Ismét szombat: gyerekvásár. Mármint gyerekjáték.
De mielőtt erről mesélnék, kimagyarázom a kimaradásom: visszaestem a betegségbe, ráadásul még jobban benne voltam hét elején, mint korábban, de már jól vagyok, csak azt a lóméretű gyógyszert ne kéne már enni...
Nem is történt igazán említésre méltó a héten, kivéve a tegnap estét. Apája azzal ment el itthonról még reggel, hogy vegyek valami különleges halat az osanban. Nem kellett sokáig keresnem: a tengeri herkentyűs pultnál 20 cm átmérőjű rákok figyeltek. Tavaly karácsonyra a menü két darab guszta languszta volt, úgyhogy az már kipipálva. A mostani fogás az a széles derekú, lapát alakú egyed, akinek sokáig nem is jutott eszembe a neve. Még el se döntöttem, hogy tényleg ez lesz a vacsora, máris rám került a sor, s a halárús legény kérdőn vizslatott. Ekkor azonban megmozdult a pult, azaz néhány darab arrébb mászott. Jesszus!-gondoltam, de nem volt idő ijedezni, hosszú sorok álltak még mögöttem."Kettőt kérek"- mondtam, s valamit visszakérdezett, amit nem értettem. A másik árus bólogatott a fejével, hogy úgy lesz jó, hagyjam rá. Mondom biztos igaza van, ők tudják, legyen úgy. Jah kérem: a kérdés az lehetett, hogy jó lesz-e ha élve csomagolja őket...
Hazajöttem két ÉLŐ tarisznyarákkal (amint az később kiderült), de olyan jó megtermett darabokkal!!!
Aztán mondtam Apájának, hogy a különleges vacsora meglesz...
Egyébként:bár épp tényleg olcsó volt, más szempontból nem éri meg: iszonyat sok meló van vele egész kicsi húsért, amit ráadásul nem árt, ha jól készít el az ember.... Mivel egyikünk se tengerbiológus, nem igazán tudtuk, hol is kezdjük szegény ártatlan páncélosok kibelezését. (ja, a titok annyi, hogy lobogó húsleveslébe kell őket 8-10 percig főzni. Utána garantáltan nem mozognak. Persze ez kicsit sok a mi gyomrunknak, akik sose vágtunk le élő csirkét, mert szegény állatka! De aztán az éhség győzött.) Aztán valahogy az értelmes hús kinyerése is megtörtént, úgy kb 2 óra alatt...
Előtte: (élve!) ((a barna csík a tányér mintája))
Utána:
Ennyit a rákokról.
Ma pedig egy rövid trieri bevásárló kitérő után mentünk vásárba - eladni! Több ismerős családdal együtt béreltünk egy standot, így aztán roskadásig telt mindenféle földi jóval az asztalka. Néhány dologtól sikerült is megválni, ráadásul le se alkudták őket, egy része viszont megmaradt. Bab pedig gazdagabb lett néhány klassz könyvvel, ugyanis előszeretettel nézegeti őket! Kapott Mikulásosat, erdő állatait, mozdonyosat, mindezt német, angol és francia nyelven.
A héten pont ezen gondolkoztam: itthon a nagyitól kapott angol gyerekdalos cdt hallgatjuk, a kocsiban a németet, little gymen pedig franciául (kellene) énekelni. Ja és persze magamtól magyarul zendítek rá. Szóval egész multilingual zenei képzésben részesül :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése