Aktívan nyugis, gyerekbarát (és szülőbarát is) hétvégét tartottunk. Gyerekprogramból volt több is, de mi is jól éreztük magunkat, Apája azért, mert mászhatott egy nagyot, Anyája meg mehetett vásárolgatni :) Ki is használta - hehe... 

Szombat délután kacsás-parkoztunk, ami azt jelenti, hogy a kis mesterséges tónál minden odaérkező gyerek először is megszemléli a vadkacsaállományt, illetve sok szárazkenyér bedobálásával igyekeznek a kedvükben járni, aztán irány-horány, vagyis a játszótér. Szombat délutáni enyhe időjárás ellenére nem volt jelen a szokásos tömeg, így akár még a babahintához is hozzájuttunk. Maci megtanult csúszdázni egyedül (vagyis van mersze ellökni magát, és még élvezi is), vittük neki a Boby-Cart, azaz a kis piros autóját, de azzal még nem tud gyorsan közlekedni. Mivel itt minden második gyereknek (nemtől függetlenül) Bobby-Carja van (itt ugyanis a kismotort nem ismerik), így ha a játszótéren szabadon kószál egy példány, akkor arra sokan rárabolnak. Ráadásul vagy azt hiszik, hogy az az övék, vagy azt, hogy ez a játszótér része. Szóval néha akár Bobby-Car versenyeket is lehetne tartani... Nekünk meg sürgősen be kell szereznünk a hozzá kapható tolókart, mert anélkül semerre se haladunk.

Apája is megtalálta a számítását..

Esti búcsú a kacsáktól

Ez pedig már a mai, vasárnapi játszóterezés. Eredetileg egy akváriumhoz indultunk Wasserbilligbe, de amíg az ismerősökre vártunk, addig felfedeztük a helyi játszóteret. Vicces, hogy kiírták, 4 éves kortól használható a játszótér. Mi voltunk ott az elsők (felvállalva, hogy 4 év alatti gyerekkel is bemegyünk eme "rendkívül" veszélyes helyre, majd csupa hozzánk hasonló korú gyerekkel jelentek meg a szülők. Na jó, volt egy-két magas építésű játék, ez biztos, de 4 év alatti gyerek úgyse kerül egyedül egy játszótérre. A többi játék kimondottan babás volt, egész különös módon, Luxembourgban ugyanis ez nem alapvető. A lakásunkhoz közel eső játszóteret szerintem kimondottan kamaszoknak építették...

Apája itt is megtalálta a számítását...

Aztán megérkezett a Mercury29Lion fedőnevű család, és Babnak játszótársa akadt:

A sok hasonló korú gyerek egy autóban. Cukik, nem? :)

Később végül betértünk az akváriumba is, ami igazán aranyos kis program volt, még ha nem is nagy területű az egész. Itt is próbáltam a két gyereket együtt lefotózni, hát azt hiszitek, sikerült? :)

A halak képesek viszonylag sokáig egymás mellett maradni - de hozzá kell tennem Apája lelki nyugalmáért, hogy ezt ő fotózta.

 Meg ezt a vicceset is

A két gyerek együtt, és egy rossz fényképező beállítás.....

Vasárnap délután, itthon. Bab (no meg Anyája és Apája) élvezi a favonathoz vett kiterjesztést, vagyis a sok-sok sínt, elágazást, alagutat. A játék lényege, hogy mindent felhasználva értelmes pályát kell építeni. Nem olyan egyszerű ám, ugyanis sajnos nem teljesen kompatibilis az új kiterjesztés a régi pályaelemekkel.

Aztán Apája nyert, de az nincs lefényképezve, haha.

300. bejegyzésem: Vasárnapi Buergbrennen

A telet hivatalosan is, (azaz a helyi pogány szokásoknak megfelelően) elbúcsúztattuk. Talán valaki még emlékszik két évvel korábbi fényképeinkre, ahol a gonderange-i fáklyás menetbe mi is bekapcsolódtunk, hogy aztán a falu szélén felállított hatalmas fakeresztet meggyújtsuk.

Bár a hagyomány nem vallási eredetű, valamiért az időpontját mégis a keresztény kultúra határozza meg:  nagyböjt első vasárnapján kell az égetésnek megtörténnie.

A wikipédia szerint néhány 10 évvel ezelőtt Belgiumban, Franciaországban és Németországban is ünnepelték ezt a fajta télűzést, manapság viszont csak Luxembourg élesztette újra a szokást. Maga a "buerg" szó is égetést jelent, tehát a neve: Égetés-égetés :)

Rengeteg falu csatlakozott a programhoz, így aztán nagyon jól nézhet ki repülőről, ahogy sötétedéskor sok kis égő pötty tarkítja itt a földet. 

Általában fáklyás menettel kezdődik az ünnep, bár mi most vasárnap a Luxembourg város Grund nevű városrészére mentünk, s ott nem igazán találkoztunk fáklyásokkal. Annál több kíváncsi emberrel! A Grund, ahogy a neve is mutatja, alacsonyan fekvő terület, vagyis a várost átszelő szakadék alján gyűltünk össze. Persze fentről érkeztünk, sok kis lépcsőn kellett lemennünk, így áldottuk az eszünket, hogy nem babakocsival, hanem háti hordozóval indultunk neki.

Épp időben érkeztünk: a máglya meggyújtására. Nagyjából 10 m magas keresztet formázó farakást gyújtottak meg egyszerre minden irányból az emberek. Hirtelen irdatlan meleg lett, nem is szabadott megközelíteni úgy 20 m-es sugárban. Ráadásul amerre a szél fújt, az a rész is gyorsan kiüresedett, mert arrafelé az égből még égő darabkák hullottak. Azért veszély nem volt, a tűzoltók nagy erőkkel vonultak fel, s azonnali készültségben voltak.

Szerencsére hatalmas területet választottak a szervezők, mert tényleg irdatlan tömeg kerekedett. A szokáshoz tartozik, hogy ilyenkor virslit kell enni és forralt bort inni. Bár igazság szerint fázni nem lehetett :). Amúgy sem volt már rossz idő (nem hiába űztük a telet), de a kb. fél óráig teljes "gőzzel" égő rakás eléggé befűtött.

Az este végén még sétáltunk egyet a fenti városrészben, mert Macinak is szüksége volt egy kis mozgásra, amit a tűz és a tömeg az első helyen nem annyira engedett neki.

Apája és Anyája közös szülinapi partija - szombati élménybeszámoló

Figyelem: az alábbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas irdatlan számú fénykép következik, de korhatár nélkül megtekinthetőek :)

Először is képek a dekorációról, illetve az ételekről :)

Készült salátatekercs (recept); kukorica lángos tejfölös mártással (recept); leveles tésztába csavart virsli (recept); kecskesajtos - koktélparadicsomos lepény (recept); szőlős-mandulás sütemény (recept) és "Rózsi szelet" :) (recept később).

 Ééééés kezdődik a buliiii:

Modern kori gyerekek... (telefonos játékot néznek, ha esetleg nem látszódna a képen)

Halász Judit: Boooldog-booooldog.... :)

Sorban állás az ugrásért: (már ha a kicsik arrébb mennének...)

Most pedig muszáj bemutatnom az egyik legszebb ajándékot, amit Tesótól kaptam, ez pedig az ágytakaró. (nagy álmom volt egy szép patchwork ágytakaró). Tudom, a piros párnák nem passzolnak, de nekem azok is tetszenek :)

Illetve megörökítettem a szép csokrokat is:

 (ez másik!)

Pillanatkép és Do It Yourself (DIY)

Ezt nem kell magyarázni...

Több dolgot is keresek mostanában a boltokban, az egyik témám a gyerek számára a fejlesztő játék. Így nem csoda, hogy a hobbiboltban is ezt látta meg a szemem :)

Ez lett belőle...

Nem rég vettünk egy kávéfőzőt, kapszulás, de nem a Cluny-féle, hanem a Dolce Gusto. Nagyon szeretjük, rengeteg féle ízben lehet kapni. Persze mindet másképp kell lefőzni, szóval mindig vadászni kell, hogy épp hány ml lesz. Ezért készült ez a táblázat... (persze itthon nincs ennyi ízünk, de mindig mást veszünk.)

Na már csak a kapszulatartóra kéne valamit kitalálni, van valakinek ötlete? Legyen praktikus, szép, egyedi :) Mert persze a klúnyi féle kapszulákhoz minden mennyiségben lehet kapni ötletes tartókat, de a DG-hez nem.... :((

Végül az utsó projekt, ami mostanság készült a Kifli és Levendula blogról ellesett ötlet: a régi típusú ruhacsipesz új funkcióban, lepkék formájában. (Persze messze nem az utsó megvalósítandó ötlet ez, még rengeteg tennivaló vár rám :)