Ma először kivittük Macit a friss levegőre sétálni, már csak azért is, mert kezd jobb idő lenni. Mondjuk ezt elég érdekesen csinálja az időjárás, nagyjából 5 percenként változik, hogy épp 100 ágra süt a nap, vagy zápor van, vagy újra nap, vagy jégeső. (meg is érzi a fejem...)
De persze nem én vagyok itt a kulcsszereplő, hanem Ádám, aki a múlt éjszaka megszabadult az utolsó kötelékétől is, magyarán: kihúzódott a gyomorszonda. Hogy ez hogy sikerült, azt nem tudom, mert ugye rajta volt a kézmerevítő, de nekem épp az a gyanúm, hogy abba akadt bele. Reggel aztán nagy kíváncsiság közepette vártuk, hogy lesz az evés. A cumisüveget magától is visszautasította, amit nem is bántunk, egyelőre nem kellene azzal nyomást gyakorolnia a műtött területre. Szerencsére viszont csészéből nagyon vígan megitta a tejet, és ez nem kis boldogsággal töltötte el: hiszen már vagy 4 napja nem evett szájon át. Egyébként azóta is irdatlan mennyiségű tej lecsúszott már neki, most nagyon pótol.
Szóval következnek a délutáni séta-képek. Már régebbi itt tartózkodásunkkor is tettem fel képeket, mivel a kórház nagyon szép természeti környezetbe települt, és mivel a múlt század elején, így igen erősen érződik az épületek többségén a szecessziós hatás, mégpedig egy jellegzetes összképet alkotva. (Na de épületből most nem sok fog látszani.)
Annál inkább tavaszi virágok: :)
vagy Ádám elefántháton
De pl. így néz ki a kórházi templom bejárata
Így pedig a templom maga messzebbről
és itt egy időjárás-előrejelző tábla, amit ma fedeztünk fel. (Ha igény támadna rá, ideírom a fordítást is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése