Jelentem, túl vagyunk rajta, azt hiszem, idén szombatra esett, de már elmúlt. Nem kell megijedni, Luxembourgban július közepén továbbra is kabátban és sapkában járnak az emberek, ahogyan az normális. De esernyő nélkül el se indulnak.
Szóval volt egy melegnek tűnő féldélután. A dolog úgy indult, hogy nemrégiben vettem két üveg Sangriát, eredeti üveg csomagolásban, nem ám petpalackban. (No, azért később jobb híján olyat is vettünk.) Annyira szép volt az üvege, hogy nem volt szívem kidobni a "jó lesz ez még valamire" jeligével, s fogtam magam, beáztattam egy vödör vízbe, hogy leoldja a címkéket. Ez persze Macinak nagyon megtetszett, és elkezdett a hideg vízzel pancsolni (értsd: hosszú ujjú bodyban könyékig akarom mondani vállig a vödörben turkálni.) No, megesett rajta a szívem, s vittem neki egy lavór meleg vizet, amit láthatóan nagyon komált is. Csak azt sajnálom, hogy ez nem lehet túl gyakori program errefelé. Másnap kimentünk buborékokat eregetni az utcára: sapka-sálban, bélelt polárpulcsiban.
De a kérészéletű nyarat megörökítettem:
Szemfülesek azt is megtalálhatják a képen, mi lett a sangriás üveg sorsa, de készülök egy DIY-bejegyzéssel, aminek ez is eleme lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése