Séta Pfaffenthalban

Tudom, lemaradtam, mint a borravaló, de nálunk is január van, ami egyenlő az uborkaszezonnal. Már nincsenek ünnepek, de alig van program. Amúgy is jobb otthon kuckózni :) No de szombat délután azért felkerekedtünk, Macinak kell a friss levegő! felkiáltással. A hosszú sétát jobban bírta mint én, de mentségemre legyen mondva, én nem rég még beteg voltam :)

Szóval egy hozzánk nagyon közeli helyre mentünk el sétálgatni. A kirchbergi fennsíkot, vagyis a városrészt, ahol mi lakunk, meg ahol az uniós intézmények leledzenek, egy óriási piros híd köti össze a város többi részével. Ő a Pont Grand-Duchesse Charlotte. A híd alatti területet hívják Pfaffenthalnak, ez volt a kiindulási pontunk. (És persze az érkezési is.) Innen sétáltunk felfelé a Vauban-ösvényen, amely egy torony megmászásával indul. A lépcsőzés során egy kis vasúti átjárón kelünk át, egész pontosan egy üveghídon, ahonnan 2 évesek szemmel tarthatják az épp közlekedő vonatokat.

A toronyból visszanézve ez a látkép Pfaffenthalra:

 Később, az ösvényen haladva ilyen kis bástyák mellett vezet el az utunk:

Az 1 centis hó értelme, hogy szép lesz tőle a táj, de még nem kell attól tartani, hogy az erdei utak járhatatlanok. (Sár és pocsolyák, azok vannak, a kétévesek további nagy örömére.)

Az ösvény a híd felé vezet. Mi nap mint nap kelünk át rajta, de olyankor nem szembesülünk vele, milyen monumentális. Csak egy ilyen szombati séta alkalmával:

A száraz tények:

A hidat 1965-ben építették Egon Jux tervei alapján. Az Alzette folyó fölött 75 m-re magasan kel át, teljes hossza 355 m, de az alátámasztások távolsága 234 m. 25 m széles, és 4900 tonna ez a vasszerkezet.

A wikipédia szerint egészen 1990-ig évente ugráltak le itt öngyilkosok, amikor is megkapta két oldalt a plexi falat, ami kicsit megnehezíti nekik az ugrándozást.

Sárika beterpeszt:

Csak az arányok kedvéért: 

Később egy másik úton tértünk vissza a völgybe, ahol ez a plakát fogadott minket:

Jelenlegi kedvenc képem, ahol Apája leviszi Mackót az Alzette folyóhoz