Szombaton elmentünk az Ikeába. Az apropónk az volt, hogy mint ahogy azt korábban írtam, széles a babakocsink, de a gyári szűkítő nem ér bele semmit. Anyája erre kitalálta, hogy kéne venni egy pelenkázószivacsot, egy nem túl drágát, amit aztán bele lehetne alakítani. Láss csodát, az ötlet Apájánál sem talált süket fülekre, így a kicssalád felkerekedett. Ikea áruházában pedig meg is találta az alkalmasnak ígérkező darabot - a kiállítottak között. Vagyis: csak ott, mert általában elfogyott :(. Projekt elnapolva....
Aztán rátaláltunk egy érdekes dizájn-boltra, ahonnan alig bírtunk a végén kiszabadulni, pedig megígértük Szilvi nénjének, hogy itthon várjuk megérkeztét. Csak 5 percet késtünk :) Ő meg szerencsésen megérkezett.
Vasárnapról az egyetlen értelmes bejegyezni valóm, hogy épp az összes nagyszülő volt vonalban szkájpon, mikor Babfi megtette az ő szemük láttára első támasz nélküli lépését. :) Szóval, globalizált világunk egyik csodájának köszönhetően legalább ők sem maradtak le erről a fontos momentumról :) Igyekszünk videón is megörökíteni majd.
Éjjel aztán volt nagy rivalgás, ez már 3 hete tart: Bogyesz 2-3 óránként felébred, és 1 óra sírás után alszik vissza. (Azt hiszem, ezt már írtam korábban is. A probléma még mindig fennáll. És nem tudom, miben gyökerezhet. Fogjuk a fogakra...) Persze nem hagyom órákig sírni, adok neki vizet, vagy tejet, attól függően, épp mennyire vagyunk közel a reggelhez. Igen ám, de az ivás közben majd' bealszik, mikor leteszem, kezdi elölről..... Ötlet???
Miután végre kialudtuk magunkat, megebédeltünk Szilvi nénjével, majd útra keltünk. Felfedeztük a Corát (nagyon tuti táskát vettünk féláron - többek között), majd pedig szállásnézőbe mentünk. (Ugyanis nagynéni most egy darabig itt fog lakni, velünk egy városban.) Közben anyája sokat vezetett idegen helyeken, úgyhogy most büszke magára :). Este pedig mindannyian élvezhettük a Nénje által sütött halacskát, Apája is megnyalta mind a 10 ujját utána :)
Szilviét? :D
VálaszTörlés