Gyors összefoglaló az elmúlt napokról: nagyon tuti napok mögött állunk, hála a végre ide is beesett jóidőnek. Hihetetlen, de ma pl 30 fok fölött voltunk, s korábbi napokon is meleg volt és napsütés. Csak a szeptembernek kellett beköszönnie... Mondjuk tudhattuk volna: itt mindig az ősz a legszebb. Ami viszont bosszantó, hogy szinte egyáltalán nem készültek fotók...
Szóval csütörtökön merli parkoztunk Babbal és a Magyar család apraja-nagyjával. Ez ugye leginkább játszóterezést és kacsa-nézegetést jelent. Szép ez a park, ahogy ezt már korábban is írtam, sokan is szeretik. Így aztán biztos, hogy nem lehet úgy kimenni oda, hogy ismerősbe, még inkább magyar emberbe ne botoljunk :) Ja, este pedig még sikerült a Magyar családot idecsábítani, így csaptunk egy nagy teraszozós vacsit. Mivel kicsi a lak, így vendéget ilyenkor célszerű hívni: ha a teraszt is bevonhatjuk: nyári estéken nagyon jó ott kint ücsörögni. Mondjuk vannak szúnyogok...
Pénteket Szilvi nénjével töltöttük, aki aznap épp nem kellett már, hogy dolgozzon. Egész sokat kocsikáztunk az országon belül, továbbá segített a vásárlásban, mivel ez Babfüllel egyre nehézkesebb (mindig száz felé akar rohanni). Este pedig grillezni akartunk, ha már egyszer megvan a grillsütő is meg a szén is - felkiáltással. De persze megint nem jött össze, mert vagy a sütő nem jó, vagy a szén nem, de sose jutunk el odáig, hogy értelmes parazsunk legyen, amin sütögetni lehetne. Pedig megvettük a sok fincsi sütnivalót, így mentek be szépen a sütőbe. (No ezt a szóismétlést! :))
Szombatot pedig Apájával töltöttük, ellátogattunk a Lac du Madine-hoz, ami egy kis tó úgy másfél órára innen. (Zsuzsinak köszi a tippet!). Mivel ma tényleg nagyon meleg volt, így jól esett, hogy rögtön egy strandra találtunk rá. Nem mintha vittünk volna magunkkal fürdőruhát, de Bogyeszt levetkőztettük pucérra, mi meg térdig bemerészkedtünk. Ja, és használtuk a tegnap este általam kotyvasztott naptejet! (Hmm... nagyon fincsi az illata! Kakaóvaj, kókuszvaj és még sok más egészséges hozzávaló. Ja igen, pl 100%-os csoki!!!- több recept összemosva Antal Vali és Lukrécia kencéi oldalakoról.) Szóval: tényleg nem égtünk le egyáltalán! Ezt a kencét visszük nyaralásra is. No de vissza a tóhoz: Mackó nagyon élvezte a pancsit, bár nem voltunk bent sokáig, azért nem volt túl meleg se a víz. Meg Apája nem nagy híve a strandolásnak, max. az árnyékban való üdcsi kortyolgatásnak. Aztán megkerültük a tavat autóval, az egyik kisvárosban sétálgattunk. Nem az a tipikus turista-célpont, mivel nem a tó mellett fekszik közvetlen (ott egyik városka se fekszik, valahogy így alakult). De régi patinás házikók és templomocskák jellemzik ezeket a helyeket, feltűnően sok virággal. Ami még klassz errefelé, hogy sok helyen lehet háztájit venni, mi kolbászt és lekvárt vettünk, de sok gyümölcs, saját őrlésű liszt, almalé, sütőtök is gazdát keres. Persze nem olcsók, de házi készítésűek és bio termékek.
Aztán még felmentünk egy első világháborús amerikai emlékműhöz is, ami a táj fölé magasodott. Nagyon hosszan lépcsőn kellett oda felmászni: ez volt ám Bogyesznak a Kánaán!!! (aki nem tudná: a nagy lécspőrajongók táborába tartozik. Nem tőlem örökölte.... De van rá ötletem, kitől...) Szóval igyekeztünk jól lefárasztani a gyereket :)
No várjatok, az emlékműről mégiscsak vannak képeim:
A sok lépcső. Macinak most csak ennyit jelentett az emlékmű...
Ott a tó mögöttünk :)!
Maci olvas. A kép elkészülte előtt tényleg egy fél méterrel a tábla előtt térdelt, és tanulmányozta :)
Holnapra pedig nagy kagylóevés van előirányozva ugyancsak Magyarékkal (második családunk :). A kis kagylócskák már a mi hűtőnkben vacognak :). Ja igen: hogy miért a kagyló. Egyrészt, mert kagylószezon van: elkezdődtek az "emberes" hónapok. Másrészt, mert a nagy "tengerállam" Luxembourgnak egyik nemzeti étele a kagyló sültkrumplival :) Ilyen alapon a magyarok is kitalálhatnának valami hasonlót... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése