sütik&séták

Elképesztő. Bab kinőtte a 62-es ruháit! Az előbb rá akartam adni egy 62-es plüss rugdalózót, ami valljuk be, még nem is volt rajta, és kicsi volt... (Azt is tegyük hozzá, hogy ruhatárának nem éppen a legszebb darabja lett volna, de legalább plüss volt, és meleg.) No, mondom, tegyünk egy próbát! Egyetlen darab 68-as rugdalózóját ráadtam, és láss csodát! Mindenhol passzol rá... Az a rugdalózó, ami 2 hete, amikor megkaptuk a "Te jó Ég! ekkora is lesz még ez a gyerek?!" címet viselte...

Voltunk ma a doktor néninél: megvolt Bab első védőoltása. Pontosabban első kettő. Bab Apukája szerint (én ugyanis nem mertem odanézni) a szúráshoz képest 3 másodperc késéssel jött az éles sírás: mivel még nem találkozott ezzel a fájdalommal, fel kellett előbb dolgoznia az információt.... Ezen kívül nagyon ügyes volt, nem sokat sírt. A doktor néni mérőrúdja szerint viszont csak 61 cm... Nem értem én ezeket a ruhaszámozásokat. Fejkörfogata 41 cm, súlya éppen most 6095 g volt. Megkaptuk a választ arra a kérdésre, hogyan lehetne elérni a gyerkőcnél, hogy tovább aludjon éjjel: többet kell ennie nappal. Persze ez elég triviálisan hangzik így, akár ki is találhattam volna magamtól, a gond csak az, hogy nem eszik többet... Csak nem tömhetem meg??? Na mindegy, azért majd próbálom növelni az adagot, de eddig se éheztettem...

Tegnap írtam, hogy hasizomból képes magát megemelni kicsit. Persze nem teljesen vízszintes pozícióból, hanem ha pl. egy párnával alá van támasztva. Ma is elkezdte ezt a műveletet, és akkor kipróbáltam: az ujjamat fogva felhúzta magát derékszögbe, azaz ülő helyzetbe, és mint egy kismackó ott ücsörgött tök stabilan, és nagy szemekkel nézelődött. Látszott, hogy élvezi, és ahányszor visszafektettem, annyiszor kezdte újra a dolgot. (Az ujjammal nem kellett sokat segíteni, magát tolta fel!)

Találtam egy weboldalt, ami elég kimerítően taglalja a babák viselkedését, és lelki fejlődését, így aztán arra a kérdésre is megkaptam a választ, hogy a babák valóban nem éreznek félelmet nagyjából 3 hónapos korukig. Utána viszont megijednek  pl. hirtelen zajokra. Mondjuk azt én is észrevettem, hogy már nem kapcsolhatom be a porszívót miközben alszik... Ennek az is oka lehet, hogy gyakran van használatban az orrszívóval összekapcsolva... Szerencsére azért még megvan az a képessége, ha épp tisztítom is az orrát, amit nem szeret, rögvest utána mosolyog rám, nem sértődik meg :)...

A mosolygásról jut eszembe a ma hajnali etetés: egyrészt nem evett túl sokat, másrészt valamiért nagyon felélénkült, és visszaalvásról szó sem lehetett. Azért csak otthagytam, bízván abban, hogy elunja magát, és rájön, hogy milyen álmos is, de nem így történt. Felkeltem hát, hogy a hasamra fektessem, hátha attól lenyugszik, de mikor meglátott, hangos örömujjongásban tört ki. Ez ugyan írtó édes volt tőle, de nem díjaztam, hogy hajnalban kell ezt csinálnia, és még az Apukáját is felébreszti vele.

Voltam ma is akva-dzsoggingon: megint nagyon jó volt, pedig nem könnyűek a gyakorlatok. Jó lenne többször járni egy héten, de sajnos ebédszünetben csak egyszer van.

Tegnapi sétánk alkalmával pedig kiváltottuk a D-vitamin cseppet a Vigantol helyett. Ebből napi 6 cseppet kell adni, a korábbi 1 helyett: legalább nincs az a félsz az emberben, ha véletlen 2 szalad le, hogy te jó ég, túladagoltam...  Lényeg tehát, hogy van alternatívája a Vigantolnak, itt egész egyszerűen D-Cure a neve. Még jó, hogy eszembe jutott a többi felírt gyógyszert is kiváltani, mert köztük van a lázcsillapító kúp is, amire ma az oltás után akár szükségünk is lehet. (Remélem, nem lesz... vagy meg kell tanulnom kúpot beadni...)

Nem is tudom, mi lesz a mai sétánkkal: épp veri az ördög a feleségét. Tegnap is eső után mentünk sétálni, nagyon giccses időben: kis lila felhők úsztak az égen, a fák lombjai babakaki-sárgák.... 

Ez a bejegyzésem pedig kezd vetekedni hosszúságában a Bűn és bűnhődéssel, úgyhogy hagyok máskorra is... :)