Bölcsi-kérdés

"Kezdődik! Kezdőőőődik! Apa KEZDŐŐŐDIK! "

Szóval, nálunk is beérett a bölcsi gondolata. Nem is tagadom, egészen pontosan nálam. Valószínűleg Maci már néhány hónappal ezelőtt is vette volna az akadályt, csak én nem tudtam elképzelni, hogy is lesz ez az evés-dolog intézményes keretek között. Aztán úgy két hete beérett a gondolat, és azonnal a tettek mezejére is léptem: feltérképeztem a környékbeli bölcsiket.

Néhány dolog elég gyorsan világossá vált.

Nevezetesen, hogy jobban tettem volna, ha augusztusban érlelem be a gondolatot, mert valószínűleg nagyobb lett volna a választék. (Szeptemberben sok helyet töltöttek be a szabadságukról visszatérő szülők gyermekei.)

Másrészről egyértelművé vált, hogy nem vagyunk jogosultak se a helyi, luxembourgi "Spillschoulra", se az EU dolgozók gyerekeinek fenntartott bölcsire. (Ez utóbbira rá lehet vágni, hogy hát még szép, de mivel pl jó pénzért az egyetemi dolgozók gyereki is járhatnak ide, akár még esélyesek is lettünk volna.)

Mi marad? Hát a magánbölcsi ugyancsak "jó pénzért". Ebből azért van sok, de errefelé fel nem róható módon 80-90%-ban francia (esetleg portugál!) nyelvűek. Még ha beszélnek is esetleg a szülővel ángliusul, a gyerekhez már csak franciául fognak. Ez neki ugyan nem hátrány, csak az anyjának, aki viszont nem fogja tudni dekódolni dedét a francia tudás hiányában. De perszehogy eleve olyan bölcsi jött szembe, ahol még hozzám is csak ezen a nyelven szólnának, így meg még az alap dolgokról se tudnánk értekezni, nemhogy a speciális kívánalmainkról (Pürésítés, orrszívózás.)

Egyik napomat rászántam, hogy személyesen keressem fel az internetről kinézett környékbeli crécheket, (csak, hogy kicsit mégis asszimilálódjunk :)), szóval arra számítottam, hogy élőben gyorsabban jutunk előre, mint emailen vagy telefonon. Azonban nem egy hely volt, ahol az ajtóban lepattantam: be se engedtek, a kaputelefon válaszolt, hogy inkább írjak emailt, vagy telefonáljak. Haha. Rosszul esett, de a nagy biztonság javára írtam a történeket. (Nem tudom, sok itt a gyerekrablás, vagy mi??)

Felhívtuk őket, ahol elmondták: töltsem le a kérdőívet a honlapjukról, nyomtassam ki, töltsem ki, szkenneljem be, majd küldjem el nekik arra az emailcímre, ami ott a telefonban diktáltak be: nem volt ugyanis a honlapjukon! EMBER! Én csak azt szerettem volna megkérdezni, van-e hely???

Megcsináltuk. Két nap múlva jött a válasz, hogy köszönik a jelentkezésünket, felvettek a várólistára de hely, na az nincs. Köszi. Nem akartam se jelentkezni, se várólistát. Csak érdeklődni. Franciák....

NoDE. Azért lett egy klafa hely. Az árát egyelőre ne is kérdezzétek, mi se akarjuk tudomásul venni, még szerencse, hogy létezik a check-service, ami támogatást nyújt minden itt élő 12 év alattinak.

A HELY a Butterfly Valley Crech, ami mondjuk nem gyalogtávra, de nagyon közeli autótávra esik tőlünk. (Jó idő esetén a gyalog is belefér.) A vezetőnő elmondott mindent, amire én akartam kérni őket, vagyis, hogy  az ételt pürésíteni kéne. Mint mondta, a 100%-ig organikus ételt eszik a legkisebbek is, és ők azok, akik a pürésítést végzik, így a 7-8 hónaposoknál bevett szokást fogják Ádámnál is alkalmazni: kis lépésekben előrehaladva hagyják egyre darabosabbra az ételt. Emellett fontos a "csordaszellem", vagyis a többiek húzóereje. Egyedül az orrszívást felejtettem el megkérdezni :) De szerintem nem lesz baj. Az egész bölcsi épületestől, személyzetestől nagyon szimpatikus volt. Kb 3/4 órát beszélgettem a vezetővel, amíg Macinak eszébe se jutottam... Persze, épp Halloween-partiztak a kicsik.

Csak december elsején kezdhetünk, mert jelenleg nincs hely, de akkor nyílik a másik bölcsijük néhány házzal arrébb. Azt pedig jövő héten nézzük meg egy nyílt nap keretében. (Aztán lehet, hogy a régi épületbe is visszakérhetjük magunkat.)

A check serviceről csak annyit, hogy ma akartam elintézni. Előre készültem a netről, nehogy valamit itthon hagyjak: persze, hogy nem tudtam teljesíteni... Nem igényeltünk egy papírt, ami elengedhetetlenül fontos lett volna hozzá... Mindegy, jövő hét.

Viszont, mikor a parkolóházban fizetni akartam a jegyért, összesen 1 Euró volt nálam (hát ilyen is van no, épp előtte vettem kenyeret a többi aprómból, papírpénzzel tegnap fizettem, csak kártya volt nálam.. Szerintetek elfogadta a gép? NEM.) Szóval teljes kétségbeesés: 20 Cent hiányzik.  A két parkolóautomata mellett még egy hajléktalan volt a sorban. A mellettem lévő automatához jött két férfi, gondoltam kérek tőlük 20 Centet. Ezt abban a pillanatban sikerült kimondanom, mikor ők a visszajárójukat a hajléktalan poharába ejtették, majd megvonták a vállukat.

Néztük egymást egy darabig, aztán odajött, és felajánlotta az összes pénzét! Persze nem kellett mind, a legkisebbje 50 Centes volt, azonnal megígértem neki, hogy a visszajárót visszaadom.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy Luxembourg belvárosában egy koldustól fogok koldulni.... Az biztos, ha megyek intézni a check-servicet, busásan megjutalmazom :) Vagy lehet, hogy a kenyeret kellett volna nekiadnom? :)