Nyíltnap az óvodában és koncert a Bürgerhausban

Még úgysem írtam egy sort se, hogy is zajlik itt Nittelben az óvodai élet, úgyhogy a mai esemény épp elég apropót szolgáltat ehhez a témához.

Arról már biztosan írtam régebben, hogy nagy szerencsének tartjuk, hogy Ádámot ilyen könnyen felvették, és rögtön egész napra, ebéddel együtt. Ez egyáltalán nem triviális, legtöbb faluban várólista van (az egyik helyen azt mondták, 2015 nyarától járhatna oda, nem is költöztünk aztán abba a faluba). És mivel ebben a bundeslandban a szocik vannak hatalmon, így az ovi ingyenes, ez azért nagyon nem mindegy, ha figyelembe vesszük, korábban Luxembourgban egy kisebb afrikai állam éves büdzséjét fizettük ki Ádám bölcsijéért.

Na de most nem ez a fő téma, hanem, hogy milyen jó helye is van itt Ádámnak. Ez alapvetően egy katolikus óvoda, kb 130-140 gyereket fogad be jelenleg, s állandó bővítés alatt áll. (Ha mondjuk kinézek az ablakon, és elgondolom, hogy a mellettünk feltúrt területre hány család fog hamarosan házat építeni és beköltözni, akkor azt hiszem, nem is állhatnak le a bővítéssel.)

Bővítés mellett ügyesen forgatják a pénzt, és felújításra is költenek, ebben persze igénybe veszik a szülők fizikális segítségét is, most pl. a kert/játszótér újult meg, amelyhez apukák is hozzájárultak. Mivel ez nem rég elkészült, jó ürügyet adott egy óvodai nyílt naphoz és ünnepléshez, ami épp ma történt meg.

A képek előtt még elmondom, hogy is épül fel az ovis rendszer. Itt ugyanis nincsenek szigorú értelembe vett csoportok. Reggelente persze mindig adott helyiségbe, ugyanazokhoz a nevelőkhöz visszük be a kölköket, sőt, egy félórás "Morgenkreis" azaz "reggeli kör" is ugyanazokkal a csoporttársakkal együtt zajlik, utána viszont bárki bárhová mehet az épületen belül. Az ugyanis a koncepció, hogy minden egyes csoportszobának van egy adott tematikája, s a gyerekek ízlésüknek és hangulatuknak megfelelően választhatnak, hová szeretnének menni, mivel és kivel szeretnének játszani. Ennek megfelelően van a "Malatelier" (festőműhely), amely pont a mi csoportszobánk, aztán van szerepjátékos szoba (boltocskával, apró bútorokkal, jelmezekkel), van a Baustelle, tele mindenféle építőjátékkal éééés kisautókkal (összes fiú itt nyomul szerintem), Spielkiste sok társasjátékkal, tornaterem óriási szivacselemekkel, könyvtárszoba (!!!), és a nagyon kicsiknek persze van elkülönített szobája. Így eshet meg, hogy Ádámot egész sok 5 éves gyerek veszi körül, a lányok egyenesen tutujgatják őt :)

Ma 1 órakor kezdődött a móka, először is a tornateremben volt a megnyitó, köszönetnyílvánítás és némi kis performansz a nagyobbaktól; majd pedig egész délután mindenfelé érdekességekkel és süteményekkel várták a gyerekeket és a szülőket. Az elején még én is árultam sütit, 1 órás váltásban voltunk beosztva.

No, most már tényleg mutatok képet is, rögtön a közepébe vágva (= nem készült külső fotó. Megint nem.)

Tehát, a tetőtérben, vagyis a tornateremben vagyunk, ahol a kis kukászsákokban elvileg halacskák úszkálnak, akik után a fiúk vagyis a cápák vadásznak. Mindehhez persze cuki gyerekdalos aláfestést kell elképzelni.

 Középen a fiatal "srác" az óvoda igazgatója! Hát, mi is meglepődtünk, amikor először találkoztunk vele, de végülis miért ne? Jól ért a gyerekek nyelvén és az "igazagatáshoz" is :)

Megérkeztünk Ádám csoportszobája elé:

 Azt hiszem, kitaláljátok, hogy ez a jele:

Itt tárolják a gumicsizmákat: (keressétek a kajlán álló csíkosat)

Ez pedig maga a "műterem", ahol épp folyik az alkotás ezzel a szerkentyűvel. A lényege, hogy valaki teker egy tekerentyűt, ami átviszi a forgást a szerkezetben egy padra, erre kell erősíteni a gyerekek papírjait. Forgás közben festéket csurgatnak a papírjukra, a végén érdekes ábrákat kapnak, meglepő módon nem annyira koncentrikus köröket, mint inkább sugárirányú jeleket.

A bal szélső rövidhajú hölgy Frau Elke, középen a hosszú hajú Melanie, ők ketten Ádám legközelebbi nevelői. (De a kettejük között álló néni is óvónéni, másik szobából, engem már csak a gimis némettanáromra emlékeztet.) Szóval nekünk nincs ilyen képünk, mert Ádám megelégedett azzal, hogy másét nézze.

A srác nagyon élvezte a pörgetést, mindenkinek pörgetett :)

Ilyenek lettek az eredmények, amelyek várják a száradást.

A terem falán megtalálhatók a gyerkőcök fényképei a születésnapjukkal. Mindegyik egy kis teknősbéka.

A többi szobában is sok érdekességet találtunk. Úgy kell vezetni a kört, hogy ne érj hozzá a dróthoz, különben csúnyán sípolni kezd.

 Kb. 3 óra körül nagyon aranyos bábelőadáson vettünk részt, ahol a zoknibábok olyan zenékre táncoltak, mint az I like to movin' movin'..... Nagyon viccesek voltak :)

Azért vegyük észre, mennyire jó kis ötletek vannak itt, pl ez a lepedőből kivágott körök gyerekmagasságokban, ahol a maguk készítette zoknibábok kidugták a "fejüket" :) Nem egy nagy költség, mégis élvezetes mindenkinek

A másik nagyon kedves ötletről csak már itthon a  kanapén ülve értesültem, amikor is kinéztem az ablakon (kb az ovi irányába), és látom ám, hogy rengeteg léggömb száll felfelé. (ekkor Peti világosított fel, miről is van szó.) Minden lufihoz tartozott egy cédula egy gyerek nevével és címével. Ehhez 2 E volt a nevezési díj, s a verseny lényege, hogy azt remélik a részvevők, hogy valaki megtalálja a papírkájukat, amin rajta áll az utasítás: küldje vissza a lapon látható címre, de írja rá, pontosan hol találta. A legmesszebbről visszaérkező cédula gazdáját végül megajándékozzák. Szerintem nagyon aranyos játék, és újabb jó kis bevételi forrás az óvodának.

Mindezek után este fél 8-ra még koncertre mentünk a faluházba. (Ma igazán szociábilisek voltunk.) Igaz, hogy az átlagéletkor viszonylag magas volt, ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, egy színvonalas műsort láttunk, amely elég sokszínű is volt egyben. Amellett, hogy néhány fiatalkorú megmutatta zenei tudását egy-egy hangszeren, a nitteli polka-kör, a templomkórus, egy triangulumos előadóhölgy vicces előadásával; és egy szájharmonikás bácsi is fellépett, ez utóbbi több helyi örökzöld slágerrel, amelyet persze rajtunk kívül mindenki ismert, és énekelt, és tudjátok, olyan németesen dülöngélt hozzá jobbra-balra. A templomkórus előadása is nagyon cuki volt, pl előadták a Hallelujah-t a Shreckből!!! Szóval nagyon hangulatos volt az egész, a tizenéves dobos srác egészen felpörgette a kedélyeket, talán kicsit már túlázás volt a hangerő a 70-es 80-as korosztály számára :) Ami az egyik csúcspont volt, az a "nitteli dal", amelynek a szövegét mindenki megkapta. A lényege, hogy Nittelben vannak a legszebb lányok egész Németországban ( hehehe), és ha iszol hozzá egy kis helyi bort is, akkor aztán megjön az életkedved! Hát mit ittunk :) Nittelben nincs esemény egy kis szőlőlé ivása nélkül :)

Bár a környékbeli falvakban sem, holnap megint borfesztiválra megyünk. tényleg nem az ivás miatt :) De itt ekörül forog a világ :).