A helyzet az, hogy december legelején elromlott a mikrónk, furcsa dolgokat produkált. December 6-án vittük el a szervízbe, amelynek még a garancia értelmében kellett megjavítania. Természetesen karácsonyra még nem lett kész, akkor már gondoltuk, hogy az ünnepekben hozzá se fognak nyúlni, de hogy még január második felében se volt róla hír, már kezdtünk kissé idegesek lenni. Amikor ott hagytuk, Apájának sikerült kiharcolnia egy csere-mikrót, hiszen a gyerek cumisüvegjeit annak segítségével szoktuk fertőtleníteni, de ez egy eléggé kis kaszvadt darab volt, a fertőtlenítő csak úgy fért be, ha a forgó tányért és a forgót kiszedtük belőle. Meg különben is, nem volt egy szép darab. (Persze az ember nem a szépségéért veszi a mikróját, de meg kell mondjam, a mienk egy eléggé kulturált külsővel rendelkező darab :). No, néhány telefonálás után (eleve nagyon nehéz őket ilyenmódon elérni), előbb elárulták, hogy fogalmuk sincs mi a baja, de legalább nekiláttak, s így január végére meg is szerelték, péntek este mehettünk érte. Itthon aztán nekiálltam, hogy szépen megtakarítsam, amikor a kezemben maradt a kilincs! Persze, hogy nem azért, mert vadállat módjára akartam kinyitni, nem is vágtam hozzá semmit. No, de van ilyen, gondoltam. Ahogy Peti meg akarná javítani, látja ám, hogy ezt már egyszer megragasztották! Szóval eltörték, és ahelyett, hogy a két hónap alatt, amíg náluk ült a sarokban szegény, rendeltek volna neki egy újat, így akarták "kijavítani"... Nem értem, nem gondolták, hogy észre vesszük? Vagy mért nem használtak akkor egy minőségi ragasztót? ÉÉÉS: mért nem vallották be?! Szóval igencsak mérgesek voltunk... Végül az eszközt nem, csak a fogantyút hagytuk ott, mikor hajlandónak mutatkoztak a cserére. (Próbáltak volna másként tenni... hehe)
Evezzünk vidámabb vizekre, hogy közhellyel éljek. Bab (aki 22:12 perckor még mindig nem alszik a kiságyában, hanem énekel, karattyol, most kicsit süvöltözik, stb), szóval vicces dolgot művelt ma. Szokása, hogy a szőnyegről összeszedi a szöszt, nem kosz az, hanem a saját anyaga, ami nem túl jó minősége miatt feljön. Maci ilyenkor némi ujjacskák közti bögyörgetés után a legközelebbi szülőnek odaviszi, és "megajándékozza" vele. Ma épp Apája volt a soros, aki hirtelen csak annyit mondott: "Köszi Mackó, de mit csináljak vele? Vidd el inkább a szemétbe!". És láss csodát, a gyerek elment a konyhába, kinyitotta a szekrényajtót és kidobta a szemétbe! Majd pedig becsukta az ajtót. Csak lestünk, hogy ezt meg honnan tudja? :) És honnan érti?
Most pedig hadd mutassam be két új szépségemet itt a lakásban. Az egyik a korábban említett Amarillys, amelyet épp két hete s két napja vettünk. A vásárláskor alig volt az egész virág 15 cm. Ma elmondható, hogy az első szára úgy 60 cm, 4 teljesen kinyílt virággal a tetején, a második szára úgy 40 cm. Ha jól látom, hamarosan ezen is lesz 4 virág!
A másik egy (pontosabban kettő) szószóstál, amelyeket a Trocból szereztem, darabját 1 E-ért! Rá kellett jönnöm, hogy szószostál rajongó vagyok, de csak, ha nem eredeti célra használjuk :). Az egyikből így kaspó lett, a másikból pedig cukortartó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése