Recikláltam

 Ahogyan azt ígértem korábban, jelentkezek egy kis kreatívkodással, avagy hogyan mentettem meg dolgokat (általában élelmiszer csomagolását) az enyészettől.

Itt van mindjárt a kedvenc (s egyben hátsófertály-növelő) kesudió szuperjól hasznosítható doboza. Elárulom, hogy én itt az Aldiban találtam rá erre a csemegére, meglepően jó áron, meglepően jó minőségben, sózott és sótlan változatban. A doboz fémből van, mint a konzerveknek, azonban, ha eltávolítjuk a fémkupakot, még egy jól pattanó műanyagtetőnk marad. Vétek kidobni, apróságok tárolásáért kiált. S itt jött képbe a nem rég vásárolt mintás-papír készletem, amiből véletlen fényeset is vettem, azaz kicsit strapabíróbbat. Borzasztó egyszerű és gyors volt a kivágás-ragasztás, és hamar elkészült a skandináv vidéki stílus színeiben pompázó edénysereg. Szerencsére hozzá passzoló etiketteket is kaptam :) Szívesen gyártanám még sorra ezeket, de kalória szempontjából talán mégis visszafogom magamat.

A másik jó minőségű doboz, amiből már tuti 100-at is kidobtunk, a gyerkőc tápszerének a gyári csomagolása. Sajnos ennek a teteje nem használható értelmesen felbontás után, pedig jóval megnövelné a felhasználhatóságát. Még így is töröm a fejemet további alkalmazásokon, hogy ne csak retro kaspó készülhessen belőle. Valójában stencilezni is akartam, a színre lefújt két doboz közül az egyiken ki is próbáltam, de csúnya vége lett. Maradt az egyszínű máz.

 Luxembourgban az emberek nagyon gálánsan dobálóznak a szeméttel. Szinte megérné itt kukázni :). Többször jártunk már úgy, hogy számunkra értékes, értelmesen felhasználható tárgyat találtunk szemétlevitel során. Például a tőszomszédunknak van egy szuper kis eszköze, amit grillezéskor lehet használni parázs-szításra, egy fémkürtő. Járt már nálunk a szerkezet kölcsönbe, amikor nem sikerült tüzet csiholnunk. Néhány héttel később megtaláltam a szemétben... (Persze, hogy kimentettem :).) Ahogyan ezt a tiszta tortás-dobozkát is (szigorúan a tetejéről, és szigorúan kifertőtlenítettem a lakásba érve.) De nem tudtam nem arra gondolni, hogy ilyen klassz fadobozkákért a hobby-boltban súlyos pénzeket hagyunk hátra. Minden éle rézzel erősített, és tökéletesen működik a zárja is. A fába égetett minta is nagyon szép. Hát igen, valaki jót falatozott belőle, nekem meg a textilszalagjaim laknak most benne, dekorgumiból kivágott téglalapok segítségével rendszerezve.

Aztán a finom spanyol Sangria üvegének a története: ahogyan azt az előző bejegyzésben már írtam, ezt az üveget nem lehetett kidobni. Ha ugyan lennének itt meleg nyári esték, amikor a teraszon beszélgetnénk-Sangriáznánk, romantikus gyertyafényt lehetne vele varázsolni, s a sok leégett gyertya lefolyó viasza adhatna neki patinát. No, ez az, ami itt hosszú idő alatt fog lezajlani. Addig is a romantikus gondolat gyanánt elmondom, hogy ez még az esküvői asztalunkról származó gyertya.

Végül egy profánabb téma: a tisztítószerek rendszerezésére szakítottam időt a múlt héten. Mint azt már olvashattátok, vagy láthattátok a képeinken, mániákusan gyűjtjük a fa boros-dobozokat.(Bor nélkül.) Akkor is, ha már nem férünk tőlük, hiszen "jó lesz még valamire". És ez igaz is: most például jó szolgálatott tett az a láda, ami kétszer akkora, mint az átlagos 6 üveges doboz, ugyanis ő lett az ügyeletes tisztítószeres kamrám a fürdőszobában. Hogy egységes legyen a dolog, a konyhait is ilyenbe képzeltem, a mosogató alá, a kuka mellé, csak az egységnyi méretűt. Ez azonban (akkor még) nem fért be, ugyanis ajtóra szerelt, kinyíló kukánk  volt (azóta mit ad Isten? letört...) Szóval itt új megoldás felé kellett néznem: s ez pedig a gyümöcskosár lett, ami már igencsak megszolgálta magát, vagyis viszonylag kevéssé higiénikus már erre a funkcióra. Így lett ebből is tisztítószeres kosár...

Ez pedig itt nem DIY meg nem recycling, hanem a szép virágom a terasz-asztalon. Azóta már kinyílt.