Hosszú hétvége 1.: Hága és az óceán

Persze nem Hága és az óceán történelmi múltjáról és kapcsolatáról fogok beszélni, hanem a vasárnap délutánunkról, amikor mindkettőt meglátogattuk. Apai Nagyi is jött velünk, közösen kirándultunk egy nagyot.

Kezdtük az óceánnal.

A kis halászfalu, amit kinéztünk úticélnak, vasárnap délután megtelt. Úgy tűnt, rajtunk kívül még nagyon sokan akartak itt sétálni, és még a nagy erejű szél és hideg sem riasztotta vissza őket. Minket már jobban: épp csak lesétáltunk a Nagy Vízhez, megállapítottuk, hogy nagyon habzik, megcsodáltuk a sok paplanernyővel szörföző bátorságát, aztán fordultunk is vissza, hogy Hágában is sétálhassunk egyet.

"Kell egy ház az óceán partján..."

NEM fékezett habzású

Szóval nyakunkba kaptuk a várost, és jól körbejártuk. Most nem is annyira Hága nevezetességeit mutatom meg, hanem 1-2 pillanatképet, sok madárral :)

Binnenhof: itt ülésezik 1446 óta a holland parlament.

Békepalota

Holland építészet

és holland dizájn

Magasra száll a helikopter velem....

Rengeteg fényképem van a pünkösdi hosszú hétvégéről, de kezdem mégis azokkal, amikor szombaton Nittelben sétáltunk, és váratlanul leszállt előttünk (úgy 100 m-re) egy helikopter. Mint kiderült, ez egy luxembourgi mentőhelikopter volt, tehát valakinek ez életmentő is lehetett akár, de a környékbeli szomszédoknak, úgy nagyjából 50 embernek valami különleges látványosságot (vagy még inkább hallványosságot, hogy ilyen új szó kreálásával érzékeltessem: meglehetősen hangos ez a jármű...) A legjobban természetesen a 100 cm körüli kisfiúk zengték körbe a sokáig várakozó repülőt, nekik külön élményt jelentett a felszállása is. (Na jó, nem csak nekik :)) Végül a beteget egy autóval érkező mentőcsoport látta el, így dolguk végeztével tényleg visszavonulhattak a pilóta-orvosok. Csak, hogy teljes legyen a történet,  kiderült, hogy az egyikük épp egy helyi hölgyike szívszerelme, így aztán csattant a szerelmes csók, mielőtt azok ismét a levegőbe repültek volna.

A kis büszke

Nagy fotóarc....

Barátok, akik közel merészkedtek. ("mert nekem így jó!" :D)

Felfelé

Lejárt a jogsim - Új jogsi :)

Nevetni fogtok, azok után, hogy blogbarátaim utolsó bejegyzéseinek témája a jogosítvány megújíttatása volt, én is megkaptam a levelet a központi rendszertől, hogy ugyan figyeljek már oda, hogy két hónapon belül jogtalan leszek a vezetésre. (Ha emlékeim nem csalnak, a 3. blogbarát, Mercuryéknál is olvastam már jogsimegújítós bejegyzést.)

Ahogyan ezt a luxembourgi blogger-hölgy pontosan leírta: a hátoldalon kell a 11-es mezőt figyelni, abból az adatokat ügyesen kihalászni, mert nem, ez nem egy hosszú kód :)

Igen ám, kedves Barátaim, csakhogy én sem nem luxembourgi, sem nem svájci lakos nem lennék, így megírom a 3. verziót is a német megújításra nézvést. (Emiatt nem kell Magyarországra utazni, ugyanis ott kell megcsináltatni, ahol az ember lakik.)

Délelőtt besétáltam pontosan abba a hivatalba, ahol két hete a bejelentkezésünket is megtettük, hogy ugyan adják már elő, miféle iratokkal, vizsgálati kimutatásokkal felfegyverkezve jelenjek meg, ha egyszer majd vezetői engedély meghosszabbítására adnám a fejem. Bár fel voltam készülve a 43 pontból álló listára, mikor megkérdezték, hoztam-e magammal biometrikus fényképet. Na: erre nem voltam felkészülve. Mint EU-tagállambelinek, (bár ebben nem voltak 100%-ig biztosak, de megerősítettem őket: igen, az vagyok) nagyon egyszerű korábbi jogosítványát EU-s (!) engedélyre cserélni: csak a fent említett fotó és egy kérvény kell hozzá.

Kisasszéztam az épületből, úgy nem egészen 75 m-rel később besasszéztam egy fotográfushoz, aki 3 és fél perc alatt elkészítette rólam a szabályos biometrikus fényképet, illetve rögtön 6 db-ot. Ezzel aztán visszasétáltam, további 5 perc múlva pedig be is nyújtottuk a kérvényt. Még meg kellett válaszolnom, hogy viselek-e szemüveget vezetéshez,(néha napszemüveget igen :D) vagy van-e valami vezetésben hátráltató betegségem, alá kellett írnom egy hangyafarknyi viszonylag rövid helyen (hát tudjátok a teljes nevem hosszát...), illetve ki kellett perkálnom 5 euró 10 centet, és ezzel kész is voltunk.

Még várnom kell a trieri központra, akik majd kiértesítenek, hogy mehetek is az újért.

Ennyi :)

Mint utólag kiderült, mindeközben itthon evakuálták a környékünket, de legalábbis az iskolát. (No de az "Iskola" utcában lakunk! Ha őket igen, akkor lehet, hogy minket is). Induláskor láttam én arrafelé egy tűzoltót, de ez cseppet sem volt furcsa, mivel pont azon a helyen (az iskolával szemben) van egy csatorna, ahonnan azóta ömlik a víz, hogy mi itt lakunk - 3 hete, de az is lehet, hogy már jóval régebben. Szépen körbe van kerítve az a terület, jelentősen lelassítva így az autós forgalmat, de a víz ömlik, és lévén erősen domboldalról van szó, újabb patakként tör utat magának a Mosel irányába. Ma megfigyeltem: a csatornafedélen megjelentek a vízi növények, hosszú algák... Guszta.

Szóval nem lett volna meglepő, ha végre valaki kezd valamit ezzel az áldatlan állapottal.

Délután, mikor mentem Maciért az oviba, egy beszédes óvónéni csacsogta el, hogy "és az iskolát is evakuálták, a mellette talált bomba miatt." Aha.... Majd holnap elolvassuk a helyi sajtóban. Gondolom rég nem volt ilyen mozgalmas napja a nittelieknek. Kár, hogy épp lemaradtam róla :) (Nem terrorcselekményről van szó, nem is diákcsínyről, csupán egy iskolabővítési építkezésről - pontosabban földmunkákról, tehát valami vh-s szerkezet lehetett.)

Bemutatom az étkezőt :)

Ez a mai 2. bejegyzés, tehát aki ezt találja meg hamarabb, az bátran lapozzon vissza :)

Elkészültünk az étkezővel is, erről jönnek most képek. Bár a székeket már láttátok, talán emlékeztek még az inspirációkra is :)

Azóta egy szekrényt és egy falipolcot fejeztünk be, igen többesszámban, kooperációs munkával :) Mindjárt azt is elmesélem, miért kellett az összjáték.

Először is, egyetlen fényképem maradt a szekrény eredeti állapotáról, amit a bolt honlapjára töltöttek fel anno. (Ez is trocos természetesen.) Szerintem korábban egy kislány gyerekszobájában állhatott, a fiókoknak erősen öblítő-illatuk van még most is :) A külső felületek sok helyen kopottak voltak, kis csiszolás után jót tett neki a festés. Egyik első dolgunk volt még a bumszli fogantyúk kicserélése is finomabb procelán-darabokra.

Az inspriácót a következő képek adták (talán a második még inkább, amelyet egy magazin címlapján láttam először a kórházi tartózkodásunk alatt). A lényeg: a hátlap kitapétázása.

Szerintem nagyon vidám ez a sok sárga, és vicces, hogy sokféle a tapéta. No de én ennyi félét nem kaptam, mint kiderült nem lehet méterre, csak tekercsre vásárolni, így elég volt egy tekercsbe beruházni...

És a végeredmény: (leszámítva, hogy az alsó négy polcra még tervezek 4 egyforma dobozt venni. Sajnos, amit az ikeában kinéztem, nem passzol méretben.)

Hogy miért kellett kooperálni Apájával? Ugyanis azzal nem számoltam, hogy ha a hátlapra felragasztok kb. 1-1,5 mm tapétát, a polcok nem akarnak visszatérni a helyükre. Viszont abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy házunk alagsorában sokféle klassz asztalos-szerszám sorakozik, amelyeket alkalomadtán mi is használhatunk. Így már "könnyűszerrel" lefaragott Apája minden polc széléből 1 mm-t :)

Az étkező többi része:

A falon látható polc egy trier-i bolházás eredménye - kb 2 évvel ezelőttről. Azóta halogatódott a lecsiszolása-lefestése. ÍGy történhetett, hogy időközben a fa szétszáradt, és egy helyen teljesen eltörött. Volt mit javítani rajta... Ez is közös munka.

Az olvasó nőcis gobelin is most debütál, neki története van. Tavaly nyáron, mikor Provence-ban nyaraltunk, egyszer véletlen rábukkantunk egy bolhapiacra, annak is az utolsó órájában. Bár lehet, hogy erről már itt is meséltem, lényeg, hogy az egyik stand lábához ez a nőci volt odaállítva. Nem azért, mert akkora gobelin-imádók lennénk, de valami megfogott bennünket benne, így rákérdeztünk az árára. Volt egy belső határ bennünk, mondjuk ha 10 E alatt kérnek érte. A válasz 1 E volt. 

Természetesen elhoztuk :), bár sajnos nem volt kerete. Ezt utólag lőttem a trocban, egy másik "gyönyörű" türkizkék tájkép-gobelinről.

A bortartó még egy kedvenc darabom, errefelé ugyanis a borkereskedéseknél ilyeneket lehet látni, kb 5-ször ekkorában.

Pótlás: Losheim am See, Nittel és egyebek

Bár szorgalmasan dokumentálom a történéseket fényképezőgéppel, csak odáig nehezen jutok el, hogy ide feltegyem őket. De majd most. Bele is vágok.

Még múlt hét elején volt olyan szórakozott az időjárásunk, hogy egyszerre esett és sütött a nap. (Azóta leginkább konstans hideg és eső jellemző, akkor inkább választanám a szórakozottat.) Ennek pedig meg is lett az eredménye a konyhaablakban :)

A másik mesénk arról szól, hogy egy szép napon Maci kinézett az ablakon, és mit látott? Egy macska aludt egy autó tetején. Ezt azóta is emlegeti. Történt aztán, hogy Maci nem volt hajlandó délután aludni menni, így Apája megmutatta neki, milyen jó is az autó tetején szundikálni :)

Múlt hét csütörtökön szünet volt, mi ezt egy nagy kirándulásra használtuk ki. A "nagy" valójában nem több, mint a 40 km-re fekvő Losheim am See körbesétálása, ami kb 3 km-t jelent. Régóta szemezek ezzel a kirándulóhellyel, most, hogy "közel" lakunk, itt volt az ideje :) Mint ahogy a végén a tó "lefolyójánál" rájöttünk, ez egy felduzzasztott patakocska, egyúttal tényleg kedvelt kirándulóhely. Grillezőhelyekkel, tóparti büfékkel, vízibicikli-kölcsönzővel. Mindebből nem sok fog látszani a következő képeken, mert egy fő témájuk lesz Kitaláljátok mi az?

A hazavezető út is sok szépséget rejteget magában, érdemes lesz még 1-2 faluba visszamenni. De az egyik legjobb része, a nitteli látkép :) Mielőtt ideköltöztünk volna, sok képet kerestem Nittelről a neten, és egészen hihetetlenül szépeket találtam. Amióta járjuk a környéket, sorra fedezem fel a helyeket, hogy honnan készülhettek a festői képek.

Bemutatom a konyhát

A konyha 99%-ban elkészült: a dobozoktól megszabadultam, nagyjából minden megtalálta a helyét, egy sín kivételével mindent felfúrtunk, még a karnist is. Egy jó állapotú, de átlag konyhából alakítottam ki azt, ami számomra otthonos és praktikus. Azt hiszem, hamar ki fog derülni, hogy az egyik legkedvesebb részletem az ablak, kilátással, függönnyel, ablakpárkánnyal együtt :) De a lámpát és a kávézó-sarkot is szeretem benne :) (Utólag rájöttem, hogy a konyha általános részéről nem is készült fénykép...)

Reggeli hangulatképek:

... és a tegnapi vacsink, ami már itt készült, hozzá a szembe-szomszéd Befort ajándék rozéja :)

(a perecet a sütőben sült sajtba kellett mártogatni. Tudnak valamit ezek a franciák, bár a perec az német)