Gyerekszáj meg miegymás

Sikerült kihagyni majdnem egy hónapot. Ez annak a jele, hogy mostanság kicsit mások a prioritások, s ez pedig annak a jele, hogy valami történni fog a bloggal hamarosan: valószínűleg, hogy nem fog történni jó ideig semmi. Még van jó pár bejegyzés a gondolatomban, többek között egy DIY lámpa bemutatása, de aztán valószínűleg szünet következeik: egyelőre nem tudom meddig. Nem törlök innen semmit, nem zárok le semmit, egyszerűen csak nem lesz időm írni. Ill. lesz helyette más, ha egyszer lesz, akkor arról itt is be fogok számolni. Esetleg, ha szeretnétek egy emailt kapni arról, hogy mikor indítom el újra ezt a blogot, vagy azt a bizonyos MÁST, akkor írjatok nekem. Szerintem minden Olvasóm tudja az emailcímemet. Mivel ez a blog úgy indult, hogy csak ismerősök fogják olvasni. Hát, van 1-2-3 nem ismerős, ez látszik a statisztikákból, egyelőre nem tudom, mi legyen az ő sorsuk. Gyanítom az lesz, hogy mivel nem vagyunk ismerősök, nem lesz számukra fájdalmas a búcsú. Aki ismerős/ismeretlen nem tudná az emailcímemet, az írjon nekem a hozzászólásoknál légyszi.

No mai bejegyzés másik aktuális témája az Ádám által gyártott viccek. No persze ő nem annak szánja :) Elég sok időm volt rá, hogy gyűjtögessem őket :)

• "Én becsukom ezt - {DAAANG} - nehogy bejőjjön a méhecske!" (így november végén, egy lépcsőházból nyíló bejárati ajtót...
• "Anya! Csináljunk Apának fájdalom-LAPÍTÓT!" (Aspirin pezsgőtablettát) - Világos nem? Ha fáj, lapítsuk le...
• {Csöngettek} "Kik jöttek? -ajtót kinyit - Hát a Róka néniék!" - ugye nem kell magyarázni hogy RÉKA? :)
• Erről eszembe jutott egy nyári történet: "Hova megyünk? - Panna néniékhez- Jaaaa, a Panda néniékhez?"
• De van ám még egy ilyen: falubeli kisfiúért rendszeresen magyar bébiszitter jön, akivel néha együtt érünk az oviba. Ilyenkor Ádám felkiált: "Áron! Megjött Előke!" (Khm. Emőke, csak ez a szó nem értelmes úgy, mint az előke.)
• Esti elköszönés: "Jajaszékát!"
• Egyik délután nyújtjuk együtt a süteménymasszát. "Anya, én segítek neked, hogy ne legyen szenvedés!"
• Verset mond: "Kutyatár, kutyatár,/ Ala-fülű Aladár
• "Képzeld, találkoztunk a Mikolausszal!"
• Mikuláspartiról hazafelé: "és Ádám, mi volt a legjobb?"   "Éééén voltam a legjobb!" - nincs baja az önbecsülésével.... ( vagy lehet hogy mégis?? :))
• Adventi naptárban kis csokit talált, nyomott mintával. "Nézd, rá van írva, hogy megegyem!"
• "Ádám, mi volt ma az óvodában?" - "Hát Anya, úgy elkéstünk, mint a huzat!"      (Ezt nagyon vicces, komolykodó hanglejtéssel mondta, de valójában nem késtünk el: akkor be se jutottunk volna..... 3/4 9-kor bezárják. Viszont minden reggel noszogatni kell, hogy siessen, különben elkésünk. Mint a huzat.)
• Furcsán keverednek Ádám fejében a szavak. Pl. minden, ami betű, az szerinte Német. Nem azért, mert németül van, csak ez a szó felülírja nála a Betű szót. Innen adódnak néha érdekességek: sétálunk egy autó mellett, mutat a rendszámára: "Nééézd Anya, ez német!" Hát, trieri rendszámú, úgyhogy nem lehet vele vitatkozni...
• Másik, mikor tv-ben mutogattak ókori sziklákat, teleírva mindenféle rovással. "Nééézd mennyi német!" - na ezzel már lehet vitatkozni, mert inkább valami héber vagy mi volt :)
• Nyelvi keveredésekről többet is lehetne írni (ha eszembe jutnának), a mai ez volt: "Hát a Dylan inglisül beszél".   (Na ez egy másik história, hogy Dylan milyen nyelveken beszél, magyar anyuka amerikai apuka gyerekeként német óvodában. Mivel mostanában ő játszott legtöbbet Ádámmal, tőle tanul németül. Vagy inglisül. Vagy ki tudja hogy :)) Amúgy nagyon cuki kölyök a Dylan.

No, mára ennyi, és remélem, nem sokára összeszedem magamat a következő megjegyzésre :)