet a netről loptam, és gyorsan gyakorlatba is ültettem:

Egyelőre itt tartunk, de vannak még megvalósításra váró terveim :) Tehát lesznek még képek egészen biztosan.

Dől a fa! :(

Nagyon mérges tudok lenni, ha látom, hogy életerős, magas fákat kivágnak, főleg ha szép fenyőről van szó. Egyenesen gyilkosságnak nevezem, még akkor is, ha szépen megmagyarázzák nekem, hogy megelőző céllal vágják ki. (Kb annyi értelme van, mint Angelina Jolie mell-levágásának.) Már ugyanez az érzés motoszkált bennem Kanizsán is, mikor a közös udvar díszeit, a gyönyörű fenyőket sorra döntötték ki. Kinek ártottak azok? Ok, vágjuk le néhány gyengének tűnő, vagy zavaró helyen lévő ágát, de ne vágjuk ki!!!

Még csak egy hónapja lakunk itt. Szerintem a kilátásunk egyik fénypontja a luxi dombok, a nitteli sziklák, és a kicsit idelátszó Mosel-folyó mellett ez a két magas fenyőfa volt. Nem csak a látványa miatt, hanem mert különösen szép hangú madarak jártak ide énekelni.

Mögötte van egy régebbi ház hullámpala tetővel. Mikor reggelente Macit öltöztetem, a pelenkázószekrényről épp ezt látja. Nem hagyja ki, hogy meg ne állapítsa, milyen koszos a ház. :) Már mondtam neki, hogy azért ilyen, mert már régi. Erről persze nem sok fogalma van egy 3 évesnek, de asszociálni, azt tud: "Régi Duna, Kiskatona".

Múlt héten, csütörtök este, mikor Apája elment mászni, Macival ketten lemetünk az udvarra. Véletlenül szép, napos idő volt. Itt későn megy le a Nap, még 9 körül is idesüt az udvarra, fél 10 körül még az erkélyre. (Na jó, akkor megy le.) Este 8-9 órakor itt valami hihetetlen nyugi van (napközben sajnos nagyon hangosak a közeli új lakótelepet egyengető munkagépek). Csak a madarak énekét lehet hallani, ami még Ádámnak is feltűnő volt :). És épp arra gondoltam, milyen jó, hogy itt van ez a két szép fenyő, idecsalogatja a széphangú madárkákat. Meg amúgy önmagában is tetszetős a lecsüngő ágaival. De jó is, hogy nem vágják ki!

Nekem nem szabad ilyenekre gondolni, mert bejön. Szombat délután idesereglettek a tűzoltók, és nekiláttak. :( A képeken már csak az egyik fa látszik, későn jutott eszembe a fotózás.  Szóval most eltűnt az alpesi hangulat, és maradt a "régiduna"-tetős ház a maga rondaságában. :( (Ok, értem, hogy a fa alatt volt a legpiszkosabb, de akkor tényleg ez a megoldás?)

Csütörtök esti giccs az erkélyről

Bemutatom az előteret

Bejárat, előszoba, folyosó, közlekedő. Ez mind. Csak azért, nehogy hiányoljátok már a kis lakásunkat :)

Nem rég készült el teljesen, sok kézimunkaóra van benne. Legfőképpen a piros-fehér pöttyös matrachuzatban, amely apai Nagymama keze munkáját dicséri. Ezúton is köszönjük szépen még egyszer!

Nem kell sokat magyarázni: skandináv stílust szerettem volna. A kezdetek óta azért alakult ez is, a kis asztal helyére komódot szántam, csak arra nem számítottam, hogy kb. kétszer akkora, mint amennyi hely van. De sokkal jobb helye lett neki a gyerekszobában! :) A kis asztal pedig épp odakívánkozott.

A luszter-lámpa is kb. egy éve feküdt egy dobozban. Nem mondok újat: trocos szerzemény. Eredetileg konyhába szántam, de később az ikeás zöld lámpa kitúrta erről a szerepről, ide viszont tökéletesen beleillik.

A tükör: igen, troc. De szerintem ez egy új darab. Hát, rendben, kissé romantikus alkat, de kompromisszumosan maradhat :) Különben is: szép kézi faragás, nem egy egyszerű ikeás keret. (Bár az ikea azért jóóó)

Pad: mindig is tudtam, hogy lesz egy padunk a megérkezést/elindulást segítendő. Hogy fehér, csak hab a tortán. Otthon is lehet kapni a Jyskben, ami itt Dänisches Bettenlager néven fut. Meglepően kellemes bútorcsalád. A matrac mondjuk hagy némi kívánnivalót maga után: egy nagyon vékony fehér anyag fedi, ami nem levehető!!! Sok sebből vérzik, így nem lehetett kihagyni egy új huzat megkreálását. (Ikeás anyag: jó minőség, jóféle minták, nagyon kedvező ár.)

Fogas: az tetszett meg bennük (2 db egymás mellett!), hogy nagyok a kampók, ez ugyanis nem triviális. Egyszerű barna deszkákra voltak felszerelve a "shabby chick" jegyében, ennek megfelelően nem is nagy minőségű fára... Azért a festés dobott rajta. 

A felette levő polc direkt ilyen magas :). Korábbi tapasztalat, ha túl kényelmes magasságban lenne, azonnal telepakolnánk. Így tényleg csak a szükségesek kerülnek oda.

Képek:

 Sz.-tól esküvőnkre kapott "Schaffer család" tábla is megtalálta végre a helyét, a bejárati ajtónk melletti falon.

Az ajtón belépve ide érkezünk: (pontosabban egy bal kanyart véve ide érkezünk, egyenesen ugyanis a Maci szobája van. Építész lelkületűek lassan már kitalálják az alaprajzot is :))

 

Múlt hétvége 2.: Keukenhof újratöltve

Még mindig a hollandiai utunk képeinél járok, lassan egy hetes csúszásba kerülök a blog és az életünk síkjai között. De az a gyanúm, hamarosan beérem majd magunkat, szóval folyamatos pótlásban vagyok.

Keukenhofról csak annyit, aki nem hallott volna még róla: ez Hollandia óriási látogatható tulipános parkja, amely minden évben kb 5 hétig tart nyitva a nagyközönség előtt. Nekünk sikerült az utolsó napra eljutnunk, ám a rossz idő miatt nem volt az az óriási tumultus, mint amire számítottunk, de szerencsére az eső csak a végén jött rá, mikorra már úgyis elfáradtunk.

Nem is szaporítom a szót, mert annyi a kép, hogy azt is megunjátok, mire végig nézitek, pedig elhihetitek: szigorúan válogattam! :)

Vurstli-nap volt, Maci nagy örömére. Nem lehetett elvonszolni a zenegép mellől. Egyébként tényleg szépek, mozognak is és a hangzása is klassz. Furcsa volt mai slágereket ilyen hangszeren előadva hallani.

...és akkor: tulipánok és virágok minden mennyiségben:

Csak viszonyításképp: a gyerekünk egy méter magas...

Apa és Fia

Báránykák

Tőgye közt a szarva

Tulipánszékek origamizva

mert hát Hollandiában járunk....

Ez volt a jelem az oviban :) Pont így:

Rododendron-mániás lettem

Kiterült. De tényleg: itt már húzza a lóbőrt. Sajna nem találtunk jobb megoldást, de így is kialudta magát.

Orchidea-csillár

Hortenzia-mániám már régebbi

VÉGE.