Jelentem, élünk :)
Sok izgalmas nem történt velünk mostanság, de Mackó rendületlenül okosodik, fejlődik. Nagyon vicces kis jelenség. Persze ilyenkor nem jut eszembe egy történet se, pedig mindig tesz róla, hogy ne unatkozzak. No, például itt van a fűszertartó esete. Az üvegeseket már rég elpakoltam a keze ügyéből, de a műanyag tartókat még elérhette - gondoltam nem sok rosszat tud velük művelni. Hja, egész addig, míg meg nem tanulta lecsavarni a tetejét. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a teraszra néző üvegajtó előtti padlósáv mind fel van szórva sültcsirkés fűszerkeverékkel...
Jó, persze mérges az ember, de nem vészes az ügy: gyorsan fel lehet takarítani, és közben mégiscsak lehet örülni, milyen kis ügyes, hogy csavarni tud, meg érti, hogy működik!
Aztán ott vannak az esték. Amikor a szoba inkább emlékeztet egy atomrobbanásra egy játékboltban, mint felnőtt emberek rendes lakhelyére. Olyankor fekvés előtt megkérjük, hogy segítsen nekünk összerakni a játékait, együtt kirakjuk a kirakókat, dobozba gyűjtjük az egyféle játékokat, polcra helyezzük a kisautókat, és visszavisszük e fedőt a konyhaszekrénybe. Ez utóbbit direkt rábízzuk, hisz ő hozta el onnan is. Még az ajtót is becsukja utána.
Amint meghallja, hogy a mosogatógépet pakolom (akár ki, akár be), jön és "segít". (Ha kell, ha nem.) De úgy szoktam irányítani, hogy legalább értelme is legyen, amit csinál: pl előszeretettel adogatja egyesével az evőeszközöket, amiket én szépen a helyére rakok (kések előre kivéve persze). Itt meg a végén nagyon szeretné beindítani, ami egy gomb elcsavarásával, egy másik megnyomásával jár. Csak hát az ember nem mindig indítja be, ha épp valamit matatott benne. Ilyenkor sajnos megy tovább és a tűzhely gombjait csavargatja el, amit nagyon nem díjazok... Viszont amikor lejön velem a mosást berakni, azt is nagyon élvezi, először is a liftezés miatt (no ott van ám sok szép világító gomb!), meg aztán a mosógépen is épp kellemes magasságban vannak a könnyen kezelhető gombok... Csak meg kell mutatnom, hogy melyiket nyomja meg, és ő engedelmesen beindítja :) (azt nem állítom, hogy időközben, pl amíg pakolom be vagy ki a ruhákat, nem csavarja el, nem nyomkodja el, amerre nem kéne... De szerencsére könnyen vissza lehet állítani.
Egyre többet megért abból, amit mondunk neki. Persze leginkább azokat, amik minden nap gyakran előfordulnak, pl "gyere, kicseréljük a pelust", "kiporszívózzuk az orrod" (és jön, megáll, megvárja, míg nekikészülünk, és tartja az orrát!!!), stb. Ő is megérteti magát, ha pl elég volt az ételből, azt elég egyértelműen jelzi :)
Ami nagyon vicces, hogy szinte minden reggel, miután felöltöztetem, kiszalad a nappaliba, megörül a játékainak, és amennyit csak tud, felmarkol (általában 3 autót, különböző méretűeket), mellére öleli őket, és becipeli a hálóba, vagy a fürdőbe, ahol éppen szülőt talál. Ott aztán leteszi, és ott kezd el mellettünk játszani.
Mackót félretéve más téma. Ismeritek az édesburgonyát? Én most vettem először, de nagyon megtetszett. Végre kis felfrissítés a "minden-este-zöldséget-eszünk" ideológiánknak. Mivel nagyon egészséges, viszont kevés kalória, sokféleképp elkészíthető, nincs nagyon egzotikus zamata, ami távol esne az ízlésünktől, ezért nagyon belepasszol az étrendünkbe. Ajánlom figyelmetekbe! (Már amennyiben hozzá lehet jutni.)
No és most két kép az elmúlt hét terméséből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése