Azt hittem, a világ egyik legbiztonságosabb és legnyugodtabb, legcsendesebb falujába költöztünk.
Hogy mekkorát tévedtem, talán az bizonyítja, hogy nem egész két hónap alatt itt már történt néhány érdekes dolog.
Ok, a bankrablás még korábban volt, ha jól értelmezem a cikket a Volksfreundban, akkor ez év január 17-én, amikor egy sorozat-rabló (ezt így mondják?) épp a nitteli Volksbankban vette rá fegyverével az alkalmazottakat némi pénzkiadásra. Még nem sikerült elkapni, pedig pontosan tudják, ki volt.
Aztán ugye, volt a 2. világháborús amerikai bomba május közepén, amit kiástak az iskola udvarán, s aminek kapcsán kilakoltatták a környéket. (Kár, hogy épp ügyet intéztem a legközelebbi kisvárosban, kíváncsi lettem volna egy evakuálásra.)
Aztán jött a mentőhelikopter, és leszállt egy random helyre, a rengeteg bámészkodó közé. (Erről azt hiszem, nem cikkeztek, talán nem is olyan ritka eset, hogy Németországba hívnak luxi mentőhelikoptert?)
(Aztán kivágtak két fenyőt, ez persze nem világot rengető ügy, de azért nem szép.)
Aztán a múlt szombaton fel kellett volna robbantani a grevenmacheri hidat. (Ez is 400 ember ideiglenes kilakoltatásával járt volna) Nem tették, ugyanis a lux.i hídfő mellett közvetlen a Bernard-Massard nevű híres-neves pezsgőgyár épülete áll, a pincéjében sok üveg értékes nedűvel. A biztosító nem vállalta a kockázatot. Pedig már rákészültünk a hídrobbantásra, ilyet se lát minden nap az ember. A cikk szerint viszont, amelyik a hivatalos álláspontot képviseli, a magas vízállás az oka....
De, hogy a biztosító vajon mit fog kezdeni az eddigi legérdekesebb, legutolsó esettel, arra kíváncsi lennék.
A faluban nincs élelmiszerbolt, ami valljuk be, nem jó. Sőt, a következő 3-ban sincs, bármelyik irányba is indulunk el. Volt viszont egy pékség, amely egyúttal pizzázó is, kávézó is, cukrászda is, és alapélelmiszereket is árult, mint lisztet, olajat, üdítőt vagy felvágottat. Tőlünk kb. 500 m-re áll, tehát akár Macival is elérhető gyalogtávra, épp a folyó melletti főútvonalon. Ha nem is egy Kaufland, éhség ellen biztosan jó. A "pékmester" beszélt már rá finom pizzára, és tényleg nagyon finom volt, költözésnél különösen jól esett a meleg étel. Az alkalmazott kislány nem volt épp a szívem csücske, de tette a dolgát. Múlt héten meg azt hiszem, a mester feleségébe futottam bele, nagyon kedélyes középkorú asszony, aki azonnal lefülelt, hogy magyar vagyok: van ugyanis egy házuk Hercegszántón, minden évben várja azt az időszakot, hogy mehessenek oda nyaralni, és várja a nyugdíjat, hogy végleg odaköltözhessenek... Hosszan beszélgettünk a német és a magyar viszonyokról, s már vizionáltam magamban egy kellemes pékné-barátságot, akihez hetente fogok ismerősként betérni friss kenyérért.
Ehhez képest vasárnap hajnal 3 magasságában irgalmatlan hangos légó-szirénázásra riadtam fel, s kezdtem azon agyalni, hova kell itt bújni a szőnyegbombázás elől. De aztán az álmosság győzött, és a 2x5 hangos szirénajelzést követően vissza is aludtam, anélkül, hogy az erkélyről megláthattam volna, mi történt. (Utólag már bánom.)
Majdnem 3 nap telt el, hogy megtudtuk: a pékség égett ki! (Pedig vasárnap este még bicikliztünk is a parton...) Valami 80 tűzoltót vezényletek ki, még a szomszéd településekről is jöttek (lehet, ezért volt ilyen hangos a riasztás?), és csak reggel 7-re sikerült megállítani a lángokat!
Ugyancsak Volksfreundos cikk alapján pedig egy egészen szaftos történet rajzolódik ki a háttérben: az épület tulajdonosa, és a pékség üzemeltetője között zajló több hónapos huzavonáról, amelyet már polgári pereskedésre is vittek. A tulaj szerint a péknek ki kell költöznie, a házat le fogják bontani, helyére társasházat építenek. A pék szerint így kell tovább működni, még a nitteliek is gyűjtöttek aláírásokat, hogy egyetlen pékségük megmaradhasson. Valami határozat alapján végül június 1-éig kapott haladékot a kiköltözésre, ehhez képest, jóval egy héttel később is ugyanúgy ment a bolt, mint előtte. Állítólag a tulajdonos Ausztráliában nyaral, mégis az ő keze nyomát sejtik a különleges tűzeset mögött....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése