sütik&séták

Tegnap jó későn értünk haza a sushi-partiról. Ráadásul, amíg ott voltunk, a meglévő 10 cm hó tetejére leesett újabb 10, s az éjszaka alatt még 10, tehát mondhatjuk, hogy HÓHELYZET van. Szerencsére hétvége lévén, az utakat se takarították, meg a házak előtt se szorgoskodtak most a múltkor kirendelt emberkék.

A sushi nagyon jól sikerült, végre degeszre ehettük belőle magunkat. Mert amilyen drága a sushi-shopban, ott az ember épp csak jóllakik vele, de még úgy enne szívesen... Most aztán volt mit. Saját magunk tekergettük, mindenféle finomsággal megtöltve. Bogyesz nem hozta a formáját, sokat sírt, biztos megint jött a foga, és amilyen az én formám, nem vittem neki rágókát. Pedig ott is van 3 kicsi gyerkőc, de mi túlüvöltöttük őket. Meg közben néhányszor bealudt.

Ma bezzeg nagy mosolygással ébredt, meg általános jókedvvel, mondtam is, hogy így kellett volna viselkednie tegnap is. Na jó, azért ott is volt vigyorgás néha.

Ma sem volt egy húzós napunk, nem sok mindent csináltunk, főleg, mert szinte egész nap havazott. Most épp a szél fúj, de valami irgalmatlanul. Szóval főztem ebédre egy kis csirkepaprikást. Most biztos azt hiszitek, csak ezt tudok, már 2 hete is ezt főztem. De ezt rendelték. Nem is lett rossz :-P

Aztán mindig eszembe jutnak még dolgok, miket nem vettünk meg karácsonyra. Talán a sütikhez már minden megvan, de a vacsorához még nem igazán. Csak hát az volt a terv, hogy ma átmegyünk Németországba bevásárolni, meg akár a fát is megvenni, amit persze felülírt a HÓ. Úgyhogy maradt estére a szokásos osan-kör. Merthogy vasárnap este nyitva van. Persze csak most, adventben, aztán megint visszatérnek a régi kerékvágásba: szombat estétől kezdve megáll az élet, a légy se zümmög. (Pedig abból nyáron itt van dögivel :)

Elindultunk hát a babakocsival a 30 cm hóban, merthogy úgyis ki kell mozdulni kicsit. Apának meggyűlt vele a baja, de most az egyszer áldotta, hogy nagy kerekűt vettünk: mással labdába se rúghattunk volna. Főleg, mert a parkban aztán végképp nem söpörte el senki a havat.

Vettünk 1-2 ajándékot is. Hihetetlen dolgokat találnak ki... Nem tudom, otthon is divat-e, itt most az a módi, hogy könyvet összecsomagolnak a tartalmához illő tárggyal, pl borkalauzt dugóhúzó-szettel, muffinos könyvet formával, de ami nálam vitte a pálmát: a dobozban található egy kb 20 cm-s faló (mármint fából készült ló), aminek a végtagjai is mozgathatók, meg a ló teste is, tehát be lehet állítani bármilyen pózba; s adtak hozzá grafitcerkákat, művészradírt, hegyezőt, meg feltételezem valami tankönyvet, hogyan rajzoljunk lovat?. Egy ideig elgondolkoztam, hogy mit is látok egyáltalán.

Másik helyi szokás, hogy a karácsonyfát már jóval karácsony előtt felállítják. Legtöbb szomszéd ablakában már hetek óta ott áll feldíszítve a fa. Nem is tudom, jó-e ez. Karácsonyra megunják.... Jobb ez a várakozás.

Ma azt hiszem a bölcsőnek is hasznát vettük. Bogyeszre altatáskor megint rájött az ötperc, vagyis bármit csináltam vele, ordított. Letettem hát szépen a helyére, s látom ám, hogy már indulna a feje, hogy hintáztassa magát a bölcsőben. Újabban megfigyeltem, ez a szokása: a fejét rázva hajtja magát. Ennek persze nem örülök, de kicsit vicces is, hogy ilyenekre rájön. Szóval már indult a feje, így gondoltam, lábbal rásegítek neki, majd én hintáztatom, ő maga abba is hagyta, s 1 percen belül elaludt... :)