Bemutatom az étkezőt :)

Ez a mai 2. bejegyzés, tehát aki ezt találja meg hamarabb, az bátran lapozzon vissza :)

Elkészültünk az étkezővel is, erről jönnek most képek. Bár a székeket már láttátok, talán emlékeztek még az inspirációkra is :)

Azóta egy szekrényt és egy falipolcot fejeztünk be, igen többesszámban, kooperációs munkával :) Mindjárt azt is elmesélem, miért kellett az összjáték.

Először is, egyetlen fényképem maradt a szekrény eredeti állapotáról, amit a bolt honlapjára töltöttek fel anno. (Ez is trocos természetesen.) Szerintem korábban egy kislány gyerekszobájában állhatott, a fiókoknak erősen öblítő-illatuk van még most is :) A külső felületek sok helyen kopottak voltak, kis csiszolás után jót tett neki a festés. Egyik első dolgunk volt még a bumszli fogantyúk kicserélése is finomabb procelán-darabokra.

Az inspriácót a következő képek adták (talán a második még inkább, amelyet egy magazin címlapján láttam először a kórházi tartózkodásunk alatt). A lényeg: a hátlap kitapétázása.

Szerintem nagyon vidám ez a sok sárga, és vicces, hogy sokféle a tapéta. No de én ennyi félét nem kaptam, mint kiderült nem lehet méterre, csak tekercsre vásárolni, így elég volt egy tekercsbe beruházni...

És a végeredmény: (leszámítva, hogy az alsó négy polcra még tervezek 4 egyforma dobozt venni. Sajnos, amit az ikeában kinéztem, nem passzol méretben.)

Hogy miért kellett kooperálni Apájával? Ugyanis azzal nem számoltam, hogy ha a hátlapra felragasztok kb. 1-1,5 mm tapétát, a polcok nem akarnak visszatérni a helyükre. Viszont abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy házunk alagsorában sokféle klassz asztalos-szerszám sorakozik, amelyeket alkalomadtán mi is használhatunk. Így már "könnyűszerrel" lefaragott Apája minden polc széléből 1 mm-t :)

Az étkező többi része:

A falon látható polc egy trier-i bolházás eredménye - kb 2 évvel ezelőttről. Azóta halogatódott a lecsiszolása-lefestése. ÍGy történhetett, hogy időközben a fa szétszáradt, és egy helyen teljesen eltörött. Volt mit javítani rajta... Ez is közös munka.

Az olvasó nőcis gobelin is most debütál, neki története van. Tavaly nyáron, mikor Provence-ban nyaraltunk, egyszer véletlen rábukkantunk egy bolhapiacra, annak is az utolsó órájában. Bár lehet, hogy erről már itt is meséltem, lényeg, hogy az egyik stand lábához ez a nőci volt odaállítva. Nem azért, mert akkora gobelin-imádók lennénk, de valami megfogott bennünket benne, így rákérdeztünk az árára. Volt egy belső határ bennünk, mondjuk ha 10 E alatt kérnek érte. A válasz 1 E volt. 

Természetesen elhoztuk :), bár sajnos nem volt kerete. Ezt utólag lőttem a trocban, egy másik "gyönyörű" türkizkék tájkép-gobelinről.

A bortartó még egy kedvenc darabom, errefelé ugyanis a borkereskedéseknél ilyeneket lehet látni, kb 5-ször ekkorában.