sütik&séták

Az a péntek 13 nagyon megviccelt, minthogy később visszakerült (ki tudja honnan?) a szerdai bejegyzésem... Az informatikában doktorit szerzett férjem a megmondhatója, hogy tényleg nem volt ott egy fél napig, nem csak én nem találtam. Na mindegy.

A hétvégénk elég hétköznaposan telt, mivel a fent említett férj mindkét nap dolgozott. Amúgy sem volt jó idő, nem is baj, nem fájt a szívünk, hogy épp valami jó kis kiránduláson kéne lennünk.

Szombaton vendégünk volt, Petra és 3 éves kislánya személyében, velük voltunk játszótér-felfedezőben a környéken.

Vasárnap Apáját hazacsábította a palacsinta, ezen kívül Babbal pihentünk. Este ismerősökkel találkoztunk. Ezen kívül félóránként felváltva zuhogott, vagy sütött a nap 100 ágra, egyszer még jég is volt.

Mogyesz a héten nagyon rákapott, hogy felmásszon rám, sose lehet eldönteni, épp tényleg van-e valami baja, vagy csak rászokott már. De mindig talál ürügyet, ha kicsit is odavágja valamihez a buksiját, már nagy hisztit rendezve közeledik, hogy vegyem fel és vigasztaljam meg... De azért egyre ügyesebb, egyre stabilabban áll. Épp emiatt már a konyhaszekrény mellett szinte nem is kell kapaszkodnia, esetleg 1 kézzel támaszkodik, s a másikkal kinyitja a szekrényajtót, ahol a szelektált szemetet gyűjtjük, s sorba vágja földhöz a kiürült bébiételes üvegeket... Először annyira meglepődtem, hogy már erre képes, hogy vagy 3-at földhöz vágott, mire a 4. eltörésénél feleszméltem, hogy talán most hagyjuk abba.

De szombaton sikerült magára rántania egy fél kancsó málnaszörpöt is. Na ettől aztán maga is jól megijedt, én meg attól, hogy vajon a fal is rózsaszín lett-e. Az nem, csak a padlót kellett sokáig súrolni, hogy ne ragadjon, meg a gyereket átöltöztetni. És a kancsó se tört el!