2011. október 13., csütörtök

Little Gym


Mindenek előtt: köszönöm a kedves bátorító szavakat, mindjárt jobban érzem magam :). Valójában nem ismertséget és elismerséget akartam én szerezni (ezért nem is posztolunk fészbúkra, igaz? :)), hanem csak az lenne a kezdeményezésem, hogy néha jó lenne, ha kis párbeszédek is ki tudnának alakulni, mert ugye ezzel a blogírással nagyon egyoldalú a "beszélgetés". Szóval akinek mondanivalója van, ne fogja vissza magát, annak meg különösen fogok örülni, ha legalább egy monogramot odabiggyeszt a végére, ha nem is akarja mindenki előtt felvállalni magát, én elszórakoznék rajta egy napig, hogy kitaláljam, ki írt... Név nélkül kicsit nehezebb, de mondjuk így is szokta furdalni az oldalamat :) Na jó, mindegy örülök az Anonimeknek is, csak sokan vannak :)

Amiről viszont a cím szól, az a ma délelőtti foglalkozás volt, amelyet Babbal meglátogattunk. Mivel itt nincs sajnos Kerekítő meg Ringató, mást kellett keresni, hiszen Bogyesz nagyon nyitna már más gyerekek felé, másrészről meg nagyon eljött a mindenre felmászós korszaka. Na, ezt itt a Little Gym termében kiélvezheti: telis tele van kellemes méretű színes szivacselemekkel, amelyek csak úgy hívogatják az efféle 14 hónaposokat! S emellett még foglalkozást is tartanának nekik, amennyiben ez őket a szivacsnál is jobban lekötné: hol zenére, hol énekszóra, hol állathangokra kellene kis tornagyakorlatokat végezni a szülő segítségével. De persze semmi sem kötelező.
Úgy érzékeltem, a szemeszter már szeptember elején elindult, de még most is csatlakozhattunk. Ez a csütörtök délelőtt 11 óra épp alkalmasnak bizonyult számunkra is, így adódott, hogy belecsöppentünk ebbe a kis társaságba: nagyjából 15 gyerkőc közé mind a 15 anyukával. (Na jó, volt egy apuka is.) Maci nagyon élvezte, bár ő már nagyobbacskának számított azzal, hogy tud menni (nem egész másfél hete ugye :D),  rajta kívül csak 1-2 babóca járt. Egyrészt nagyon mosolygott a többiekre, másrészt sokszor meglógott és a tornaszerekre mászkált fel. A labdák és a buborékfújás voltak a kedvencei. Az oktató néni többször is elcsente, hogy vele mutassa be a gyakorlatot. De bizony nagyon a szeme előtt kellett lennem, nehogy megijedjen, még tart ugye ez a szeparációs időszak...
Szóval összességében nagyon jó volt, az is, hogy volt még hely, mert pl a babaúszásra semmi esélyünk sincs, legalábbis a Coque-ban, de úgy hallottam, más uszikban se sok. Szóval ahhoz képest jók vagyunk.
Ja, és az a furcsa, hogy az óra franciául és angolul van. Franciául ugye se én se Bab nem gagyeválunk, angolul esetleg én kicsit, szóval elő kell szednem minden tudományomat... Ha talán német-angol lenne, kicsit könnyítene nekem, mondjuk Macinak édesmindegy. Apája örülhet, hogy hall egy kis angol szót a gyerek.
A folytatást majd meglátjuk... (nem occsóóó)

3 megjegyzés:

  1. de most már a "cuki"-ra klikkeljen a férfiember ha tetszik a szöveg? valami emberes "tetszik" jobb lenne:)
    laci

    VálaszTörlés
  2. Igaz, igaz, ez jobb így? vagy még emberesebb kell? :)

    VálaszTörlés
  3. Anonimból csak az a régi egy van, azért küldtem el háromszor, hogy legyen hozzászólod 3-is.
    Anonim.

    VálaszTörlés