Lourmarin

...azonban mi nem a Cote d'Azur-ra mentünk, hanem Provence más részére, a Luberon-hegység alatt fekvő Lourmarin-ba, amely igencsak jó döntésnek bizonyult. Franciaország egyik legszebb falujaként tartják számon, s ennek megfelelően nem is kellett csalódnunk benne: girbe-gurba utcácskáin jó volt sétálni, élvezni a meleget és a virágos ablakokat. (Igen, én Luxembourg után határozottan a meleget élveztem.)

Egyébként számomra hihetetlen, de tényleg sokszor lehet levendula-illatot érezni, ha sétálgat az ember, pedig Lourmarin nem is annyira levendula-földektől övezett település. (No, azért a későbbiekben ebben sem szenvedtünk hiányt, de azt hiszem, ez külön bejegyzést érdemel...)

Lourmarin várossal kapcsolatban el kell mondanom, hogy megtaláltam a szállásunkat a neten, árban és színvonalban tetszett, le is foglaltuk. Eközben párhuzamosan rendeltem a bookline antikváriumából néhány Peter Mayle-könyvet, amelyeket már itt is mutattam, mert nagyon tetszettek. S csak ezután derült ki, hogy Peter Mayle éppen Lourmarinban él, egész Provence-en belül épp abba a faluba sikerült mennünk! Ennek megfelelően a helyiek ismerték is, ha szóba került a neve pl a szállásadónknál, rögtön szívesen mesélt róla.

Pedig Lourmarinnak volt már egy híressége, mégpedig ugyancsak egy író, Albert Camus. A kis falusi temetőben ott a sírja, egy egyszerű kő, semmi felhajtás.

Ilyet nem szoktam csinálni, de most bemutatom a szállásunkat, mert nem volt mindennapi:

A házat az 1500as években építették, egy nagy belső udvar köré szerveződik, eléggé labirintusosan-romantikusan lehet megközelíteni így az egyes apartmanokat, érdekes szinteltolások szabdalták. Mi egy utcáról is különbejáratos apartmanban laktunk, ami természetesen az udvar felől is megközelíthető, épp azon az ajtón, ahol a "díszhálóing" lóg. Vártuk, hogy este kísérteni fog, de nem tette...

Tehát volt egy nagy nappali-hálónk, egy fürdőnk és egy konyhánk (nem volt sokkal kisebb az eredeti lakásméretünknél. :)

Ha valakinek megtetszett a hely, akkor itt közlöm a weboldalt is: http://www.cordiere.com/

Ez a szökőkút a ház főbejárata előtt szökött. Ekkor még nem tudtuk, hogy itt minden este asztalokkal rakják körbe a szomszéd pizzériából, és romantikus vacsorákat költenek el itt a párocskák. (meg többek között Peter Mayle is!)

  Kis esti sétánk során...

Lourmarin egyik temploma, mögötte épp nem látszik a kastélya. Ezek nem szerves részei a városnak, ugyanakor közel találhatóak és festői környezetben, így egyáltalán nem ront a városka élményéből. (a néni épp a kutyája után ugrik a susnyásba.)

Kabócák mindenütt... És még szeretik is őket. Mondjuk próbálnák meg utálni.

Megpihen.

Mikor Lourmarinról kerestem információkat, többször találkoztam ezzel a képpel a festett Petit Marseillais boltjáról, merthogy ez már szimbólummá vált. (A szappan is meg a falfestéses cégér is). Első esténk során hosszas bolyongás után találtunk rá, s kb az utca ezen pontján vissza is fordultunk, hogy hasonló bonyolultan hazatérjünk. Másnap reggel jöttünk rá, hogy innen 20 méterrel kellett volna továbbmennünk, ott lakunk...

Ez a macska épp az említett bolt felett lakott két emelettel.

Maci, a macska-kedvelő sokáig nézte.

Megkerestük Camus sírját:

Folyt.köv.!