2012. szeptember 10., hétfő

Séta a lux-belga határ-menti falvakban

Az a baj az autózással, hogy túl gyors. Átsuhanunk a falvakon, jobb esetben látunk belőle néhány klassz dolgot, szép házat, sok virágot, mittomén, de nincs idő felfogni, s még kevesebb lefotózni. (A vezetőről nem is beszélve, aki még kevesebbet észlel, hisz vezet.) 
Luxembourgot újabban jobban szeretem a vidékért, mint a városért. A maga nyugodtságával, gazdagságával, tehénsz@rszagával. Mert jó csak úgy sétálni, és álmodozni, mert a vidék, a természet is gyönyörű, meg a favak, a házak is. A régiek is és az újak is. (No, hát azért itt is látni szörnyedvényeket, de most azokon átsiklottam.)
...és, megálltunk, ha fényképeznivalót láttunk. (Na jó, mitfahrerként én még többször is láttam jó témát, de a megállásoknak is határt kell valahol szabni. Akkor már jobb kiszállni, és tényleg gyalog menni, így is tettünk, csak úgy lassabban jönnek viszont a jó témák :)
De van itt azért egy-kettő. Pl kezdjük egy olyannal, amit építész-ismerősök figyelmébe ajánlok (amennyiben vannak még itt az olvasók közt olyanok.) A magam részéről 6 évvel a diploma után már kezdem levetkőzni az egyetem alatt belénk plántált minimalista stílus iránti vonzalmat, és jobban vonzanak az otthonos, családias terek, de ezen azért megakadt a szemem. Mert szerintem ez szép és különleges, nem is élhetetlen. Ez kérlek szépen, konkrétan a belga-luxi határon van, talán (de nem biztos) még belga földön, de a falu utolsó háza, szerintem a kerítéstől jobbra már másik ország.


Azért tessék megnézni ezt a faburkolatot... Meg ezt a garázs+bejárati ajtó összehozást.

és igen, ha elnéztek a konzol alatt, a nappali üvege mellett, ott bizony tehenek bóklásznak :) Ezt a házat paraszt mezőgazdasággal foglalkozó ember építette.


És most az építészek megkövezhetnek, de nekem ez a következő ház is tetszik. Eredetileg mondjuk nem a ház volt a fő téma, hanem a körbehorgolt (kötött?) fatörzs, amit a pesti Deák-tér után szabadon itt is megvalósítottak, csak ott a villanypóznákat, itt meg a fákat. (Na jó, az ötlet nem biztos, hogy Pestről származik, kitalálta ezt más is :))

De most mondja valaki, hogy nem fogadná el ezt a házat?




ilyen részletei is vannak. Éljen az ősz (ha szép az idő)!

és éljenek a kötött fák!




Az uticélunk egy kisebb bevásárlóközpont volt itt a falvak között. (No, hát ennünk is kell néha). Annak a parkolójában találtuk ezt az elektromos autó-töltő állomást, amely már önmaga is napfény-kollektorral műxik! Épp működésben is volt. Néhány órával később, mikor ránéztünk, azt állapítottuk meg, hogy ez egy napraforgó (ami persze elég evidens, ha azt vesszük, hogy napsugarak gyűjtésére optimalizál.) De akkor is!!!



Aztán ismét ugrás a témák között. Ez egy másik kedves ház (a nagyon sok közül.) Jaj, hogy így is lehet élni?




A következőnél felhívnám a figyelmet a régi+új összehozására. Ez errefelé elég szokványos. De mondjuk ennél még szebb példái is vannak, ezen a képen inkább a kéményé a főszerep. Az ember rögtön elképzeli, hogy belül mennyire otthonos lehet az a kandalló! (Vagy tűzhely a konyhában?)

 utcarészlet

családi idill-részlet

bejáró-részlet

ajtó-részlet (vajon, mivel foglalkoznak az itt élők?) :)


2012. szeptember 5., szerda

A 4. Subi (igazából a 672.)

Nekünk csak a 4. Illetve máááár a 4.! És, ami a legmeglepőbb, a gyerekünknek a 3.!
Na. Miről is hadoválok. Most van a Schueberfouer azaz a súberfúúr :), az éves nagyvásár Luxembourgban. Nem tudom, a vásár egy utcányi bódéra korlátozódik, szerintem ez inkább a buccsú-kategóriát meríti ki.
4 éve, kihasználva az augusztus 20-i hosszúhétvégét otthon, először látogattunk ki (legalábbis én) Luxembourgba, ami ezzel a látványos ünneppel fogadott.
Egy évvel később már a 3 hetes Ádámot tologattuk itt babakocsiban, s reméltük, nem lesz a hangos zene negatív hatással fiatal és fejlődésben lévő idegrendszerére.
Aztán a tavalyi történésekről már itt is tudósítottam Nektek, próbáltuk Macit is bevonni, de még mindig nem sok sikerrel.
Idén azonban élvezettel járkált az óriási játékok (??) között, tágra nyílt szemmel csodálkozott rá mindenre, főleg az őt célzó kisebb, bájosabb körhintákra. Már egész sok mindenre fel tudtuk ültetni!

Így néz ki messziről a Subi, amely egy óriási parkoló helyén terül el. Utcákat zárnak le, forgalmat terelnek és meghosszabbítják a környező fizető parkolási időtartamot éjjel 1-ig!

Maci, aki élvezi!

A kisebbik dodgemre felült Apájával, itt ugyan nem látszik, de tetszett Macinak, csak kicsit fejelte le a kormányt :)

Na szerintetek ez micsoda? Az, aminek látszik: Apája, mielőttt felült volna a 66 m-es toronyra, ahol a résztvevők megtapasztalhatták a szép kilátás mellett a szabadesést.

..fent..

útközben

utána... (túlélte!!!)

Ezt csak úgy mutatóba. Katapultálni is lehet. Ez is a "kéne a fenének"-kategória

na, én itt éltem ki magam :D Hát nem hiszitek el, de egész gyors, azért kellett ám kapaszkodni azon a lovon! :)

na jó, az óriáskerékre még fel merek ülni. 

jó a kilátás :)

2012. szeptember 3., hétfő

Kezdődnek a fesztiválok! - Saarburgi borfesztivál

Azt hiszem nem először írom le, hogy mióta itt lakunk, szeretem az őszt. Lehet, hogy azért, mert itt nem kötődött hozzá iskolakezdés, bár sose a kezdéssel volt a baj :) Szóval tényleg jó évszak, ugyanis általában szép az idő, szép a természet, és van egy csomó hétvégi program, amit csak ilyenkor lehet csinálni. Pl. az újbort ünnepelni. Ezt teszik pl a Saarburgiak is, borhoz képest meglehetősen korán, szeptember első hétvégéjén. Saarburgról is volt már azt hiszem több magasztaló írásom is, de érdekes módon ott mindig hidegben jártunk. Úgy rémlik, a tegnapi volt az első alkalom, hogy rövidujjúban voltunk a városban és fagyiztunk.
Az is jó, hogy ezeket a felvonulásokat Maci is egyre jobban élvezi, felfogja. Nem valószínű, hogy emlékezni fog rájuk hosszú távon, de arra mindenképp alkalmas, hogy valami újat is lásson a világból. Pláne, ha azok oldtimer traktorok, ami fiú lévén, különösen érdekes volt számára. (Egyébként hihetetlen mennyiségben áll a németek és luxiak rendelkezésére a kitűnő állapotban lévő oldtimer autó és traktor. Gyanítom, régen se szűkölködtek az anyagiakban, meg tudták venni a minőségit és időtállót; és most se sajnálják a karbantartásukra a pénzt.)

A felvonulás nem lenne igazi fúvószenekarok nélkül

Nemcsak traktorok vonultak fel

...de azok voltak legtöbben. Persze feldíszítve ünneplőbe
 béka-ülőapa-perspektívából

 talán nem meglepő, de a borfesztiválon boroztunk is, mégpedig ingyéé :) A felvonulók töltötték után a poharakat. Na jó, ennek a képnek nem ez a mondanivalója, csak eszembe jutott :)




Maci a szegélykövön ülve nézte végig



 az "almakirálynő", aki az óriásalmából nézett le ránk. (akkor ő most a csutkája, vagy a kukac?)



 Ez a kisfiú az almatermesztők családjával vonult fel, s kapott tőle Ádám egy doboz almalevet.









A felvonulás végén ismét bejártuk a várost. Meleg időben is nagyon kellemes, szinte mediterrán hangulata van a várost átszelő folyócska miatt


...ami aztán a központban egy 20 m-es vízesésben zuhog alá



A fesztivál a "Wienstrasse"-n folytatódott virsli-árusokkal és persze további borozási lehetőségekkel. Mi csak a poharunkat váltottuk itt vissza.


A megfáradt...