Úgy gondoltam, ha majd utolérem magam, írni is fogok. Épp most tornyosul szemben velem egy halom vasalnivaló, de én mégis itt ülök és írok.... Vajon azért-e, hogy kielégítsem Olvasóim olvasási igényét, vagy azért-e, mert utálok vasalni? De legalábbis nem tartozik a kedvenceim közé... Hát ki tudja.
Azt is megfogadtam, hogy először is, ha billentyűzetet ragadok, akkor biztosan az utazási irodás csajnak írok, mégpedig válaszokat az augusztusban feltett kérdéseimre, amiket neki nem sikerült megírnia. Pedig 3-szor küldtem el neki a levelet. De valószínűleg nem tudta a válaszokat, csak annyit nem sikerült leírnia, hogy elnézést, nincs információm az ügyben. Tehát terjedelmes levelet fogalmaztam már meg neki.
Mert ugye nyaralni voltunk. De szépen is hangzik ez. Tényleg, egész nyáron erre készültünk, mindent ehhez igazítottunk. Csak arra nem kódoltuk át az agyunkat, hogy bár elutazunk, de nem pihenni megyünk, hiszen ott lesz az 1 éves gyerekünk, akit továbbra is ugyanúgy ki kell szolgálni, utána kell rohangálni. De ez nem is lenne baj -gondoltuk naivan-, ha legalább közben valaki minket kiszolgálna, értsd elénk teszi az ételt, elmosogat, és 1 hétig nem kell házimunkával foglalkozni.
Viszont, amivel nem számoltunk, hogy az új körülmények között elég sokat kell alkalmazkodni ahhoz, hogy a gyerek ugyanazt az ellátást megkapja, mármint meleg, pépes étel, olyan babaágy, amiből nem esik ki, fürdőkád helyett zuhanyzós fürdés, stb. Ráadásul ígéretet kaptunk, hogy bababarát hajóra megyünk, ahol lesz babaétel és babaágy.
Ez utóbbi úgy lett, hogy elvittük véletlen az összecsukható kiságyat, gondolván, a hajókázás előtti és utáni szállodai tartózkodásnál biztos, ami biztos kéznél legyen. Aztán a csomagleadásnál a kisasszony észrevette, és rábeszélt minket, hogy vigyük fel a hajóra. Kicsit ódzkodtunk, hiszen kicsi ott a hely, meg amúgy is, nekünk megígérték, hogy intéznek valamit. A "valami" a falról úgy másfél méter magasságban lenyitható felnőttágy volt, egy olyan ráccsal, ami talán megakadályozza, hogy nagy hullámzáskor a felnőtt leguruljon az ágyról. Azt biztos nem, hogy egy 1 éves gyerek ébredés utáni azonnali felállását ne kövesse egy másfél méteres zuhanás. Szóval örültünk a kiságyunknak...
Féltünk, hogy a bébiételt nem engedi majd fel a hajóra, mert ugye "van". Meg ételt nem engednek fel általában. Így csak kb fele napra elegendőt raktam be, hogy majd én kiharcolom, hogy igenis vihessek fel, mert mit csinálok majd a kiránduláson az éhes gyerekemmel. Mármint egy parti kiránduláson, ahol nem lesz hajókaja sem. Szerencsére szó nélkül felengedték a babakaját, kár, hogy nem vittem még többet. Ugyanis a hajón NEM volt babakaja. Mármint olyan 1 éveseknek (és az alattiknak való), akiknek kevés foguk miatt nem adhat az ember rághatót. De a leleményes szülő kitalálja, hogy nem baj, ott a jó krémleves. Már amikor krémleves van. Amikor nincs, akkor sincs gond (gondoltuk mi naivan), turmixolják össze! Ezt az ártatlannak tűnő kérdést még az 5. napon is mélységes megvetéssel a szemében utasította vissza a főszakács a 11. emeleten. Nekik nincs turmixgépük, csak az 5.-en lévő étteremnek. Jah kérem! És??? Az engem hol érdekel? Talán tessék szépen lesétálni, ha már nem telik egy turmixgépre (igazán óriási költsége van...). Azt hiszem, kifizettük az árát...
Vagy. Délután 4 órakor merészeltem meghámozni néhány gyümit a kölyöknek, és a fenti kérdéssel fordultam a főpincérhez (turmixoltatná-e össze.) "hát ezzel engem maga nagyon nehéz helyzetbe hoz. Mért nem jött délben?"
No komment.
No ez volt a nyaralási panaszkodásaim első fejezete. :) Remélem, sok kisgyermekes szülőt sikerült gyerekes utazásra buzdítanom :D
Jajj, szegénykéim! Először csak a második részt olvastam (nem vettem észre, hogy van első is), hát enm gondoltam, hogy lehet még fokozni. Legközelebb gyertek hozzánk nyaralni;). Na jó, nem gondoltam komolyan, tudom, hogy az nem olyan nyaralás.Remélem, azóta rendbe jöttetek és valahogy a vasalnivalón is sikerült keresztülharcolnod magad. Sok puszi!
VálaszTörlés