sütik&séták

No szóval, a múlt hét úgy volt, hogy még nálunk lakott Szilvi nénje, vele töltöttük a napokat, kerestünk neki szállást, bevásároltunk vele, stb. Mindig volt valami tennivaló.

Aztán szombaton voltunk az amneville-i állatkertben. Mondanom se kell, nem mi voltunk a legkisebb gyerekkel, sőt, valahogy az volt az érzésem, Észak-Franciaország összes 1 évesével ide jöttek azon a napon. Nem mondom, hogy akár Bab különösebben felborzolt kedéllyel fordult volna az állatok felé, na de az állatokon se láttuk az óriási érdeklődés jelét irányunkba :D. Sőt, meglehetős nyugalommal szemlélték a sok bamba kétlábút a ketrec túloldaláról... Na de azért jó volt, sok állatot láttunk, és Bogyesz is sokat nézelődött. A legviccesebb az volt, mikor Apájával a kecskéket etették kézből, és Bogyó kezéből is kiette a kecske az állatoknak szánt édes pattogatott kukoricát. (nem mi találtuk ki, ezt lehet nekik adni.) Na, akkor szegényke megijedt... Az állatkert "highlightja" a néhány óránként kezdődő állati bemutatók, amik közül mi a fókashow-n vettünk részt. Még úgysem voltunk korábban ilyenen. Nagyon ügyesek a fókák és rozmárok, igazán cukik. Az idomárok is jó hangulatot varázsoltak (igaz, minden franciául ment, de a látvány is elég élvezetes volt). Hogy ebből a mi gyerekünk mennyit fogott, az rejtély, általában a zenés részeket végig ugrálta a kezemben. Nem ültünk nagyon messze a medencétől, de nem tudom, rájött-e, hogy az állatok bemutatója miatt ülünk ott, és azokat kéne nézni... :) Nem baj, ha csak a jó érzés maradt is meg, az is elég.

Az állatkerti emberi étkeztetés hagy némi kívánnivalót maga után, eléggé sajátságosan szegényes... De azért túléltünk.

Azért majd jövőre is ellátogatunk egy állatkertbe, talán már jobban fogja Bab is élvezni.

Ma pedig igazi vasárnapot tartottunk. Ahogy annak lennie kell. Reggeli futásom után nekiálltam rákot sütni - nagyon jutányosan szereztünk két kilót. Nem csak az a jó benne, hogy finom, hanem, hogy egyszerűen és gyorsan készíthető el.

Délután megnéztük a Van, aki forrón szeretit, mert már annyira rég láttuk, hogy nem is nagyon emlékeztünk rá. Utána Szilvi nénje volt olyan aranyos, hogy elvitte Babot sétálni, amíg mi tudtunk aludni egy jót. A nap java viszont csak eztán kezdődött. Sajnos nem tudtuk, hogy erre mindenképp rá kéne beszélnünk Szilvi nénjét, így hagytuk hazamenni (az új szállására), de majd legközelebb vele is pótoljuk: elmentünk biciklizni. Ezt úgy kell érteni, hogy nekünk van 1 db, amin a gyerekülés is van, és kellett egyet bérelni a városi hálózatból, a Velo'h-ból. MÁr majdnem két éve lakunk itt, de ez volt az első eset, hogy ezt kipróbáltuk. Eléggé masszív, de jó minőségűek ezek a biciklik, kivéve talán a féket, az nem volt a legtökéletesebb. De használható annyira, hogy bejártuk vele két és fél óra alatt a várost. A másik, amit már terveztünk, mióta itt lakunk, lemenni a Petruss folyó (haha- inkább csermely vagy ér) völgyébe, a parkba. Na ezt most megtettük a biciklivel, mondjuk szigorúan ahhoz a feltételhez kötve, hogy a kb 100 m-es szintkülönbséget felfelé az ingyenes városi lifttel tesszük meg: így is volt elég sok emelkedő az utunkban... Nagyon szép az a rész, kár, hogy nem vittünk fényképezőt. Mondjuk ma megint volt vagy 15 fok, folyamatosan felhős ég, szóval tipikusan az az idő, amikor az ember csak aludna... Nem biztos, hogy szép képek készültek volna. Talán csak a kis Babszemről, aki fogta magát, és bealudt a bicikliülésben. Na ez nem valami kényelmes póz, úgyhogy siettünk, hogy olyan helyre jussunk, ahol ki tudjuk venni: a Grundon lévő kedvenc helyünkre ültünk be forrócsokizni, amíg Bogyeszka kialudta magát. Mikor felébredt, ő is kapott belőle :) De még hátravolt a hazaút, ami ugyancsak nem volt rövidebb, mint az odaút, bár a lift tényleg sokat javít a helyzeten.

Úgyhogy most jó fáradtak vagyunk... :) De jó dolog a várost biciklivel felfedezni.