a Buergbrennen óta, amit ma meg is ünnepeltünk Gonderangeban. Míg tavaly a hivatalos városi helyszínt látogattuk meg, idén ott nem is rendezték meg a közelben felújítás alatt lévő híd miatt tűzveszélyességi okokból. De nem is baj, láttuk tavaly, hogy óriási keresztet óriási tömeg éget, míg a kis falvakban jóval családiasabban zajlik ez. S mivel ezt a hangulatot kerestük, no meg Gonderangeba visszahúz a szívünk, nem is bántuk, hogy nem lesz körülöttünk akkora forgatag.
Az iskola parkolójába jó időben megérkeztünk, ahol a szervező gyerekek azonnal a kezünkbe akarták nyomni az égetnivalót, ám mi készültünk: a kertben nyáron el nem égetett fáklyákat hoztuk magunkkal. (Minthogy nem volt túl sok olyan alkalom, amikor meg tudtuk volna őket gyújtani sajnos.)
Miután mindenki megszerezte a kis tüzét, elindult a menet a dombtetőre. Ez mindig megkapó látvány :) Mondjuk egy Macival nem nagyon lehet a lépést tartani, még ha ő meg is teszi a tőle telhetőt, és gyalogol :)
(Felhívnám a figyelmet Tesó arcára :))
Botorkálunk
Megérkezvén a helyszínre, az előre felállított keresztet (és karácsonyfákat) a nép körbeállja, majd vezényszóra egy emberként rohamozza és gyújtja meg
Idén nem volt magas a kereszt (ez nem a keresztény jelkép, mint inkább pogány szertartás szerint a tél szelleme), de azért Macit így is lenyűgözte.
Ilyen közel azért jól lehet mellette melegedni
A végén persze mindenki eszi a wurstot, meg issza a glühwäint, ami jól is esik a gyaloglás után a hideg időben :). Sőt, még Maci is evett a kenyérből! Mindig a fura szituációkra időzíti ezeket a meglepetéseit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése