Nagyhercegi esküvő (extra hosszú bejegyzés)

Történelmi eseményben lehetett ma részünk, már ami legalábbis Luxembourg történetét illeti. Guillome trónörökös herceg, (aki ugyanabban az évben született, mint Peti és én,) feleségül vette Stephanie belga grófnőt, (aki ugyanazon a napon született, mint én, csak két évvel később :)) A csodával határos jó időt is megrendelték előre, különben ki merné egy ilyen állandó eső földjén október 20-ára tenni az esküvőjét? (Vagy lehet, hogy ezeknek a Zuraknak az időjavításra is kiterjed a hatalmuk?)

A héthatárra szóló lakodalom már tegnap, azaz október 19-én elkezdődött a polgári szertartással és egy gálavacsorával. Ma pedig, október 20-án, 11 órakor az ünnepi mise keretében is kimondták az IGEN-szót.  (hogy ilyen germanizmussal éljek.) Ez volt az az esemény, amit mi is megkíséreltünk élőben követni, vagyis kimentünk a Place de Guillome II-re (ez egy másik Guillome), ahol a tömeg már várt minket :). Egy óriáskivetítőn volt szerencsénk végignézni és hallgatni a ceremóniát, amit persze jó közelről néztünk, s így meglehetősen pixelesen is, de legalább megvolt az élethű élmény. Egyébként tényleg nagyon jól átjött az ünnepi hangulat, biztosan szerepe volt ebben a jól megválasztott és interpretált muzsikáknak is, meg az emberek pozitív hozzáállásának. Megható 1 perc telt el a menyasszony nem rég elhunyt anyukájának a megemlékezése, de én még mindig meg tudom könnyezni a lényegi részeket is, vagyis a fogadalmat és a gyűrűhúzást is :). Pedig luxembourgiul mondták :) A tömeg persze nagy éljenzésben tört ki minden fontos momentumnál :) 

A mise után mi elindultunk ebédet keresni, amit Macira való tekintettel a Levesezőben fogyasztottunk el. Ennek pedig megvolt az az óriási előnye, hogy páholyból nézhettük a vonulást, amikor az ifjú pár körbeautózza a belvárost. Persze kordonnal elkerítették az útvonalukat, és végig rengetegen álltak és várták őket. (Képeket lásd alant.)
Végül a palota erkélyére is kiálltak és a bűvös hitvesi csókot a tömeg előtt is megejtették. Háromszor. Ezt mondjuk nem láttuk élőben (tudjátok, még tartott a leves), de utólag a híradóban láttuk :)

Ezután mi szokásos gyerekvásár programunkat folytattuk, és csak este tértünk vissza a tett színhelyére, mégpedig a tüzijátékra. Egész véletlenül épp arra a helyre tévedtünk, ahonnan az ifjú pár is az eget kémlelte, így lett róluk néhány rossz fényképem :) (tényleg rossz!) Ja, egyébként Macira itt nagyon átragadt az ünnepi hangulat, és ahányszor megtapsoltuk és megéljeneztük a hercegi párt, ő volt az, aki a legnagyobb átéléssel tapsolt és cukin vigyorgott hozzá. Nem hiszem, hogy bármiről is fogalma lett volna, de azt tudta, hogy kiket kell nézni az erkélyen, és nekik tapsolt!

Kezdem néhány lopott fotóval, csak azért, hogy a hangulatot hitelesen átadjam. :) (A képek forrása sajnos nem lett általam lementve, léci nem szóljatok senkinek!)

Bevonulás

Templomi szertartás

Kivonulás

Erkély-jelenet

Na akkor, lássuk a mi szemszögünkből:

Stephanie és Guillome közös monogramja

Tömeg a templomi esküvő ideje alatt a Place de Guillome II-n (háttérben a Notre Dame-mal, ahol az egész zajlik épp)

Nagybecsű vendégek:

Az Hotel de Ville is ezen a téren áll, itt volt egy nappal korábban a polgári szertartás, és itt kapott Maci anyakönyvi kivonatot :)

Ezt az óriáskivetítőt figyeltük, Maci megszemélyesíti a "Zaungast" fogalmát vagyis fürtökben lóg le a kordonról, csak hogy lásson :) (A narancssárga pulcsis fickó csak egy photo-bomb)

Figyelem, a kivetítőn épp lánykérés folyik! (tudom, nem a legjobb minőség)

Stephanie, akarsz a feleségem lenni? (majd még kiderítem én, hogy szólt ez luxemburgisul)

Ebédidő. A leves mellől néztük a felvonulást

Minden kirakat tele volt a fényképükkel. Stílszerűen ez az esküvői ruhás is :)

Ez pedig az esti tüzijáték előtti integetés (nem a hercegi palotából, hiszen az a város közepén van, onnan nem látszana)

Maci ünnepi hangulatban

Csak ez a lüke tábla nem lógna be. Aki azt kérdi, mért nem mentem arrébb, az elhiheti: nem volt rá lehetőség....

Este a városban (figyelitek? ember nélkül!)

A hétvége még nem fejeződött be, szerintem folyt.köv.

Egy kis képnélküliség

A mai napon Maci megvált 3 tejfogától. No nem úgy, hogy kiverte volna őket, hanem sebészi úton. Hát ugye, ez sem hangzik jobban. A tömör lényeg, hogy a Landau dr. szerint szükség volt erre a beavatkozásra a további jó irányú fejlődés érdekében.

Illetve. Még nem írtam itt a blogon, hogy augusztusban, a kontroll során fény derült rá, miért nem hajlandó Maci pépes ételen kívül mást is enni. Sajnos a kis szájpadlásán továbbra is éktelenkedett két lyuk, még az elülső, kemény szakaszon. (A jó hír az volt, hogy a lágy szájpad legalább jól sikerült, ami a beszédhez elengedhetetlenül szükséges.) Hát tudtuk mi ezt a lyukat, csak kicsit beletörődtünk, hogy akkor ezt majd csak nagy sokára fogják befoltozni, amikor az arc-csontok már befejezik a növekedést. Mint kiderült, ez nem így van, annak a lyuknak ott nincs semmi keresnivalója. Az egyedüli hely, ahol megengedett a rés, az a fogléc. Azt fogják csak 8-10 éves korában összezárni végleg.

Szóval, szükségünk lesz a közeljövőben erre a szájpad-záró műtétre. Nem hibáztatjuk a homburgiakat, szerintem korábban is nagyon jó munkát végeztek, (úgy is mondhatnánk, csodát műveltek), de sajnos a lyuk az nagy volt. Hát, akár úgy is felkészíthettük volna magunkat, hogy több lépcsőben lesz zárva. 

Ha mi nem nyugodunk bele, hogy ezzel együtt kell élnie most jó pár évig, és ha ők meg nem 1 évre hívnak vissza kontrollra az előző műtéthez képest, hanem csak fél évre mondjuk, akkor már hamarabb is nekiállhattunk volna a következőnek. Ez az időveszteség mondjuk kicsit zavar.

Szóval a mai szeánszon egyrészt azért altatták el Macit, hogy mintát vegyenek a szájpadlásáról, aminek segítségével fel tudnak készülni a műtétre. Ugyanis egy kétéves nem hajlandó egyáltalán a száját kinyitni egy dokinak, nemhogy nyitva is tartani, míg az kellően körülnéz benne. Meg aztán voltak ezek a rossz irányba növő elülső fogak, amiket ki kellett húzni. (Eredetileg nem is tudtuk, hogy rögtön 3-ról van szó.) Ez a változás egyébként kívülről nem észrevehető, hiszen épp arról van szó, hogy befelé nőtt fogakat szedtek ki. (A két felső kettesét, és az egyik oldali szemfogát.) Tehát a kis lapátfogak még megvannak. Ezeknek a kihúzása nem lesz később negatív hatással a maradandó fogak helyzetére, ahogy Landau mondta.

Most meg kell várni, míg a fogak helye alaposan begyógyul, megerősödik, ami kb fél év. Csak azután következhet a nagy műtét.

Maci egyébként nagyon hősiesen viselte a mai napot. (Az anyja kevésbé.) Miután kihozták, persze sírdogált, majd aludt egy nagyot Apája hasán, s mikor felébredt, szinte fitt és friss volt, csak nagyon éhes :). Onnantól kezdve semmi jelét nem mutatta, hogy bármi fájna (előtte meg be volt fájdalom-csillapítózva.) Este már nagyobbat hancúrozott itthon, mint korábban szokott. A cumisüvegből ivás, a kanállal evés, és a pohárból ivás is jól megy neki.

"Röviden" ennyi :)

Séta (hogy néha megfeleljünk a címben foglaltaknak)

Tudom, semmi különöset nem mondok azzal, hogy szép az ősz, ha nem esik az eső, mert ez nem csak itt van így. De mivel itt élünk, itt sétálunk, így az itteni színeknek örömködök.

Először azonban a közelben legelésző 4 darab lovat vettük célba, eddig el is felejtettem őket megmutatni Macinak. De ez mára épp egy kitűnő programnak tűnt: nincsenek túl messze, főleg kismotorral gyorsan odaértünk. Ebben a szép időben látszott, hogy a lovacskák is nagyon jól érzik magukat. Óriási zöld legelő áll a rendelkezésükre, mégis, amint meglátták, hogy közeledünk, elébünk siettek. Azon tűnődtem, hogy tényleg ennyire ember-barátok-e, vagy valamit remélnek tőlünk. De mire vágyhatnak azonkívül a rengeteg füvön kívül? Aztán később jött még egy család, akik a kerítésen kívül szedtek nekik füvet, és azzal etették őket. Tehát mégiscsak ezt szeretik.

Maci nagyon élvezte a pacikat, nem félt tőlük egyáltalán. Ha nincs köztük a kerítés, odament volna hozzájuk.

Kismotorral legalább haladunk is séta közben :)

Csemegézés az elmúlt hét képeiből

Tökfesztivál utáni bővítés:

Jackó, vagyis Mackó. Fekvés előtt mindig megcsodáljuk a jelmezt. (Aztán a sapit levesszük :))

Remichi szoborcsoport

Melyiket szeressem?

Mindenből lehet fejfedő. Vagyis KIJALY :) (mert ugye, akin korona van, az az! és ki mondta, hogy a doboz nem korona???)

Simlis kijaly

Sütőtök fesztivál, Beringen (Biereng :))

Mindig is volt, és mi csak most jutottunk el ide először! De legalább eljutottunk :). Pedig a sütőtököt is szeretem, mint tudjátok, meg a fesztiválokat is, és a kettőből együtt csakis klassz dolog sülhet ki. Nem, nem a tök, itt nem annyira sütik, legalábbis magában, inkább sütiben, vagy leves lesz belőle.

Szóval, adott egy verőfényes vasárnapi nap, meg az ország közepe táján egy pici, kedves falu, Beringen, ahol a szokásosnál több a Kürbisfrenn, vagyis a Tökbarát. Ezek a barátok minden évben megrendezik ezt a kis összejövetelt. Lássuk, milyen programok voltak ott a szokásos kézműves vásár, és szamaragolás mellett:

Ebben a kicsi hangárban a különböző tököket lehetett megcsodálni, és megvenni.

Később aztán csatlakoztunk a nézők seregéhez, akik a legnagyobb tök kiválasztására gyűltek össze.

Közben mögöttünk a tökfestő bajnokság zajlott:

A gyerekeknek egy teherautónyi sárga homokot is hoztak, nagyon élvezték:
(Közben folyamatosan mérték a tököket, csak elég sokáig tartott Babfej szempontjából, így nem mindig figyeltünk oda :)

Csak a legnagyobbnál....

A győztesek:

Igen, jól látjátok a számokat....

Természetesen nem jöttünk el üres kézzel, az itthoni tökdíszeinket tovább updateltük, de ez már egy másik bejegyzés tárgya :)