A 4. Subi (igazából a 672.)

Nekünk csak a 4. Illetve máááár a 4.! És, ami a legmeglepőbb, a gyerekünknek a 3.!

Na. Miről is hadoválok. Most van a Schueberfouer azaz a súberfúúr :), az éves nagyvásár Luxembourgban. Nem tudom, a vásár egy utcányi bódéra korlátozódik, szerintem ez inkább a buccsú-kategóriát meríti ki.

4 éve, kihasználva az augusztus 20-i hosszúhétvégét otthon, először látogattunk ki (legalábbis én) Luxembourgba, ami ezzel a látványos ünneppel fogadott.

Egy évvel később már a 3 hetes Ádámot tologattuk itt babakocsiban, s reméltük, nem lesz a hangos zene negatív hatással fiatal és fejlődésben lévő idegrendszerére.

Aztán a tavalyi történésekről már itt is tudósítottam Nektek, próbáltuk Macit is bevonni, de még mindig nem sok sikerrel.

Idén azonban élvezettel járkált az óriási játékok (??) között, tágra nyílt szemmel csodálkozott rá mindenre, főleg az őt célzó kisebb, bájosabb körhintákra. Már egész sok mindenre fel tudtuk ültetni!

Így néz ki messziről a Subi, amely egy óriási parkoló helyén terül el. Utcákat zárnak le, forgalmat terelnek és meghosszabbítják a környező fizető parkolási időtartamot éjjel 1-ig!

Maci, aki élvezi!

A kisebbik dodgemre felült Apájával, itt ugyan nem látszik, de tetszett Macinak, csak kicsit fejelte le a kormányt :)

Na szerintetek ez micsoda? Az, aminek látszik: Apája, mielőttt felült volna a 66 m-es toronyra, ahol a résztvevők megtapasztalhatták a szép kilátás mellett a szabadesést.

..fent..

útközben

utána... (túlélte!!!)

Ezt csak úgy mutatóba. Katapultálni is lehet. Ez is a "kéne a fenének"-kategória

na, én itt éltem ki magam :D Hát nem hiszitek el, de egész gyors, azért kellett ám kapaszkodni azon a lovon! :)

na jó, az óriáskerékre még fel merek ülni. 

jó a kilátás :)

Kezdődnek a fesztiválok! - Saarburgi borfesztivál

Azt hiszem nem először írom le, hogy mióta itt lakunk, szeretem az őszt. Lehet, hogy azért, mert itt nem kötődött hozzá iskolakezdés, bár sose a kezdéssel volt a baj :) Szóval tényleg jó évszak, ugyanis általában szép az idő, szép a természet, és van egy csomó hétvégi program, amit csak ilyenkor lehet csinálni. Pl. az újbort ünnepelni. Ezt teszik pl a Saarburgiak is, borhoz képest meglehetősen korán, szeptember első hétvégéjén. Saarburgról is volt már azt hiszem több magasztaló írásom is, de érdekes módon ott mindig hidegben jártunk. Úgy rémlik, a tegnapi volt az első alkalom, hogy rövidujjúban voltunk a városban és fagyiztunk.

Az is jó, hogy ezeket a felvonulásokat Maci is egyre jobban élvezi, felfogja. Nem valószínű, hogy emlékezni fog rájuk hosszú távon, de arra mindenképp alkalmas, hogy valami újat is lásson a világból. Pláne, ha azok oldtimer traktorok, ami fiú lévén, különösen érdekes volt számára. (Egyébként hihetetlen mennyiségben áll a németek és luxiak rendelkezésére a kitűnő állapotban lévő oldtimer autó és traktor. Gyanítom, régen se szűkölködtek az anyagiakban, meg tudták venni a minőségit és időtállót; és most se sajnálják a karbantartásukra a pénzt.)

A felvonulás nem lenne igazi fúvószenekarok nélkül

Nemcsak traktorok vonultak fel

...de azok voltak legtöbben. Persze feldíszítve ünneplőbe

 béka-ülőapa-perspektívából

 talán nem meglepő, de a borfesztiválon boroztunk is, mégpedig ingyéé :) A felvonulók töltötték után a poharakat. Na jó, ennek a képnek nem ez a mondanivalója, csak eszembe jutott :)

Maci a szegélykövön ülve nézte végig

 az "almakirálynő", aki az óriásalmából nézett le ránk. (akkor ő most a csutkája, vagy a kukac?)

 Ez a kisfiú az almatermesztők családjával vonult fel, s kapott tőle Ádám egy doboz almalevet.

A felvonulás végén ismét bejártuk a várost. Meleg időben is nagyon kellemes, szinte mediterrán hangulata van a várost átszelő folyócska miatt

...ami aztán a központban egy 20 m-es vízesésben zuhog alá

A fesztivál a "Wienstrasse"-n folytatódott virsli-árusokkal és persze további borozási lehetőségekkel. Mi csak a poharunkat váltottuk itt vissza.

A megfáradt...

Fontaine de Vaucluse

Nem, még mindig nincs vége a nyaralásos bejegyzéseinek, mert túl sok olyanban volt részünk, ami szerintem megosztásra érdemes. Remélem, ezt nem dicsekvésnek veszitek, inkább kedvcsinálónak, ötlet-ajánlónak.

Jelen posztban ellátogatunk egy forráshoz. Az interneten sokkal gyönyörűségesebb képeket találtam, mint amiket most közölni fogok, ugyanis egy provence-i forrás júliusban nem bővelkedik vízben. Viszont maga a "túra" mindenképp megérte, nem megerőltető egyáltalán, majdnem a forrásig ki van építve, szinte zarándokút-szerűen: oldalt bódék sorakoznak frissítőkkel, ajándékokkal.

De, hogy az elején kezdjem:

A város, ahol laktunk, ahogy arról már korábban is meséltem, nem volt különösebben hegyvidékies, de 5 km-re északra már igencsak szerpentines utakon kellett átvágnunk a Luberonon. A forrás azonban nem errefelé található, hanem mintegy 40-50 km-re. Az út végig alföldies síkságon haladt, már-már gyanakodtam, hogy jó irányba haladunk-e, hol lesznek itt akkor hegyek, amekkorákat a netes képeken láttam. Aztán lettek :).

Smaragdzöld folyócskát kereszteztünk többször is, ahol kezdő kenusokat készítettek fel. Ez azt jelenti, egyrészt, elég sekély és nem túl gyorsfolyású ott a víz, másrészt: ez egy tuti kirándulási program lehet egy baráti társaságnak, vagy egy családnak - nagyobb gyerekekkel. Ezt előző este egy német házaspártól is hallottuk, hogy Provence-ban ez az egyik kedvenc programjuk. (Évek óta visszajárnak.) Nálunk ez most kimaradt.

Szóval beérkezünk Fontaine-de-Vaucluse-be, ahol érzékeljük, hogy szabad parkolót nem fogunk találni, viszont van egy nagyobb fizetős, 3 E-ért. Ezt tulajdonképpen a városnak fizetjük belépődíjként. Innen gyalog tudjuk megközelíteni az említett kiépített úton a forrást. Olyannyira nem túraszerű, hogy láttam én ott tűsarkú cipős nőt, bottal járó öregembert, akik végigmentek. Még babakocsit is feltoltak oda.

A képek:

A városközpont a mohos malomkerékkel:

Az út a patak mentén vezet (hát mondjuk ez elég nyilvánvaló a forrásoknál)

A forrás: (a méretet úgy érzékelhetitek, ha megkeresitek a nőt a képen)

Felfelé nézve ezt látjuk:

Természetesen lemásztunk a vízhez, de azért nem ajánlatos túl közel menni, mert innen még 300 m mély

Áradáskor ez az egész barlang megtelik vízzel

 Visszafelé úton a patakoz is kimentünk

Persze kakaó-time itt is elért minket, de találtunk egy kényelmes helyet Macinak, ahol elfogyaszthatta: