Látom, ezer éve nem jelentkeztem már, úgyhogy épp itt az ideje beszámolni egy-két történésről. Mert ugye még mindig tél van, ami eléggé gátat vet az igazi történéseknek :). Az emberek alig mozdulnak ki hétvégén, pedig itt nincs is olyan hideg, meg nagy hó, mint Magyarországon.
A hétvégén Apája is dolgozott, szóval leginkább hétközbeni hangulatban telt, csak egy logopédus-látogatás volt betervezve. Az egyik lelkes anyuka megszervezte, hogy bizonyos időközönként egy magyar logopédus kijöjjön, és a Luxembourgban lakó magyar gyerekek segítségére legyen. (A szervezés végére kiderült, hogy lakott már kint egy logopédus, no de mindegy. Különben is, a kiszervezett néninek jó neve van a szakmában, szóval nem lett lefújva.) Mivel Bab még nem beszél, de néha hajlandó utánzásra, úgy gondoltuk, ideje megmutatni szakembernek, hátha van valami, amit már most el tudunk kezdeni nála.
Szóval szombat délután 5-re mentünk, s 1 órát beszélgettünk. Leginkábbis mi felvázoltuk az eddigi szituációt. Pozitívum, hogy ő is megerősítette, Macinak nincs és már nem is lesz orrhangzós beszéde (ez a szájpadhasadékos gyerekeknél nagyon gyakori mellékhatása a nem sikeres műtétnek.) Bár már Landau bácsi (a sebészorvosunk is ezt állította a kontrollon, hogy a lágyszájpad megfelelően viselkedik, és mi sem hallottuk, hogy beszéd közben az orr felé szökne a levegő, azért jó volt ez is, hogy egy logopédus is megállapította ezt. Azt hiszem, ez nagyon sok munkával kevesebbet jelent, még ha nem is jelenti, hogy nem kell egyáltalán beszédgyakorlatokat végeznünk. Ott van ugyanis a probléma, hogy Maci kora ellenére nem hajlandó pürés vagy folyékony ételen kívül mást a szájába venni (kivéve a műanyag játékok és fém matchboxok.) A néni szerint nem is az a veszély, hogy nem fejlődnek a rágóizmai (na azért szerintem ez pedig fontos, bármennyire is nem vagyok logopédus), hanem, hogy nem kap elég ingert a szája belülről, s nem alakulnak ki az idegösszekötések az aggyal. Nem tudom, ez amilyen ijesztően hangzik,azért én annyira nem vagyok teljesen meggyőzve, ugyanis persze, baj, hogy nem eszik keményebb dolgokat, de a püréket is változatos ízben, meg szilárdságban lehet elkészíteni, meg aztán tényleg minden játékot/papucstalpat/nagyítót/műanyagcsipeszt/stb. a szájába vesz, tehát valahol azért pótlódik ez az ingerhiány. De továbbra is problémának látom, hogy nem eszik, mert ugye így nem tud bekerülni közösségbe, a kaja ki fog jönni az orrán (ne ijedjetek meg, ha még nem mondtam volna, van két kis lyuk a szájpadlásán, amit jópár év múlva fognak csak befejezni.) Szóval meg kell tanulnia együtt élni vele. Nem tudom, a sebészeten ezt teljesen természetesnek tarthatták, kb. meg se említették, hogy ez problémát fog okozni. Azért kíváncsi lennék, mások ezt hogy vészelik át. Ja igen, ezt sem mondtam: a nem evés oka épp ez a két lyuk: ami rossz emlékeket hagy benne, hogy mindennemű kaja arrafelé is tud távozni,csak a folyékonnyal nincs akkora baj, hiszen azt ki lehet törölni, tüsszenteni, stb.
Kedden gyerekorvosnál volt randevúnk egy általános vizsgálat és egy szuri erejéig. Itt is elpanaszoltuk a nem evés problémáját, így a doktornéni azonnal fel is vette a kapcsolatot egy helyi ortofonistával, aki hivatott lesz segíteni nekünk. Mackó egyébként nem sírt sokat a szurinál, mivel Apája ölében ült, én észre se vettem, mikor beadták, annyira pillanatok alatt történt.
Jelenlegi adatok:
magassága 84 cm
súlya 11,3 kg
fejkörfogata 50 cm
Voltunk ma Little Gymen, ahol azt vettem észre Babon, kicsit kezd rárabolni mások játékaira, ami pedig eddig nem volt jellemző. Legalább háromszor kellett kiszabadítanom a kezéből más játékát vagy kezét. Korábban, ha az övét akarták elvenni, hagytam, hadd küzdjenek, védje meg a magáét, de azt mégse hagyhatom, hogy másét próbálja lelejmolni. Ami viszont pozitívumként tűnt fel, hogy néha olyan szavakat is megért, amit nem is hittem volna, pédául megértette a "guggolj le" felszólítást és meg is csinálta! Ezen kívül nagyon nyitott az órát tartó lány, Silvie irányába, nem fél tőle, hanem mosolyogva utánozza a gyakorlatokban - már amikor nem önálló felfedezőútra megy.
Babfival nagyjából ennyi az újdonság, s velünk sincs sok más. Apája hétfőn délután elvállalta a pesztrálást, így nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, mehettem a magam útjára egy kis időre. Ismertek: a hobbibolt volt az uticélom (persze nem hagytam ki a Maison-t és a Hemát sem, bár ez utóbbiban Babnak találtam egy kabátot 30 E-ról 4re leárazva. Valahogy nagyon furcsa érzés volt ez a hirtelen rámszabadult szabadság, szinte már lelkifurdalásom volt amiatt, hogy Bab nincs velem, míg én kedvemre bemehetek bármelyik boltba, még oda is, ahol lépcső van (Hobbibolt... babakocsival kihívás.) Ja igen: és furcsa volt, hogy nincs nálam babakocsi. (Kézben cipeltem haza a cuccokat, ez is rég volt már :D) Szóval most van itthon sok alapanyagom, csak a szabadidőt várom ismét, amikor elkezdhetek kreatívkodni.
Jó, egyébként pilatesz és zumba (hetente 1-1 óra) alkalmával is Bab nélkül közlekedek, na de az mégse ugyanaz az élmény. Egyébként tegnap nagyon vicces volt, zumbán összesen 3-an voltunk, mert mindenki Valentin-napozott. Hogy oda ne rohanjak. (Azért jó lesz már, ha ez a sok giccses plüss-szív lekerül a kirakatokból.) Viszont a zumba-helyiség egy étterem fölött van, no az teljesen megtelt, mire vége lett az órának, sok gyertyafényes vacsorázó párocskával :) Engem meg jól beszorítottak a parkoló-helyemre....
Hamarosan képekkel is jelentkezek, csak most altatás következik.
