sütik&séták

Az éjjeli háromszori etetés után viszonylag kellemes nap következett. Azt hiszem, Bab a tegnap éjjeli 1 evést most pótolta be. Átlagra kijön a 2... De akkor már maradnék a mindig 2-nél.

De azért kipihentük jól magunkat. Szerencsére délre jól el is készültem, mert bejelentkezett Réka egy gyors látogatásra. Még tudtam módosítani az ebéd mennyiségén, úgyhogy meg tudtam hívni :)

A mai nap egyébként a csuklás jegyében telt: reggel -nem vicc- több mint 1 órán át csuklott szegény Bébi, aztán délután is rájött, és szerencsére, most este, altatáskor is. Ez a lehető legrosszabb időpont: szegény gyerek már tényleg elaludna, de 10 másodpercenként ugrik egyet. Már fel voltam készülve az egy órás altatásra is a reggelből kiindulva, de szerencsére 10 perc alatt abbamaradt.

Tegnap nem is írtam, hogy Bab megivott kb 1 dl almalevet minden zokszó nélkül. Ezen felbuzdulva ma sütőtökpürét adtam neki: felhígítva. Kb 5 kanálnak megfelelő mennyiséget dupláztam meg vízzel. Láss csodát: úgy nyelte, mintha mindig is a kedvence lett volna. Tehát nem az íze ellen volt kifogása eddig sem, hanem az állaga ellen, amit a nehezen nyelés sem segített elő (mindig visszaköszönt a lapka fölött...) Még ivott volna többet is, de gondoltam kezdetnek ennyi is elég. Szóval most mégis felcsillant a remény, hogy el tudom kezdeni a hozzátáplálást.

Este nagyon aranyos játékot talál ki: ült az ölemben, néztük a laptopot, és a következő pillanatban felnézett rám, a kis kezével megérintette az arcomat, aztán visszanézett a laptopra. Aztán megint rám, megfogta az orromat, vagy amit ért, aztán laptop. És ezt kb 10-szer egymás után. A végén már nagyon nevettem, annyira cuki volt, hogy ilyet kitalál.

Miközben Apa elment mászni, kicsit én is tornáztam hasizomra (inkább hashájra :D), aztán sütöttem stanglit Evelyn recepttárából holnap reggelre. (Finom lett!!)

Szilvi nénikének ezúton is gratulálunk a frissensült diplomájához!

Most pedig következzen Varró Dániel ide vonatkozó verse: :)

Csukolgató

(csodálkozva csukló csecsemőknek mondjuk)

Hukk! Hukk! Hukk!

Ez meg mi?

Hát mi késztet össze-össze

rezzenni?

Nagypapád, ki negyvenöttel

ment a megengedett felett,

épp ebben a pillanatban

a rendőrnek felemleget:

Eltűnődtem, mit csinálhat

most az én kis unkám,

azonkívül lassan menni

rettentően unok ám!

Nagymamád a bablevesbe

csülköt vesz a hentesnél,

közben rólad áradozik:

Képzelje csak kedveském,

van nekem egy kisunokám,

ilyen cuki, olyan cuki - 

fényképet is mutat rólad,

bólogat a pultos muki:

Tényleg cuki. Roppant cuki.

Gratulálok, nagymama.

Értékelném, hogyha kicsit

dolgozni is hagyna ma.

Emleget az egész család,

a képeket nézik épp,

miket rólad a facebookra

feltöltött a nénikéd.

Ezért kezdtél csukladozni,

hukk-hukk-hukk,

de ahogy jött, el is múlik

ukkmukkfukk.