Vicces

Ezt nézzétek meg, nem hosszú, de szerintem nagyon cuki:

Vörös István: Labda a nádban

Sk. kulcstartó

Majdnem elfelejtettem megmutatni Nektek, csak most, hogy ajándékba is készítettem egyet, és lefényképeztem magamnak, mielőtt átadnám, jutott eszembe, hogy ide is felrakhatnám őket. (Na ez ám az összetett mondat.)

Szóval egy kisebb fogasról, leginkább kulcstartóról beszélünk, legalábbis mi ez utóbbinak használjuk.

Az alapot nem én készítettem, hobbiboltos termék, csak a festést, dekorálást. Ez utóbbit a mostanában (általam is) felkapott washi-tape-pel, vagyis dekortapasszal, illetve mintás papírokból kivágott elemekkel. Ja, ééés: nyomdával. Mert az jó. :)

Mivel a mienk épp karácsony előtt nem sokkal készült el, párhuzamosan egy kis karácsonyi dísz is kifestődött valahogy. (Elképzelésem sincs,, hogy kerülhetett oda. :)) Tudom, hogy így majdnem-farsangkor már rám szakadhat az ég, ha még karácsonyi díszt posztolok ide, de vállalom a kockázatot :)

Végül pedig egy egész más témájú kép fog következni.

Maci ma kimaradt a szórásból...

Utcaművészet Trierből: (egy kb 50x50x50-es betonkockáról fotózva)

-Apaaa???
-Mindjárt jön szerintem.
-Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem. Jön. Szejitem.

Van egy újonnan felfedezett művészünk. Absztrakt festményei egyediek és megismételhetetlenek. Merész színhasználat, vagány ecsetkezelés, részletgazdagság és nagyvonalúság egyszerre felfedezhető művein. A képeken megfigyelhető kontrasztok kicsattanó belső energiákról árulkodnak. A lendületes formák szavakkal nehezen megragadható hangulati asszociációt keltenek. A háttér rugalmasan asszisztál a történésekhez, hol hangsúlyos, uralkodó, ezáltal drámaiságot keltve, hol visszahúzódó, halvány színeivel keretet adva a kompozíciónak. ( :D)

Na. Kitaláltátok, kiről van szó? :)

Ha azt kérdeznétek, Ok, de mit keres itt az utolsó, elmondom. Filctollas rajzokból Dunát lehet itthon rekeszteni ( az oviból hazaküldött képekből is.) Ezek eléggé egy kaptafára készülnek, 1-2 szín használatával. Viszont ez a darab azért tetszett meg, mert olyan, mintha tudatosságot fedezhetnénk fel a koncentrikus körökben. 3 teljes "kör" ill. néhány kezdemény.

Nem kell megijedni, nem nyúlok ezután sem fényképező után, ha a gyerek tollat akarom mondani ecsetet ragad :) De gondoltam, egyszer ilyet is lehet. :)

Fürcsi-képek gyűjtőknek

... mert ilyen már rég volt. Pedig szoktunk fürödni, csak két és fél éves gyereknél már ritkábban kerül elő a fényképezőgép. Épp azért, mert már rutinnak számít. Azt hiszem ez már csak így lesz. Legközelebb esetleg akkor fotózzuk majd kádban, ha kistesóval együtt fürdenek. (Nem, nem kell konspirálni, még az odébb van. :))

De előbb írok egy kis szöveget is, néha nem árt így blog-műfajban :)

Tudom, illene beszámolni a cukiságairól is, csak mire ideérek, általában elfelejtem őket. Vagy pedig, csak élőben/kimondva poénos.

Amióta bölcsibe jár, várjuk a fejleményeket az angol nyelv terén. Mit gondoltok, mi volt az első szó, amit tökéletes angolsággal használt (tökéletesen tisztában lévén a jelentésével.)?

NOooo!

De azt a hangsúlyt, azt hallani kell. Egyébként zabálnivaló, amikor így ellenkezik :)

Ma pedig azzal jött Anna, hogy tanulnak számolni, s ebben Ádám jól halad. Itthon aztán valóban hosszabban számolt angolul, mint magyarul! Pedig gyakran számolunk vele! Nem mondom, hogy nem maradt ki néha egy-két szám, vagy, hogy mindig kedve lenne ebbéli tudását fitogtatni, de azért ez is haladás.

Ami ugyancsak érdekes fejlődés, hogy a minap rajzolás közben azt vettem észre, arra koncentrál, hogy az elkezdett vonalat visszakanyarítsa, azaz "kört" rajzoljon. (Hát ugye legalábbis körbeérő vonalat.) Jó darabig ment ez, aztán következő feladatként szemeket (két pöttyöt) és szájat (vízszintes vonalat) húzott mindnek. (Jó, az elsőnél megmutattam neki, hogy mit is kéne.) Láthatóan élvezte :)

Visszatérve a bölcsire, olyan visszajelzéseket kaptunk még, hogy Maci egyre többször utánozza az angol szavakat, még ha jelentésüket nem is tudja, csak úgy viccből. (Azért emeltem ki, hogy angol, mert délutánonként mégis összeeresztik a francia csoporttal őket, s gyakran van, hogy angol Anna helyett két francia nyelvű nénivel találom ott Macit.) De csak az angol szavakat utánozta még, tudomásom szerint. 

Egyébként Maci szeret 'segíteni' a többi gyerek nevelésében is: ha valakire rászólnak pl, hogy Ssssss! (halkabban), Ádám ugyanúgy a szája elé biggyeszti mutatóujját, és 'Sssssss!'-t mond neki. Egyébként is, ha valakinek mondanak valamit, de nem csinálja meg, akkor ő beállítja irányba, és kicsit megtolja, hogy nyomás! (Nem mondja hozzá.)

Ez nem azt jelenti, hogy mintagyerek. Vagyis Mintagyerek olyan értelemben, hogy nem kivétel ő sem a korának megfelelő gyerekcsínyek alól. Igen, Apája, most fogsz értesülni róla, hogy ma délután Maci kezébe ragadott egy ceruzát (huhh, még jó, hogy nem tollat hagytam elő), és csendben szépen kidekorálta a falat. Ha azt hinnénk, a mi gyerekünk ilyet nem fog csinálni, hát tévedtünk. MINDEN GYEREK FIRKÁL FALAT. Meg bútort, de az már nem olyan gáz, tekintve, hogy a lakás nem a mienk, de a bútor igen. A lakásért meg még vissza kéne kapni a kauciót ugye....

Jah, és mindezt negyed órával a vendégek érkezése előtt. Haha. Ha azt kérditek, hogy nem vettem észre: a hálóban pakoltam ezalatt a mosott ruhákat. Kb 3 percig tartott, mire rájöttem. 3 perc nagyon hosszú egy gyerek kezében lévő ceruzának!

Szóval jöjjenek a képek.
Mivel Maciról közeli kép (és nem havas) már rég készült, itt volt az ideje előrukkolni :)

Jégorgona a Mosel partján

Vasárnap délutáni rövid sétánk ezekhez a meghökkentő képződményekhez vezetett, teljesen véletlenszerűen. A Mosel partján autókázni minden évszakban jó élmény, mivel klassz dombok veszik körül, amelyek minden szegletét szőlőültetvényekkel használnak ki. Messziről nézve érdekes az összevissza fésül sorok látványa, mint ahogy érdekes az is, hogy több mint 45 fokos lejtőkön is termelik a szőlőt! 

A képeken ebből most nem sok látszik, annál inkább a sziklafal, amelyről egész nagy mennyiségű víz próbál meg lecsorogni - szép, tiszteletet parancsoló jégcsapokat formálva. 

Kiránduló Jegesmedve

Kilátás Nénjével:

Nem mentünk jobban alá...

Kilátás Nénje nélkül. Itt jóval lankásabb a táj annál, mint amiről a bevezetőben meséltem. Ja, és a túlpart már Németország természetesen :)

Mai sétánk képekben

Nagyon hosszút sétáltunk ma Mackóval, aki jól bírta: a kb másfél óra utolsó 3 percében vetette csak fel magát, amikor már közel voltunk az autóhoz. (Mert persze autóval mentünk, ugyan nincs messze a városrész, kb 1-1,5 km-re, de ha addig is gyalog mennénk, akkor addig elfáradnánk, mire odaérnénk.) Szóval, minden reggel, mikor a bölcsibe tartunk, elmegyünk 1-2 érdekes és szupi házikó mellett, s ez adta az ötletet, hogy gyalog is meg kéne ismerni a környéket. Leginkább családi házas, illetve kisebb társasházas rész, ami azt jelenti, nem olyan egyhangú, mint a mi lakótelepünk.

Elsőként a bölcsit fotóztam le, hogy legyen némi fogalmatok a helyről, na persze ezt is csak kintről, hiszen odabent talán személyiségi jogokat sértenék a fényképezéssel :)

Ez a 'szép' kék lenne az. Földszint+ két emelet,+szuterén, ez utóbbiban alszanak a gyerekek. Maci csoportszobája a földszinten van egyébként, fentebb eggyel a kisbabák számára van hely kialakítva, illetve talán itt vannak a napközis nagyobbak is. (Ilyen szolgáltatásuk is van, iskolások részére.) Ha jól emlékszem, a legfelső emeleten a személyzeti helyiségek, irodák vannak. Szóval ez a "Caterpillar Haven", vagyis Hernyó Menedék. :)

És itt indul a sétánk, ahol minden nekem tetsző részletet megörökítettem, szóval nem lesz rövid a fényképek sora :)
Szeretem az ajtódíszeket, de ezt már tudjátok :). Ez itt pl egy téli, mégsem karácsonyi példány.

Tetszett ez az átmeneti-tér megoldás. Télen egy dekoratív előszoba, aminek nyilván hőfogó funkciója van. Nyáron kinyitva kellemes terasz.

Ez is hasonlóan otthonos előtér, bár mint látjuk, télen is nyitott. Ez egy nagyon kedvenc háznak a részlete, pontosabban talán kettő ház, amelyek összeépültek, lásd lentebbi képeken.

 ...szóval ez a nagyon kedvenc ház, amely mellett minden nap tátott szájjal mennénk el a bölcsibe vezető úton, ha nem a vezetésre kéne koncentrálnom jobban. Mondjuk kis hátránya, hogy völgyben fekszik, tehát eleve kevesebb napfény éri, ráadásul, ahogy a képen látható, egy híd megy el felette igen közel. De mindezek ellenére bevállalnám :)

Itt látszik az összeépülés, szóval nem igazán tudom eldönteni, ezt most hány család is lakja...

A télikert a szívem csücske. Meg a színek is. Eleve spaletta-mániás vagyok.

Garázsajtó mellett:

Nem mertem több képet készíteni erről a házról, úgyhogy gyorsan átfókuszáltam Macira. Jegesmacira.

Ez itt egy másik érdekes ház a bölcsibe vezető úton. Egész más a stílus, ezt elismerem, de mégis tetszik ez is. (hát ugye építész-kötelességem...:)
Ez a ház sarkon áll, mellette meredeken megy le az út. Vagyis az első fotón az látszik, míg elölről a terasz, vagyis az emelet szintjére érkezünk.

Azért egy ilyen nagy teraszt elfogadnánk, igaz? A faburkolatról nem is beszélve... Meg a ház egyszerű, mégis nagyszerű kialakításáról. (Végülis csak a garázs tetejét használták ki terasznak, ilyet meg látott már a világ, de nem ebben a minőségben, azt hiszem.) Tehát így néz ki a ház a lejtős útról nézve:

 És csak fotóztam...

meg fotóztam.... (Láthatóan nem voltak itthon.)

Itt már majdnem visszaértünk az autóhoz, mikor Macival úgy döntöttünk, teszünk még egy kört a másik irányba. Ekkor készültek a következők:

'Shabby chic', vagyis kopott stílus :) Ilyen is van itt. Csak tudnám, nekem miért tetszett?

Télen a leszüreteletlen levendulabokor:

 Hívogató, nem?

Ez egy Brasserienek az ablaka:

Séta Pfaffenthalban

Tudom, lemaradtam, mint a borravaló, de nálunk is január van, ami egyenlő az uborkaszezonnal. Már nincsenek ünnepek, de alig van program. Amúgy is jobb otthon kuckózni :) No de szombat délután azért felkerekedtünk, Macinak kell a friss levegő! felkiáltással. A hosszú sétát jobban bírta mint én, de mentségemre legyen mondva, én nem rég még beteg voltam :)

Szóval egy hozzánk nagyon közeli helyre mentünk el sétálgatni. A kirchbergi fennsíkot, vagyis a városrészt, ahol mi lakunk, meg ahol az uniós intézmények leledzenek, egy óriási piros híd köti össze a város többi részével. Ő a Pont Grand-Duchesse Charlotte. A híd alatti területet hívják Pfaffenthalnak, ez volt a kiindulási pontunk. (És persze az érkezési is.) Innen sétáltunk felfelé a Vauban-ösvényen, amely egy torony megmászásával indul. A lépcsőzés során egy kis vasúti átjárón kelünk át, egész pontosan egy üveghídon, ahonnan 2 évesek szemmel tarthatják az épp közlekedő vonatokat.

A toronyból visszanézve ez a látkép Pfaffenthalra:

 Később, az ösvényen haladva ilyen kis bástyák mellett vezet el az utunk:

Az 1 centis hó értelme, hogy szép lesz tőle a táj, de még nem kell attól tartani, hogy az erdei utak járhatatlanok. (Sár és pocsolyák, azok vannak, a kétévesek további nagy örömére.)

Az ösvény a híd felé vezet. Mi nap mint nap kelünk át rajta, de olyankor nem szembesülünk vele, milyen monumentális. Csak egy ilyen szombati séta alkalmával:

A száraz tények:

A hidat 1965-ben építették Egon Jux tervei alapján. Az Alzette folyó fölött 75 m-re magasan kel át, teljes hossza 355 m, de az alátámasztások távolsága 234 m. 25 m széles, és 4900 tonna ez a vasszerkezet.

A wikipédia szerint egészen 1990-ig évente ugráltak le itt öngyilkosok, amikor is megkapta két oldalt a plexi falat, ami kicsit megnehezíti nekik az ugrándozást.

Sárika beterpeszt:

Csak az arányok kedvéért: 

Később egy másik úton tértünk vissza a völgybe, ahol ez a plakát fogadott minket:

Jelenlegi kedvenc képem, ahol Apája leviszi Mackót az Alzette folyóhoz