sütik&séták

Először is, bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, és köszi Mindenkinek a kedves hozzászólásokat és emaileket! Köszi a bátorítást és a drukkolást! (Bab egész vasárnap csuklott :D)

Eléggé fárasztó napon vagyunk túl, úgy érzem, ennyi erővel ez flottul is mehetett volna. De ehelyett idétlen várakozások sora fárasztott Babát és szülőjét.

Kezdve ott, hogy hiába csak 9 órakor kellett a sebészeten becsekkolnunk, ahhoz, hogy Apja a klinika területén szállást kapjon, korábban kellett érkeznünk. A Ronald McDonald házban igaz, hogy csak 8-kor nyit az iroda, de váltig állítom, hogy mikor múlt héten a kedves asszony felhívott, hogy ha időben, értsd fél 8-kor itt leszünk, biztos lesz szoba. Mert ők már úgyis itt vannak fél 8-kor. Aha, csak épp mással foglalkoznak, nem szobakiadással. Ma pl Valentin-napi reggeli előkészítéssel. Szóval várhattunk 8-ig. Itt ugyanis hiába tudja már az ember hónapokkal korábban a műtét időpontját, nem lehet előre foglalni, érkezési sorrend van, és mindig teltház.

Na, lényeg, hogy sikerült megcsípni az egyetlen szabad szobájukat, ami árban is nagyon jó, a sebészeti klinikához is közel van, és mellesleg elég jól felszerelt kis szoba.

Persze, nem ez a lényeg, de ha már van, az jó :)

Gyors etetés után bevágtattunk a sebészetre, amely épület meglehetősen labirintusos, ehhez még nagy is, szóval nem egyszerű a szobánkig eljutni. Hohó, csakhogy reggel 9-kor messze voltunk mi még a szoba megkapásától! Először is, német pontosság ide vagy inkább oda, jól megvárakoztattak minket a kis nővérkék, közben millió papírt kitöltettek velünk annak ellenére, hogy már a múltkor is kaptunk milliót, amit otthon néhány röpke óra alatt elolvastunk és kitöltöttünk. Gondolván, hogy itt majd csak becsúsztatjuk és már megyünk is tovább. "Szerencsére" a mai papírok ugyanazokat a kérdéseket tartalmazták pepitában. Ezután volt 2 előre "lefoglalt" időpontunk és egy olyan, ahova a nap folyamán (értelemszerűen munkaidőben) bármikor érkezhetünk. Ez elég laza ütemtervnek hangzik, ugye?

11-kor az aneszteziológussal találkoztunk, nála még csak 10 perc csúszással. Itt már kezdtünk kicsit kittikadni, mert kb még pisilni se mentünk el addig, a babát nem tettük tisztába, nem volt nálunk a kajája stb. 

A következő időpontunk délután 1 órára volt megadva, de nekünk a kettő között még volt egy kis papírmunkánk a városban a helyi egészségbiztosítónál. Utána megvettük az ebédünket, de már nem volt annyi időnk, hogy megegyük, loholtunk a fül-orr-gégészetre babástul, ebéd nélkül. Szegény Babnak ott végre adtam enni, és a várakozás alatt néhányszor be is aludt a kezünkben. Egy hallásvizsgálatot leszámítva 3/4 4-re kerültünk be, amikor már igazán idegesek voltunk, hogy ma még a fogorvosnál is jelenésünk lenne. A csaj, (nem tudom, hogy asszisztens-e vagy orvos, nem derült ki, csak az, hogy már a múltkor is vele tárgyaltunk), szóval felolvasta nekünk kvázi a papírt, amit ennyi erővel 1kor a kezünkbe nyomhattak volna, hogy olvassuk el és írjuk alá. Ráadásul semmi új információt nem tartalmazott. De még szerencse, hogy nagy feldúltságunkban nem szóltunk rá valami negatívat magyarul, mert amikor valamit mondtam Petinek, hogy vegyen ki egy papírt a dossziéból, vagy hasonló, a csaj megszólal:

- Ja, hogy ti mágyárul beszéltek? :)

Kár, hogy ezt a német tanácsadás végén mondta csak, innentől persze már magyarul beszéltünk, és a kérdéses részeket megkérdeztük újra. Nem világos teljesen, mi a kötődése, az biztos, hogy Zalaegerszegen született, mikor a szülei Mo-n tanultak. De hogy azok mennyire magyarok vagy németek? Mindegy.

Közben lett egy fél 5-ös időpontunk a fogdokinál, még oda is értünk időben. Ott tényleg gyorsan végeztünk, csak körbefényképezték Babot kívül.belül, és kész is voltunk!

Ezek után mindannyian visszavonultunk Apja szállására, ahol ettünk és kb negyedórát feküdtünk. Aztán újra Chirurgie, ahol végre elfoglaltuk mi is a szobánkat. Reggel még volt itt egy kislány, de mondták, hogy estére csak a miénk lesz a szoba, ami azért nagy királyság :) A kiságyat mondjuk a góliátoknak tervezték,iszonyat magasra kell emelni szegény gyereket, főleg, mert rács is van rajta, nehogy kiessen. Vicces volt, hogy hoztak két teljes adag vacsorát, Ádám nevére szólt az egyik :) Nem mondom, hogy kár, hogy már nem voltunk éhesek, mert épp előtte ettünk, ugyanis annyira azért nem szólalt meg a vacsora. (Ebben a luxiak jobbak. Na de ne szóljak semmit, gondolom milyet kaptunk volna egy magyar kórházban.)

Aztán volt itt nagy nővérke-járkálás is, kaptunk kis kádat, amiben gyors fürdetést rendeztünk. Aztán megkérdezték, akarunk-e beszélni az orvossal a holnapi műtétről. Hát, már viszonylag képben vagyunk, 1-2 technikai kérdést leszámítva (pontosan mikorra is kéne elkészülnünk, ki lesz a sebész, és meddig fog tartani), de ám legyen, beszéljünk vele. Némi várakozás (:D) után a nővérke közli, hogy sürgős esethez hívták. 5 perc múlva: igazából 2 sürgős esete van, de a kettő közt beszélne velünk. (:D :D) (Szegény második eset). Mondtuk, ok nem érdekes annyira. De igen, mert mindketten alá kell írjuk a papírt. Csak azt nem értem, ha azt válaszoljuk eleve, hogy köszi nem akarunk vele beszélni, hogy lesz aláírva a papír.

Mindegy, Peti elszaladt a dokihoz beszélni vele (vitte az általam aláírt papírt :D)

Hírek:

• Reggel negyed 8-kor kezdenek, első lesz.
• Nem tart tovább 2 óránál mindenestől!!! (Ez a durva!)
• Az általunk megismert és nagyon szimpatikusnak tartott Landau professzor lesz a sebész. Ez a legjobb hír, ugyanis ma beszéltünk egy anyukával, az ő kisfiát is a Landau műtötte. Miért, kérdem, ennek a gyereknek volt hasadéka? - Azt hiszem ez mindent elárul!

(Mellesleg: az említett kisfiút nem félévesen operálták, mint szokásosan, hanem 2 évesen, ugyanis annyira sok betegséggel született, hogy ez nem élvezett prioritást. Először a bélrendszerét és a szívét tették helyre... Sajnos a genetikai bajjal nem tudnak mit kezdeni. Ilyenkor látja az ember, hogy mindig van rosszabb! Sokkal rosszabb! Egyébként: lehet azt mondani, hogy ennek a gyereknek nem lesz "normálisnak" vélt élete, de azt nem, hogy sosem lesz boldog! Szerintem most is az volt. Az Anyának viszont hihetetlen lelki ereje lehet! Mindenkinek újra és újra elmesélni... Utána pedig újra a gyerekre mosolyogni és énekelni neki!)

Kb ennyi történt ma. Sajnos a fáradtság és a sok várakozás sok idegeskedést szült. Viszont azt hiszem, nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy jó kezekbe kerül, és mindent elkövetnek azért, hogy ne érezzen fájdalmat.

Holnap jelentkezek! Jó éjt!