sütik&séták

ÁDÁMKA  1.  SZÜLETÉSNAPJA !!!
( szöveg is került a képek végére)

Nagyon szép napunk volt ma (kivéve, hogy ezt a bejegyzést egyszer már megírtam és elszállt, na ilyenkor nem látom annyira szépnek a világot.) Lényeg, hogy még a Nap is kisütött, ma volt a luxembourgi nyár, Bogyó tiszteletére. Sőt, még meleg is volt. Így aztán időnk nagy részét a teraszon töltöttük, csak a tortakészítés idejére húzódtam be a konyhába.

A torta pedig úgy készült, hogy kitaláltam, mi is lenne az a torta, amit az 1 éves Bab is értékelne: túrótorta! Na, nem csak én találtam ezt ki, az internetes anyukák is ezt ajánlották, volt is egy jó kis recept. Vagyis jónak tűnő, de később megbánós. Ugyanis a recept szerint egy egész citrom reszelt héjának és kifacsart levének is bele kellett kerülnie a masszába. Sikerült viszont egy lédús darabot választanom, gondolhatjátok, az eredmény jó savanyú lett. Felnőtt szájnak még csak-csak finom, de babaszájnak: hm... úgy tűnt, nem annyira.

De a fényképek nem ezt a fanyalgást ábrázolják, mint inkább a tortától való megijedést. Először is minden szülő és nagynéni furcsa készülődésben van, és különben is Bab már igen éhes, nem is érti, hol marad a szokásos délutáni uzsonna. Na de amikor kihozzák azt a nagy fura valamit, aminek a közepén egy korábban nem látott fényes valami ficánkol, azt igencsak meg kéne fogni, akkor azonban Anya jól rákiabál, amitől illik jól megijedni. Na ennyit az idilli szülinapi ünneplésről, fotózásról. Inkább vigyék onnan jó messzire. Ja, hogy ezt meg lehet enni? Hm, meggondolandó. De akkor meg kiderül, hogy ez az izé még fanyar is. Inkább kiköpöm.... Helyette mégis az osanos kekszes puding csúszott.

Még jókor történt ez az akció, mielőtt a szomszéd Nathalie tiszteletét tette volna nálunk. Egy szelet tortáért cserébe hozott nekünk egy buborékfújót. Az a vicces ebben, hogy a jó időre való tekintettel nekem is ma jutott eszembe, hogy bubit kéne fújni, tűvé is tettem érte a lakást. (Na erről később.) De meglett. Szóval Babbal délután buborékot fújtunk. Persze mindig meg akarta fogni azokat is.

Torta után pedig felpakoltuk a gyereket a babakocsira, és irány az osan. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy Babot az első szülinapján befizetjük néhány kör ringlispílre. Ahogy azt gondoltam is, ez az a kor már, amikor érdeklődve nézi, tetszik neki. Mivel 4 kört mentünk, én már eléggé szédültem a végén, remélem, ő azért nem. Minden körben másra ült fel, más emberrel. Gondolom majd eljön hamar az az idő is, amikor ő ott fog vonyítani, hogy fel akar ülni, nekem meg majd az idegeimre megy, mert mennék haza :) Most még nem így történt.

Szóval a keresgélésről. (Az egyik dolog, amit a legjobban utálok. Tiszta időrablás. Mért nincs mindig minden a helyén??)

Egészen bizonyos, hogy létezik a fekete lyuk. Mégpedig a lakásunkban található. Másik teória szerint léteznek a gonosz házimanók. Még nem eldöntött, melyik az igaz. Tény, hogy a lakás egy nagy vesztő-hely... Mindennek lába tud kelni, mégpedig abban a pillanatban, amikor megszületik a gondolat: szükség van rá. Így volt ez ma a bubifújóval, tegnap a telefontöltőmmel, múlt héten pedig a pendriveommal. No, az első kettő már megvan, és a házimanót Ádámnak hívták. A telefontöltőért is tűvé tettem mindent, este Apája is. Furcsa, de nem volt biztonságos érzés egész nap telefon nélkül lenni. Mi van, ha történik valami a gyerekkel? Este végül számítógépes úton feltöltöttük, majd másnap Szilvi nénje megjelent a töltővel. Valószínűleg Valaki becsempészte a bőröndjébe... A pendrive azóta sincs meg: utoljára Bab szájából vettem ki, hogy "Anyának erre még szüksége lesz"...

Visszatérve Bab születésnapjára egy másik bebizonyosodott igazsággal zárom soraimat: tényleg csuklik az, akit sokat emlegetnek... Kedves Ismerősök, Rokonok, Jóakaróink, akik ma becses szátokra vettétek Ádám nevét: a gyerek ma négyszer csuklott, alkalmanként 1 órán át...