sütik&séták

Fárasztó egy napunk volt. Először is mindent hátrahagyva rohantam tápszert venni a gyógyszertárba, mert későn vettük észre, hogy fogyóban van. Örültem, hogy az éjszakára elég volt. Aztán bementem az osanba élelemért, meg kicsit nézelődni. Szokásos história: mire a kasszához jutottam, a baba már üvöltött, az 5. sorból is minket néztek. De nincs 5 kezem, amíg pakolok és fizetek, nem tudom felvenni a babát. Nem értem, mért kell minden alkalommal ezt játszani... Persze fizetésnél jöttem rá, hogy baba-fültisztító pálcikát nem vettem, de akkor már hogy menjek vissza? Nagy szerencsére találkoztam egy kedves ismerőssel, aki vigyázott Babra, amíg visszarohantam.

Itthon se volt jobb a helyzet, eléggé nyűgösködött egész nap, nem jutottam egyről a kettőre. Pedig ma sokat kellett pakolnom is: holnap indulunk pár napra Közép-Franciaországba. Amúgy is át kellett már rendeznem a szekrényt, mert még tele volt terhes ruhákkal. Szóval nagy felfordulást csináltam két sírás között.

El kell mondjam, tegnap este lazacot sütöttem fóliában, ma pedig garnélarákot ettünk a salátához. Ki kell használni a hely nyújtotta kulináris élvezeteket :) Különben most kagylószezon van (az -emberes hónapok azok), ha visszajöttünk, lehet, hogy főzök egy jó kis kagylólevest.

Bab ma 3 hónapos, vagy úgy is mondhatnánk, tegnap volt 13 hetes. Egyértelműen 68-as (osan-számozás szerint 67-es) ruhákat hord, még mindig 3-as Pampers pelust. Jut eszembe: van a Pampersnek Aktiv-Fit változata, ha jól láttam, duplán gumírozott, ugyanakkor vékonyabb. 

Szóval tulajdonképpen könnyebb az életünk, mint egy hónapja, már nincs gyomorgörcsöm egyfolytában amiatt, hogy nehogy sírjon a baba, vagy nehogy valami baja essen. Az is jó, hogy egyre több reakciót látok az arcán. Viszont még nem nyúl a dolgokért, és nem forog. Azt hittem, ekkora már fog. De megfogadtam, hogy nem siettetem ezeket a dolgokat, mert úgyis eljönnek, utána meg azon fogok nosztalgiázni, hogy milyen jó is volt, amikor még nem kérdezte minden percben, hogy MIEZ? és nem futott egyszerre 100 felé, hanem ott maradt, ahova leraktam. :) Persze ha ez is eljön, majd ennek is fogok örülni. De rájöttem, hogy az emberben van egy ilyen várakozás, hogy: " de jó lesz, ha már ezt vagy azt tudja...!"(ha már leérettségizik, stb.) Most is jó, ahhoz képest, amikor még csak 2 napos volt és 3 óránként evett, és nem tudott a külvilágról, és akkor is jó volt ahhoz képest, amikor még meg se született. Szóval szép lassan úgyis eljön minden. Vagy gyorsan.

• Visszatérve: most 6,45 kg. Alkalmanként kb. 150  ml-t eszik. Éjjel az első evésig akár 5-6 órát is alszik, utána sűrűbben felébred. Könnyebben büfizik, mint korábban, de ha bealszik az evésbe, akkor biztos nem. Talán kevésbé hasfájós, mint korábban.
• Megtanult nagyobb cumisüvegfejből enni.
• A csipogós játékra felfigyel, akár sírás közben is.
• Ha meg van támasztva a háta, hasizomból felül egy kis segítséggel. Szeret üldögélni, még ha nem is hagyom neki sokáig a gerince miatt.
• Az emberekre mosolyog, idegenektől nem fél.
• Követ a szemével a lakásban, messziről is észrevesz, és akár nevet is. Ez azért jó, mert egy ideig tudok mellette házimunkát végezni, elég ha lát. Egy ideig a játékai is lekötik, beszél hozzájuk.
• Kedvenc szavai az Áóóó, Háóó, Haha, Haaa, és ezek változatai.
• Kifejezetten élvezi a fürdést. Ma pl. akkorákat ugrott, meg csapkodott, majd' kiugrott a kádból. Mindketten csupa vizek lettünk, ahogy a kád környéke is úszik... De nagyon aranyos volt. Abba se akarta hagyni.

No, megyek pakolni. Kíváncsi leszek, mit sikerül itthon hagynunk. Elvileg szép időnk lesz Grenoble-ban, 16-19 fokot jósolnak. Szerencsére még itt se érkezett meg a szürke novemberi időjárás, így tegnap is tudtunk nagyot sétálni a parkban.

Technikai megjegyzés: a hozzászóláshoz nem kell regisztrálni, ill. nem kell foglalkozni a lap alján lévő "feliratkozás hozzászóláshoz" című gombbal, az nem tudom,miért van ott, nem tudom eltüntetni....